Hozzávalók 2012. július 11-re:
1-2, esetleg 3 combos szupercella
2 helyszíni felderítő
2 vadászgép, teljes fegyverzettel
némi labilitás
... és két hamisíthatatlan Viharles szempár
Az összes hozzávalót egy helyen összekavarjuk és kész a káosz!
Figyelem! Az elkészült alkotás nyomokban szalmát, port és egyéb égi katyvaszt tartalmazhat!
Az egész napokkal ezelőtt kezdődött, mikor is Storman jelentkezett egy "exkluzív lehetőséggel" nálam, hogy jönne vadászni, mert már senki nem akar vele menni, nehogy szétverje őket a jég :))) Na jó! Valójában senki nem ért rá! Hát én is épp dolgoztam volna, de mondtam, ha komolynak ítélem a helyzetet én is, akkor elcserélem a műszakot! A beszélgetés végén közölte, ma este még lehet ez-az. Hát így is lett!
Épp wellnesszeltünk Floo barátommal, mikor tőlük egy köpésre a szlovén oldalon húzódó konvergencia vonalon egyre nagyobbra növő karfiol jókora képződménnyé fejlődött. Iszappakolás közben szemléltük a csodás, izolált szupercellát, amit a mezociklon úgy megcsavart, mint egy rugót. Persze a wellnesszelés miatt rá se rántottunk erre a csodára! Amint kimertük (pakoltuk) az összes iszapot az autómosó aknájából (volt vagy10 talicska ganéj) és ezzel végeztünk a wellnesszeléssel, az SC a végét rúgta, majd a Ny-ról felénk tartó szlovén instab keltette putyorgás kavalkádjába vegyülve egy éjszakai villámparádévá fajuló MKR szerű képződményben végezte. Erről pár képet készítettem nyakig szarosan! Másnap délután ránéztem a modellekre, mi jót tartogatnak a számunkra. Volt némi bizonytalanság, és mindenhol nem klappoltak az események, de mégis éreztem jónak tűnik, mert itt az Alpok árnyékában váratlan fordulatok is nyomokban előfordulhatnak. Ez nyomós ok volt, hogy szabaddá tegyem magam a szerdai napra! Stormant hívtam, de ő valószínűleg Üzbegisztán labilis levegőjét szívta, mert nem lehetett elérni. Így lecsúszott az exkluzív viharvadászatról a kéttagú Viharles csapattal :) No mindegy, legalább lesz falfelhő is, mert Ákos látványától mifelénk felszívják magukat a szupercellák és ott kezdődik az alapjuk, ahol náluk É-on, K-en a felhőtető végződik :)) Aztán napközben a modellek átpakolták a cuccost É-ÉNy-ra, viszont Szentgotthárdra stabilan vártak egy-két izmos cella által ledobott nagy mennyiségű csapadékot. Reggel már megkezdődött a zivatarképződés, sorra csusszantak át Osztrákból az ÉNy-i országrészre a radaron egyre mutatósabb cellák. Valahogy éreztem, hogy nincs ezzel vége, több tény is ezt támasztotta alá! Például Floo, aki amióta mediterrán gyümölcs sejk lett és az ültetvényekben való szabadtéri munkavégzés miatt, egy indián törzsbe úgy vegyülne el bőrszíne alapján, hogy ha nem lógna ki a tömegből akkor meg sem találnák, felhívott, hogy alig bírja a hőséget, ömlik róla a víz, ezért ma tuti lesz VALAMI! Rézbőrű barátom megerősített abban a hitben, hogy teszünk a modellekre, ma lesz „valami” és kész!
16:00-kor a monitoromat bambulva néztem a folyamatos, semmit mondó zivatarok vándorlását tőlünk É-ra. Jól látszódott, hogy az Alpok keményen termeli a CB-ket, de igazán egyik sem tűnt komolynak. Szlovénban némi putyorgás, fülledt levegő itt. Nem bírtam tovább, kimentem terepre. A becsehelyi csillagvizsgálóban táboroztam le. A kilátóból figyeltem a légkört, ami készen volt a robbanásra, miközben Flooval tartottam a kapcsolatot, aki Tormaföldén, tőlem 20 km-re megizzadva kapálta a fügéket! A műholdképen is jól látható gomolysor terjedt az ország ÉNy-i sarkából felénk, ami a talajra besiető front jelenlétét sejtette, bár én úgy véltem ez az ottani zivatarok gust frontja is okozhatja. Floo jelezte, hogy feltámadt az ÉNy-i szél, Tormaföldén hűl a levegő! Horvát és szlovén légkör felett gomolyok jelentek meg, amik látható módon a nedvesség hiánya miatt hamar szétestek. Már veszni látszódott a légkör, de én meg akartam várni a frontot, sose lehet tudni alapon!
A radaron ekkor jól látható módon erősödni látszott a Szentgotthárdot megcélzó zivatarrendszer, majd előtte két három paca jelent meg, melyek leválni látszódtak az addig jellemző ÉÉK-i áramlási irányról, és DK-nek távolodva egyre erősödtek. Becsehelyen is feltámadt az ÉNy-i szél. Ekkor egykét cella robbant be előttünk. A vékony tornyok hurkaként kígyóztak a brutális szélnyírásban, nem sok eséllyel indítva törtek a magasba.
Tudtuk, ami ezt túléli, az már kemény lesz, van remény! Bedörrent! Jihááá! Végre valami! A Ny-on táborozó front magával hozta a nedves levegőt, erőre kaptak a becsavarodott cellák, majd megjelent a csapadék, pont rézbőrű barátom feje fölött, aki ezt meg is erősítette! A határhoz közeledve erőre kaptak az Alpokon felénk robogó, stabil szupercellák, de ekkor még takarásban voltak a kipattanó apró cellák valamint azok csapadéka miatt. Floo elhagyta a fügeligetet az esőzés miatt, majd meglátta a közelgő láncolat peremfelhőjét. A hőmérséklet emelkedni kezdett, a szél csillapodott. Jó jel! Tőlem is egyre jobban sejthetővé vált tudtuk, hogy megjött a vad! Gyorsan bezártam a csillagdát, beültem a vadászgépbe és tűz a cellánk elé! A hegyi szomszédok reszketve nézik, ha én felhős időben a csillagdától szemlélem a légkört, mert tudják, abból sok jó nem szokott lenni. Rémült szemekkel kérdezték, hogy jön-e valami, mire én megnyugtatásul csak ennyit ordítottam ki a már lefele száguldó autóm ablakából: "Menekülj!!!" Ez bizonyára elég információ volt számukra. Padlógáz, és irány Ny-ra a vadászmezőkre! A fülemben csengett még a trafipax infó, amit Becsehely felé hallgattam, de én 130-nál esküszöm, sehol sem láttam mérőautót, ahol kellett volna! Majd ezt 4-5 hét múlva megerősítem! Pár perc és már ott is voltam Szemenyén, ahol csodálatos squall line fogadott, két megtermett szupercellával.
A hatalmas peremfelhő mint egy rakott-palacsinta kígyózott az égen, É-i és D-i oldalán egy-egy falfelhő foszlánnyal.
Enyhe levegő volt, maximális adrenalin, HP szupercella! Kell ennél több? Az É-i cella falfelhője szinte szétterült a horizonton, egyre szélesebb lett, szó szerint a földet nyaldosta. Floo is megérkezett, gyorsan még pár fotó, és már nyakunkon is volt a rendszer, megkezdődött a menekülve üldözés jelenet.
Becsehely felé sietve befordultunk egy mezőgazdasági útra, ahonnan már érezhető volt a böszmeteg gust frontja, miközben fejünk felett a peremfelhő mesés megvilágításban robogott át.
Ekkor videó üzemmódra kacsoltam a fényképezőt, majd irány tovább! Floo bemenekült az otthoni biztos fészekbe, miközben én 100-al robogtam át a falun. Egyre sötétebb lett, én meg egyre jobban nyomtam a gázt! A Ny-i horizont zöldesszürke színekben pompázott pazar peremfelhővel díszítve, miközben É-on a falfelhő végig egy hatalmas sötét árnyékként robogott mellettem. A kifutószéllel együtt autózva izgalmas látvány volt a frissen learatott árpaföldeken felkapott szalma és por hullámzó áradata az autó mellett. Lepadlóztam a gépet, és Sormásnál egy röpke videóra még futotta az előnyből, ahol is jól láthatóvá vált a D-i cella falfelhője.
Háttérben, a csapadékban egyre másra tűntek el a dombok, utak. A szél egyre viharosabbá vált, ideje volt továbbállni! Szabályszerűen repültem a főúton Kanizsáig előnyt szerezve. A régi főútra fordulva az autópálya feljáróról még egy utolsó videót lőttem, de ekkor már alig kaptam levegőt a hatalmas kifutószél miatt. Lélegzetelállító volt! A falfelhők kezdtek felszívódni, foszlánnyá válni, a peremfelhő éjszakai sötétséget teremtett!
Itt végleg feladtam, és menekülőre fogtam. A fényviszonyok már nem voltak kedvezők, és elég zavaró volt az útra esetekben vízszintesen ráterülő fák látványa. Irány a sasfészek! A mosóban már várták a vadászgépet, a csarnok D-i bejáratánál. Kapu lezár, autó leállít, majd leszakadt az ég, viharos szél kíséretében, borsónyi jéggel jött a „dánbörszt” . Tökéletes időzítés, tökéletes vadászat!
A viharvadászatról készült videó a http://www.youtube.com/watch?v=kBkvC00AoDI címen érhető el, érdemes a lejátszó méretén nagyítani, ill. 480p minőségben megtekinteni a felvételt. Alternatívaként az alábbi lejátszóban is megtekinthető, de érdemesebb közvetlenül a YouTube-on megnézni.
