A mai késő délutáni órákban igen erős zivatarcella (55-60 dBz-s maggal, lásd az első képet, animáció itt) érte el Kecskemétet északi irányból, ami a videók és beszámolók tanúsága szerint károkozó szelet produkált. Ami a zivatar hátterét illeti, a mai nap időjárását még mindig a magassági hidegörvény határozta meg, amelynek fokozatosan kezdtünk a hátoldalára kerülni, ugyanakkor a Dunától keletre még mindig éreztette hatását a háttéremelés és a labilizálás révén.
Bár a GFS pszeudotempek nem igazolják a nagymérvű labilitás meglétét (lásd 2. kép), mivel 500 hPa körül határozott lezárás mutatkozott, a határozott és tartós konvergencia (lásd 3. kép) révén úgy tűnik, sikerült annyi nedvességet és energiát a feláramlásoknak összeszedniük, hogy igen erőteljes, magas cellák bírtak kialakulni. Ráadásul a kialakuló markáns gust front emelő hatása tovább triggerelhette a mélykonvekciót.
Ami a Kecskemétet elkapó zivatar mibenlétét illeti, mivel a magassági teknő közepe miatt vertikális szélnyírási értékek igen alacsonyak maradtak végig a nap folyamán a hodográfok alapján is (4. kép), és lokális hatásoknak köszönhetően vélhetően nem nőtt meg abnormálisan a szélnyírás (ennek esélye kicsi), így a szupercellás jelleget első blikkre ki lehet zárni. Viszont a konvergencia és az átlagszél egybeesése, ami azt eredményezhette, hogy a zivatar a haladása mentén folyamatos triggert kapott, továbbá a tartós, erős gust front megléte (15 fok körüli 2 méteres harmatpontdeficit, lásd 5. kép, ami úgy tűnik az erőteljes csapadék keltette leáramlással már képes volt izmos gust front létrehozására + figyeljük meg a 2. képen a határozott középszinti kiszáradást!) szintén támogatta a front mentén a folyamatos feláramlásképződést. Mindezek vezethettek egy multicellás jellegű zivatarhoz, amely időről időre megújult a sebesen előretörő gust fronton.
A mellékelt pompás (szupervihar által készített) timelapse videón érdekes megfigyelni a peremfelhő előrenyomulását, amely mentén úgy tűnik, egy falfelhő is képződött (meg talán egy másik, mögötte). Nos, ez akár így is történhetett, ugyanis a gust front mentén az igen erőteljes horizonzális örvényesség könnyedén vertikális tengelyűvé alakulhatott, ami megpörgethette a felhő alsó régióit, és előidézhette a csapadék felől történő szívást is. Ugyanakkor ez nem jelenti azt automatikusan, hogy szupercellával van dolgunk, mivel feltehetően a vertikális tengelyű örvényesség az alsó pár kilométerre szorítkozott, míg a szupercellás zivatar egyik fontos kritériuma a középszintű (3-6 km magasan) mezociklon megléte. Nem lehet kizárni, hogy itt egy ún. mezovortex keletkezett, hasonló viselkedésű zivatarokról már született angol nyelvű cikk a szupercella.hu tagjai tollából.
