
A legfőbb kérdés az, hogy keleten az emelőhatások képesek-e annyi nedvességet összegyűjteni, ami elég lehet egy-egy zivatar kialakulásához. Ha igen, és délután az Északi-középhegység keleti felében egy kis területen tényleg megvalósul az átfedés a labilitás és a nagy szélnyírás között, akkor nem lehet kizárni marginálisan egy-egy szupercella létrejöttét. Az Alpokban ezzel szemben - a nagyobb nedvesség folytán - jelentősebb esély van szupercellás zivatarképződésre. Ezek a cellák azonban besodródva országunk fölé erősen emelt jellegűvé válhatnak - ha éppen el nem disszipálódnak - az alsó rétegek hidegbeáramlása miatt.
A kialakuló cellákhoz - a nem túl karakteres környezeti viszonyoknak köszönhetően - várhatóan nem fog társulni heves jelenség, főleg látványként lehetnek érdekesek. Ha létrejönnek egyáltalán - hiszen a csekély rendelkezésre álló nedvesség, valamint az alsó légrétegek konvekció szempontjából nem túl kedvező átrendeződése ezt erősen kérdésessé teszi. E körülmények miatt a helyzet maximum egy felkiáltójelet érdemel meg.