Egy relatíve alacsony nyomású, hosszan elnyúló, általában több 100-1000 km-es kiterjedésű alakzat a horizontális meteorológiai térképeken. A folyamatokat, illetve a légkör aktuális állapotát gyakran állandó nyomású felületeken jelenítjük meg, ekkor a teknő az adott nyomási szinten megjelenő, relatíve alacsonyabb magasságú alakzatot jelöl. A szinoptikus skálán is analizálható teknők kialakulása a légkör alapvető mozgásformájához, a hullámmozgáshoz köthető, ahol a teknő felfogható a hullámvölgynek (míg a gerinc a hullámhegynek). A magassági (azaz nagyjából 5-10 ezer m-en található) teknő előoldalán (azaz az északi féltekén a keleti peremén) felszálló légmozgások jellemzőek, amelyek ciklon-, illetve felhő- és csapadékképződéshez vezetnek. Szinoptikus skálájú analíziseken egyrészt megkülönbözthetetünk hosszúhullámú teknőt, amelynek kiterjedése eléri az 1000 km-es nagyságrendet, és ezért elsődlegesen a nagyskálájú jelenségek alakulását (pl. ciklonképződés) befolyásolja. Ugyanakkor a jóval kisebb, 100 km-es skálán jelentkező rövidhullámú teknők, amelyek legtöbbször a hosszúhullámú teknőbe ágyazódva jelennek meg, annak peremén (ezért peremháborgásnak is hívjuk), a konvekció alakulására lehetnek nagy hatással.
Teknők kisebb skálán is jelentkezhetnek, pl. front vagy konvergenciavonalak mentén.
