Szupercella végelgyengülésben

2012. május 22-ére olyan időjárási helyzet ígérgette magát, amelyet nem hagyhattunk kihasználatlanul. Idén még nem sok jó helyzettel kecsegtetett minket a légkör, így már erre a határeset szituációra is rámozdultunk - bár volt esély szupercellákra, láttunk már acélosabb paramétereket is.
 
Előző este Micimackóval és Zsuzzzsal kiegészülve felállt a csapat, majd másnap délelőtt az utolsó pillanatban még Barinak is sikerült becsatlakoznia, és így már négyesben nézhettünk elébe egy izgalmas napnak. Konvekcióra leginkább a Győr-Budapest-Szolnok-Békéscsaba ívben lehetett számítani, így a lakásomon, Vecsésen gyűltünk össze, majd 11 órakor elindultunk a célterület, Békéscsaba felé. A modellek minden futásnál egyre nagyobb (akár 20 m/s-os 0-6 km-es) szélnyírást adtak arra a környékre, ami egy kis területen átfedésbe kerülhetett a labilis zónával. A nagy nedvességhez kapcsolódó alacsony felhőalap és a fokozott helikalitás akár még egy tornádó lehetőségét is előre vetítette. Vecsésről szinte trópusi körülményeket idéző dunsztos levegőből indultunk. Ez a helyzet Abony-Szolnok környékén sem volt másképp, ahol megálltunk, mert a modellek által jól megfogott szituációnak megfelelően megindult a gomolyfelhő-termelődés. Eredetileg csak pár percre terveztük a megállást, de amikor láttuk, hogy itt vannak a legnagyobb konvektív képződmények az országban, és a cellák termelődése folyamatosan itt zajlik, tovább vártunk a komolyab fejleményekre. A helyzet pikantériáját az adta, hogy nem túl gyakran előforduló módon ezúttal DK felől ÉNY-i irányba haladtak a cellák.
 
A várakozás idejét kihasználva elkészítettük minden idők legszenzációsabb meteorológiai propaganda-képét, mely elmúlt történelmi rendszerek hagyományait idéző stílusban ábrázolja gyermekkorunk legalapvetőbb könyvét, a Búvár Zsebkönyvek Felhők című kiadványát, ill. viharvadász mivoltunkban betöltött vitathatatlan szerepét és elévülhetetlen érdemét.

Azzal a tudattal, hogy a Búvár Zsebkönyvek eme példányával a zsebünkben egyszerűen nem hibázhatunk, technikai felszereléssel maximálisan felkészültünk, hogy legyen is mivel megörökíteni az eseményeket.

Micimackó egy feláramlás-generátort is magával hozott, arra az esetre, ha a Természet mégsem lenne képes kielégítő labilitást produkálni.

Hogy még biztosabbra menjünk, K felé fordulva és térdre ereszkedve elmormoltam egy ősi viharcsináló imát.

Sokáig nem is kellett toporogni, látványos Cumulus-bugyborékolás vette kezdetét.

Kisvártatva aztán egy csinos kis cellácska eresztett le magából egy látványos csapadékfüggönyt.

Az alábbi felvételen az látható, amint segítek a felhőnek elkülöníteni a fel- és leáramlás zónáját.

Bár ez a nyuszika gyorsan elszaladt, jött is a másik, mely szintén hasonló felépítésű volt.

Időközben megérkezett a közelben tanyázó Filó Gergő bátyánk is, akit még a nemrég túlélt legénybúcsú aurája lengett körül. Ennek ellenére volt oly figyelmes, és hozott némi táplálékot az éhhalál fenyegető rémképével szemmel láthatóan egyre nehezebben birkózó Barinak, és természetesen a többieknek is. Azonban a némileg késleltetve jelentkező kellemetlen altesti utóhatásokat figyelembe véve a McDonald's mégsem bizonyult élelmiszernek.

Azt azonban még ilyen körülmények között is észleltük, hogy a celláink nem valami ördögi erősek, nem emelkednek 7-8 km-nél magasabbra, és a forgás jeleit sem igazán láttuk rajtuk. Radaron mindemellett megfigyelhető volt, hogy eléggé hajlamosak a csoportosulásra, és szép izoláltan nem maradnak meg sokáig. Egyetlen kivétel volt, egy tőlünk NY-ra a Duna közelében kipattanó cella, mely a fő konvektív zónától elég távol meglepetésszerűen bukkant elő a semmiből. Tekintetbe véve a sebességét és az útviszonyokat, láttuk, hogy nemigen van esélyünk elérni - főleg, hogy a radarképek is eleve minden képzeletet felülmúló mértékben késve jelentek meg (és ez nem az internet-kapcsolatunkon múlott). Azonban bíztunk benne, hogy ha ott képes volt az a cella így összekapni magát, akkor DK-en még jobb dolgok robbanhatnak be. El is indultunk Mezőtúr felé, mert Békéscsaba környékén még izmosabb gócok jelentek meg a radaron, és arra a konvektív analízis is 1700 J/kg-ot meghaladó CAPE-értékeket mutatott. Azonban nem jutottunk el odáig, mert hideg, száraz szél csapott meg minket, és az ÉK felé bemozduló konvergenciának láthatóan átkerültünk a "döglött oldalára". Ezt megelőzni igyekezvén a még megmaradt cellákat célba véve K felé indultunk, és meg is lett az eredménye. Belehajtottunk egy zivatar maradékának csapadékzónájába, majd onnan kibukkanva megpillantottuk egy szupercella végső stádiumát. A nap egyetlen villámlását is ekkortájt láttuk.

A szupercellának ugyan félreismerhetetlen jellegzetességei mutatkoztak meg a jószágon, de mire pár perc múlva megálltunk, már diffúzabb képet nyújtott, és rövidesen teljesen kiáramlás-dominánssá vált. Mögötte viszont ott ólálkodott egy másik példány, melyen még ott csüngött a falfelhő.

Nagy buzgalommal az adrenalin-fokozó látvány felé vetettük magunkat.

Mire viszont odaértünk, ez is korábbi társa sorsára jutott, és teljesen szétforgácsolódott. Csak a roppant szélnyírást okozó, de alul teljesen stabilizáló szétterjedő hideg légtest maradt belőle, látványos turbulens fractusokkal. Ezt látva Kisújszállásnál nem mentünk tovább, hanem a műhold- és radarképeken megfigyelhető általános katyvaszosodást összevetve az aktív zónák megszűnését mutató égképpel és a gyengülő paramétereket mutató analízis térképekkel arra jutottunk, hogy ma már nem lesz semmi. Nem is tévedtünk, este 7 órára visszaérve Vecsésre megnyugodva konstatáltuk, hogy nem alakult ki az év szupercellája ott, ahonnan nemrég eljöttünk.
 
Bár a modellek ezúttal pöpec módon megfogták a helyzetet, és láttunk ugyan végelgyengülésben lelkét kilehelő szupercellát, de azért a szélnyírás és a labilitás alapján többre számítottunk. Azonban a roppantmód felfokozódó nedvesség és a csoportosulásra való hajlam nem kedvezett az erősebb, hosszabb életű és izolált szupercelláknak, valamint a célterületen az egyre inkább leáramlásba átcsapó háttéremelés sem segítette a konvekciót. A nap böszméje a Duna közelében jött létre, elsurrant Budapest alatt, majd kb. a magyar-osztrák-szlovák határhármasig bírta, útja során heves eseményekkel, főleg jégesővel. Ez azonban váratlan helyen bukkant fel, és esélyünk sem volt elcsípni.
 
A lenti Google-térképen az általunk megtett kb. 300 km-es út látható.

A következő felvétel az Abony-Szolnok térségében észlelt egyik cella gyorsított (timelapse) videója Micimackó jóvoltából.

http://www.youtube.com/watch?v=rtTSMauw7GM

Kapcsolat

Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesülete

info@szupercella.hu

1139 Budapest, Fiastyúk utca 57. 3/3

Készítette

Viharvadászok Egyesülete
CodeOne.hu

Jogi tudnivalók

Az oldalon található minden tartalom (az oldal készítői és az oldali felhasználói által a weboldalon vagy a mobil applikációkon keresztül feltöltött szöveg, kép, videó, mérési eredmény, stb.) - kivéve ahol a feltüntetett információk ettől eltérnek - a Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesületének tulajdonát képezi. Bármilyen nemű felhasználáshoz az Egyesület írásbeli hozzájárulása szükséges. A weboldal tartalmai szabadon hivatkozhatók a forrás feltüntetésével.

Támogatás, pályázat