HP szupercellát vártunk, LP jött helyette

Bár 2012. június 12-én a ténylegesen létrejöttnél több és izmosabb szupercellára lehetett számítani, azért a felhozatal így sem volt piskóta. A szupercella.hu két csapata kelt útra az ország különböző területein, és egyik formáció sem tért haza üres kézzel.
 
A már jópár napja heves zivataros, szupercellás időjárást okozó hullámzó kvázi-stacionárius frontálzóna mára is tartogatott egy kis töltetet. A légkört ezúttal nagy szélnyírás, határozott háttéremelés és csordultig telt nedvesség jellemezte, közepesen erős labilitással. Bari, Zsuzzzs és Dzsibzon a megbeszéltek szerint 10 órára érkeztek hozzám Vecsésre, a főhadiszállásra. Sokat nem is tököltünk, mert már a délelőtt folyamán is volt konvekció a rétegfelhőzetbe ágyazódva, egy-egy esetben egyértelműen szupercellás jelleggel. Kiss Czakó Imre barátom pl. Jásszentlászló-Kiskunfélegyháza térségében egy roppant impresszív szupercellát csípett el, erőteljes forgó mozgást végző, földet súroló falfelhővel.

Eredetileg Baja volt a célterület, de Soltnál egy picit megálltunk morfondírozni. Már éppen elindultunk tovább, amikor tőlünk K-re igen hirtelen sűrű tornyok kezdtek felépülni az eget teljesen beborító középmagas rétegfelhőzet alatt. Ennek láttán nyomban visszafordultunk, és az 52-esen megcéloztuk a bimbózó feláramlásokat. Közelebb érve észleltük, hogy itt még határozottan emelt konvekcióról van szó, de a képződményünk ennek ellenére mindinkább összeszedte magát.

Kecskemét közelébe érve az orrunk előtt lévő, egyre markánsabb struktúrájú cella már kezdett szupercellának kinézni.

Kecskeméten el kellett döntenünk, hogy kövessük-e tovább a már éppen falfelhőt is eresztett ifjoncot Cegléd felé, vagy forduljunk le Szeged irányába, amint azt út közben kiókumláltuk. Baja ugyanis egyre jobban beleesett az erősödő réteges csapadék zónájába, e terület határa pedig úgy látszott, hogy jó darabig Szeged marad. A konvektív analízis térképek is arra a régióra adták a legnagyobb konvergenciát, így végül otthagytuk zsenge szupercellánkat, és Szeged felé kanyarodtunk. A radaron aztán láttuk, hogy a Ceglédnél még átmenetileg megerődödő cella később rövid és dicstelen véget ért.
 
Kiskunfélegyházán egy röpke pihenőre megálltunk egy benzinkútnál, de miután Bari a fél havi fizetését otthagyta egy szolid csésze kávéért, fokozott lendülettel folytattuk utunkat D felé. Közben Dom hívott, hogy egy forgó falfelhő az orruk előtt csüng a földig. Az alábbi felvételen megtekinthető, cirkulációs porszívóként aposztrofálható szupercellát Szendrő környékén sikerült lencsevégre kapniuk.

Ettől a hírtől még jobban vérszemet kaptunk, és Szeged mellett letáborozva már repülő teheneket vizionáltunk. Ez a látkép azonban nem volt teljesen alaptalan, a tehén megvolt hozzá. Egy elszánt egyedről volt szó, mely óvatos támadást indítva 0.5 km/h-s sebességgel száguldani kezdett felénk. Mivel eszerint úgy tűnt, van még kb. egy óránk a becsapódásig, addig a roppant szélnyírás által bepörgetett cumulusok fotózgatásával múlattuk az időt.

A tehén aztán szerencsére félúton kifulladt, és életben hagyott bennünket. Így du. 4 óra körül megpillanthattunk egy bokrok mögül kikandikáló falfelhőt.

Bari ekkor igyekezett letesztelni szakértelmünket, és megpróbált minket meggyőzni, hogy csak egy kósza cumulus fractusról van szó. Miután azonban látta rajtunk, hogy nem dőlünk be, és ragaszkodunk álláspontunkhoz, elégedetten beírt nekünk egy virtuális pirospontot.
 
Célba vettük Makót, mert a cella sebesen haladt, és előtte kellett maradnunk. Út közben csodásan kivehetővé vált az LP szupercella fal- és farokfelhője, a pici beáramlási sáv és a szárnyfelhőtornyok vonala.

Makónál kerestünk egy jó kilátással bíró helyet, majd tetőfokára hágó izgalommal vártuk, hogy megizmosodjon a kicsike. Ez azonban nem történt meg, a szupercellából kifutó hideg légtest a falfelhőt egyre inkább a torony alól kicsúszó görgőfelhővé formálta, és a feláramlást teljesen alávágta. Az alacsony szintű felhőzet kisvártatva teljesen szertefoszlott, és a szupercella két lecsapó villámmal búcsúzott a földi léttől. Az alábbi képen életének utolsó pillanata látszik.

Az újabb cellákat kissé É-abbra vártuk, így Hódmezővásárhely felé vettük az irányt. Útközben többször is megálltunk, hogy a csodaszépen fejlődő konvekciót megörökítsük.

Bár volt egy ígéretesebb kezdemény (lenti kép), ami akár rendes szupercellává válhatott volna, végül mégsem lett már semmi a nap hátralévő részében.

A radaron is sorra döglöttek be a cellák, megszűnt minden aktivitás a környéken, így jobbnak láttuk hazaindulni, felesleges lett volna tovább időzni. Visszautunkat szép asperatus - avagy a népszerű divatszóval élve "armageddon-felhő" - kísérte.

Bár gyakorlatilag a modellek mára vonatkozó előrejelzései egytől egyik csődöt mondtak, 630 km-t megtéve mégis sikerült szupercellát fognunk, és másik csapatunk (Devilstorm, Dom, Tornádó a tavon) is kapitális trófeával térhetett haza. Az ő beszámolójukat az alábbi linken olvashatjátok:

http://szupercella.hu/devilstorm_20120612_viharvadaszat

Kapcsolat

Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesülete

info@szupercella.hu

1139 Budapest, Fiastyúk utca 57. 3/3

Készítette

Viharvadászok Egyesülete
CodeOne.hu

Jogi tudnivalók

Az oldalon található minden tartalom (az oldal készítői és az oldali felhasználói által a weboldalon vagy a mobil applikációkon keresztül feltöltött szöveg, kép, videó, mérési eredmény, stb.) - kivéve ahol a feltüntetett információk ettől eltérnek - a Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesületének tulajdonát képezi. Bármilyen nemű felhasználáshoz az Egyesület írásbeli hozzájárulása szükséges. A weboldal tartalmai szabadon hivatkozhatók a forrás feltüntetésével.

Támogatás, pályázat