Számítottunk a viharra. Szinte percre pontosan érkezett, maga előtt tolva és szülve a vékonyabb felhőzetet, eltakarva a napot és lassan beterítve a fél eget. A komótos esőfüggönyök között a délnyugati parton megjelent egy-egy villám, majd egyre több a tó északnyugati részén (TIhany, Balatonfüred) felett. Siófokon voltunk és az egyre sötétebb közrefogó felhőzet alatt már vártuk a nyakunkba ömlő esőt, rajtara készen az esetlegesen szükséges esernyő felé. A felhőzetnek viszont még mindig nem volt különlegesebb formája. A villámok már az északi parton repkedtek, mikor végre a szél felerősödésével kezdett valami futurisztikus űrjárgány is megjelenni felettünk, beárnyékolva a Siófoki Viharjelző Állomást. Már Délen, körös körül cikáztak a villámok, az űrhajó azonban szép csendben átsiklott felettünk, szétfolyva az árbócok közti égen, néhány apró esőcseppet hullajtva a vihar emlékére. Ekkor a Délnyugati részen kezdett áttörni a nap narancsos fénye, rohamosan alásütve és eltakarítva az elvonuló felhőzetet.
