1. Mit nevezünk bow echónak? 

 

 

A bow echók a mezoskálájú konvektív rendszerek lenyűgöző, veszélyesebb formái. A bow echók viszonylag kis hosszanti kiterjedésű (20-120 km), konvektív cellákból^1. álló, ív alakú képződmények, amelyek heves kifutószeleikkel hosszú sávokban okozhatnak károkat a felszínen.

 

1.1 Bow echókról általában

Klimowski és szerzőtársai a bow echót 2004-ben egy tartósabban fennmaradó ív vagy sarló alakú radarjelként definiálta, a kidudorodó vezető élen nagy reflektivitási gradienssel, amelynek fejlődése és vizszintes felépítése megegyezik az erős kiáramlás mentén képződő zivatarokéval. Megjegyzendő, hogy ez a definíció nem tesz megkötést a zivatarok fejlődésére, időtartamára, méretére vonatkozóan, csakis a rendszer alakját illetve a hozzá társuló erős felszíni szelet tekinti szükséges kritériumnak.      

Fujita az elsők között dokumentálta a bow echók fejlődését. A bow echó fejlődése gyakran egy erős izolált cellaként vagy cellák kis vonalaként kezdődik, amelyek néhány órás (hazai tapasztalatok alapján néha akár egy óra alatt is) időtartam után a radaron egy szimmetrikus ív alakú szakasszá fejlődnek tovább. Már a korai fázisban a bow echo északi és déli végén ciklonális és anticiklonális örvények figyelhetők meg, ezek az ún. ívvégi örvények. Újabb kutatások azt mutatják, hogy amíg a legtöbb bow echó néhány órán át él, az íves stádium gyakran nagyon gyorsan kialakul.

 

1.2 A bow echók kialakulása
 

 

 

Összehasonlítva a korábban a squall line-oknál bemutatott példákkal, ezen konceptuális model alapján az ívben hajló cellák mögötti részen egy alacsony reflektivítású terület jelenik meg, ez az ún. hátoldali bemetszés (rear inflow notch - RIN). Ez a V alakú bevágás gyakran az erős hátoldali jet helyét jelzi.

Figyelni kell azonban arra, hogy a konvektív cellák radarjelének gyengülése esetenként hátoldali bemetszésként jelenik meg, amelyet valójában csak a radarintenzitás csökkenése okoz (pl. mert az ív erős intenzitású cellái visszaverik a radarjelek nagy részét, mintegy kitakarják a mögöttük lévő cellákat). Ilyen esetben célszerű radaros Doppler-szélsebesség mérésekkel ellenőrizni a hátoldali jet meglétét, ilyenkor ugyanis a bevágás területén erős közeledés figyelhető meg a radar felé.
Akárcsak a rövidebb squall line-ok esetében, ha a bow echók több mint három vagy négy órán át fennmaradnak, a rájuk ható Coriolis-erő a rendszer északi végén lévő örvényt fogja erősíteni, a déli örvényt pedig gyengíteni, kialakítva ezzel a későbbi stádiumokban gyakran megfigyelt aszimmetrikus fejlődést (komma echo).  

 

1.3  Méretük és intenzitásuk

 

 

A bow echók követik a squall line-ok teljes szimmetrikusból-asszimetrikusba történő fejlődését, csak kisebb skálán. Extrém intenzitásuk nagyobb részt viszonylag kis méretük következménye. Különösen az ívvégi örvények közötti kisebb távolság összpontosítja kis területre középszinteken az örvények közötti áramlást, amely jelentősen megerősítheti a hátoldali jetet. A kezdetben középszintű, kifejlett hátoldali jet felszínre történő lesüllyedése a bow echók többségénél igen erős kifutószelet okoz. Fontos emlékeztetni, hogy a bow echók általában jelzik, nem pedig előrejelzik az intenzív kifutószelet. A radar echó ugyanis a rendszer hátsó részébe összpontosuló intenzív áramlás következtében veszi fel íves alakját.

---

1. Nemcsak az egybeépülő cellák alkothatnak bow echós kitüremkedéseket, hanem a kiáramlás domináns HP szupercellák is. Ebben az esetben a rendszert egyedi cellás bow echónak nevezzük.