Publikációk, fordítások

A szupercellák felelősek a legtöbb heves időjárási jelenségért Európa szerte. Kialakulásukhoz speciális légköri feltételek szükségesek. A cellák életútjuk során azonban nem homogén környezetben haladnak, és a környezet változékonysága alapvetően befolyásolhatja a mozgásukat és fejlődésüket. Már az 1980-as években megfigyelték, hogy egyes szupercellák megerősödése és tornádók kialakulása olyan felszínhez közeli heterogenitásokhoz vezethetők vissza, amelyek erős horizontális tengelyű örvényességet generálnak a felszín közelében. Ez a környezeti örvényesség pedig a zivatar feláramlásába kerülve fokozhatja annak rotációját. Ilyen felszín közeli hatások lehetnek például a korábbi zivatarrendszerek kifutófrontvonalai (nemzetközi szakirodalomban: outflow boundary), vagy éppen az eltérő besugárzás hatására kialakuló különböző hőmérsékletű térfelszínek közötti baroklinitás. Numerikus szimulációk és mérések, megfigyelések  is megerősítik, hogy a szupercellák – és különösképp az alacsonyszintű mezociklon – megerősödése szempontjából fontos, hogy a cellák lehetőleg minél kisebb szögben (< 45°) keresztezzék a horizontális örvényességben gazdag zónákat (továbbiakban: sekély baroklin zónák). Hasonló folyamatok a Kárpát-medencében is előfordulhatnak, jellemzően sokkal lokálisabb formában, mint az USA-ban, a komplexebb domborzat miatt. A megfigyelések alapján, a sekély baroklin zónákat keresztező szupercellák rendszerint rövid időn belül heves időjárási jelenségeket (szélvihar, nagyméretű jégeső, tornádó) produkálhatnak, amelyek elérhetik esetenként a narancssárga-, illetve a piros riasztás kritériumait is az Országos Meteorológiai Szolgálat veszélyjelző rendszerében.