Sörvényes Wörkshop - szept. 22., szombat

 

Hirtelen felindulásból elkövetett viharvadászat az Őrségben 2018. július 14-én

A munka miatt kényszerűen kihagyott június 12-ei viharvadászatot követően hosszú ideig kellett várnom, mire újabb szupercella-esélyek következtek, hiszen ahogy a konvektív szezon addigi részét, úgy az azt követőt is inkább a gyenge szélnyírású napok, helyi zivatarok uralták. A várva várt időpont július 14-én következett be, mivel ekkor a nyugati határvidékre már szupercellákhoz is elégséges, 15-17 m/s-os szélnyírás "lógott be" nyugatról. Ehhez pedig megfelelő labilitás, konvergencia, illetve még épp elegendő nedvesség is társult. Így minden adott volt egy jó helyzethez, és a Camping biciklit kicsit félretéve egy sikeres viharvadászatot bonyolítottam le az Őrségben.

Az első záporok már dél körül kialakultak Egyházasrádóc térségében, amik ebédre meg is érkeztek hozzánk, és kissé megerősödtek, így egy-két dörgést is produkáltak.

Eközben Ausztriában kialakult egy erős zivatargóc, ami a radaron egyre inkább szupercellás viselkedést mutatott, és rövidesen ki is tért az alapáramlásból Szentgotthárd felé fordulva. Mivel nem csak én, hanem a nővérem is szabadnapját töltötte otthon, az a gyors ötletem támadt, hogy csapjunk egy gyors viharvadászatot, és szerencsére nem kaptam visszautasítást. :)

Ezért fél 2 után útnak is eredtünk, előbb Körmendre, majd onnan nyugat felé. Csákánydoroszló nyugati határáig meg sem álltunk, ott azonban (egy kisebb záporból épp kijutva) már muszáj volt, mert a dombok mögött egyre határozottabban látszott a közeledő szupercella, amint a hossz elnyúló falfelhőjével szipkázta a nedves levegőt a csapadék felől.

Pár perc nézelődés után tovább is indultunk, hiszen a cella elég gyorsan jött, sietni kellett. Ahogy egyre közelebb értünk hozzá, látszott, hogy viszonylag gyorsan egyre szervezettebb struktúrát épít ki.

Az is látszott azonban, hogy ha tovább megyünk Szentgotthárd felé, valószínűleg elér minket, így Vasszentmihálynál dél felé fordultunk, és ez utólag nagyon jó tettnek bizonyult. Csörötnek mellett találtunk egy tisztább helyet, ahol ismét elidőztünk egy-két percet az addigra már igencsak látványossá váló szupercella társaságában.

Csörötnekről Őriszentpéter irányába folytattuk utunkat, viszont a dimbes-dombos, gyakran erdőkkel övezett úton egy időre elfelejthettük a megállást. Erre csak Kondorfa mellett került sor legközelebb, azon a dombtetőn, amit még Lász és Mici társaságában néztünk ki a május 4-ei, totális kudarcba fulladt viharvadászatkor. Ezúttal azonban sokkal szebb égkép tárult elénk a szépen bepörgött, impozáns fal- és farokfelhővel rendelkező szupercellával, aminek hátoldali leáramlása éppen akkor kezdett megerősödni.

Ezután tovább üldöztük a cellát Őriszentpéterig, majd Bajánsenye határáig, bár időközben a szerepek lassanként felcserélődtek, és mi lettünk az üldözöttek. Bajánsenye mellett már csak egy-két gyors képre maradt idő. Az utolsó pillanatban visszafordultunk Őriszentpéterre, így az addigra már igencsak erős hátoldali leáramlást megúsztuk, bár kifutószeléből így is kaptunk. Az Őrség fővárosában egy benzinkúton vészeltük át a zivatart, amit intenzív csapadékhullás kísért, többször borsónyi (0,5-1 cm-es) jéggel, egy-egy közelebbi villámlással, de már csak élénk-erős széllökésekkel. Észlelői beszámolók alapján tőlünk nyugatra-északnyugatra, ahol a cellajava végighaladt, 2 cm körüli jégátmérő is előfordult.

Miután elvonult a vihar, azonnal kisütött a nap, így fülledt időben, az erdőkben helyenként szinte sekély ködként gőzölgő utakon mentünk hazafelé. Útközben észak felé újabb viharfelhők tornyosultak, és a Kőszegi-hegységtől északnyugatra egy másik, kis szupercella alakult ki. Ez pont Egyházasrádóc felé haladt, de a határt átlépve fokozatosan gyengült is. A körmendi webkamera alapján Szombathely térségét érintve még nem nézett ki rosszul, pici falfelhője is volt. Én azonban sajnos kissé megfeledkeztem róla, és már csak akkor kaptam észbe, amikor teljesen legyengülve a falu mellé ért. A mezociklon és a szárnyfelhőtornyok sorának maradványa azonban még így is kivehető volt valamennyire.


(Forrás: Időkép.hu)

A napot végül egy újabb impozáns szupercella zárta, ami az elsővel szinte teljesen megegyező útvonalon haladt végig az Őrségben. Ekkor nekem viszont már indulnom kellett vissza Budapestre, és bár a vonatból otthon még láttam oldalról, fotót már nem sikerült készíteni róla. Farkasfát viszont telibe kapta, ezért úgy gondoltam, zárásként az ottani webkamera néhány képkockájával érdemes megemlékezni róla. Összességében sikeres napot zárhattam, hiszen nem csak, hogy kialakultak a várt szupercellák, hanem közülük egyet sikerült végig is kísérni, illetve a másik kettőt is láttam, még ha csak egy-egy röpke pillanatig is.


(Forrás: Időkép.hu)


(Forrás: Időkép.hu)


(Forrás: Időkép.hu)

Kapcsolat

Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesülete

info@szupercella.hu

Készítette

Viharvadászok Egyesülete

Jogi tudnivalók

Az oldalon található minden tartalom (az oldal készítői és az oldali felhasználói által a weboldalon vagy a mobil applikációkon keresztül feltöltött szöveg, kép, videó, mérési eredmény, stb.) - kivéve ahol a feltüntetett információk ettől eltérnek - a Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesületének tulajdonát képezi. Bármilyen nemű felhasználáshoz az Egyesület írásbeli hozzájárulása szükséges. A weboldal tartalmai szabadon hivatkozhatók a forrás feltüntetésével.

Támogatás, pályázat