Szupercellák a Maribor-Ptuj-Muraszombat háromszögben

A 2015. július 8-i (szerda) viharvadászat lehetősége még az azt megelőző hétvégén kezdett körvonalazódni. A modelleket elemezve azonban gyorsan kiderült, hogy a legkedvezőbb feltételek nem Magyarországon várhatóak, hanem a Grác-Maribor zónában. Az ominózus dátum közeledtével az újabb és újabb modellfutások meglehetős konzisztenciát mutattak, így 7-én este az alábbi térképen látható, rózsaszínnel jelölt régiót határoztuk meg célterületnek.

Az adott szlovén térségre Az ESTOFEX 2-es fokozatot adott ki, de azért Magyarországon is lehetett számítani komolyabb eseményekre, így az OMSZ sem teketóriázott, és a legmagasabb fokozatú figyelmeztetéseket, riasztásokat adta ki hazánkra. Természetesen a Viharvadászok Egyesülete is készített konvektív előrejelzést, tőlünk a helyzet a 2-es kategóriát érdemelte ki, elsősorban a szignifikáns heves események lehetősége miatt.

Bár a 2015-ös szezon rövid időn belül 2-3 jó helyzettel indított, a lendület ettől kezdve megtört, és csak most jött el a következő akció ideje. Az alábbi paraméterek, nyakonöntve egy tekintélyes adag nedvességgel az érkező front mentén és annak előterében szinte garantálták a szupercellák kialakulását. Az említett célterületen tartósabban beragadó 2000-2500 J/kg-os SBCAPE a folyamatosan fennálló 20-25 m/s-os 0-6 km-es szélnyírással párosulva végre nem egy marginális felállást vetített előre.

Szerda reggel az embertelen korai kelést túlélve 8 órakor terv szerint elindult csapatunk (Adaz, Storman, Adri, Matyi) Budapestről, hogy időben odaérjünk Maribor-Grác térségébe, ahol kora délutánra már folyamatban lévő erőteljes konvekcióra számítottunk. Nem tévedtünk - miután dél körül Letenyénél megálltunk pár percre, szinte egyből indulnunk kellett tovább, mert Maribornál kibuggyant az első, gyakorlatilag egy helyben álló cella, melynek üllője már szépen ki is rajzolódott a távolban.

Tovább fokozta az izgalmakat, hogy Grác környékén is beindultak az események. Mi végül úgy döntöttünk, hogy a maribori gócpontot vesszük célba, ennek megfelelően alakult ki a beszámoló első képén pirossal jelölt, viharvadászaton bejárt terület.

A viharvadászatot azonban nem segítette, hogy a megvásárolt adatroamingot egész egyszerűen képtelenek voltunk beüzemelni, az ún. "ügyfélszolgálat" pedig szokás szerint hosszas próbálkozás után sem vette fel a telefont. Azonban nem volt elég, hogy emiatt nem voltak radar-és műholdképeink, tehát pusztán szabadszemes üzemmódban kellett működnünk, mindössze részletszegény papírtérképet és kis felbontásban becache-elt online térképet tudtunk használni, mert az erre hivatott navigációs szoftver sem mutatta a megfelelő úthálózatot. Mielőtt ilyen banális baromságok miatt veszélybe került volna a komplett küldetésünk, megvettük egy másik szolgáltató roaming csomagját is, ami pikkpakk gond nélkül működött, de az előző nagy nulla így a vécén lehúzott pénz volt. Azonban így sem volt felhőtlen az örömünk, ugyanis ebben az időszakban a szlovén radar többször is üzemen kívül helyezte magát. Hab a tortán, hogy elkezdett vacakolni a szivargyújtós töltő is. Hiába mutatott töltést, semmit sem töltött fel, pedig volt nálunk jópár technikai eszköz, melyekkel ugyan teljesen feltöltve indultunk el, de menet közben erősen igényelték volna az utántöltést.

Ezek után kész csoda volt, hogy még elértük Maribornál a kiszemelt cellát, és oda tudtunk állni a tövébe. Az irdatlan párásság és az ebből fakadó, erősen korlátozott látástávolság nem kedvezett a vizuális észlelésnek, nagyon homályos volt a levegő, így az utolsó pillanatig alig lehetett valamit kivenni a cellából. Azonban azután is csak annyi látszott, hogy rendelkezik egy tekintélyes, kerekded feláramlási alappal és egy attól jól elkülönülő csapadékzónával, de falfelhőt vagy egyéb alacsonyabb szintű felhőformációt, szupercellás ismertetőjegyeket nemigen lehetett felfedezni rajta, hiába számítottunk komolyabb struktúrára a cella izolált jellege és magas reflektivitási értékei alapján.

Érkezésünk után rövidesen be is döglött ez az első pionír jószág, bár pár kisebb-nagyobb impulzussal azért igyekezett egy darabig még fenntartani magát.

Tökölésre azonban nem volt idő, új cellák pattantak ki a környéken. Maribortól DK-re indultunk a friss konvekció elé, majd letanyáztunk egy jó kilátással bíró helyen. A helyi erők feltehetően már számíthattak érkezésünkre, így egy kis meglepetéssel előre kedveskedve egy prémium fokozatú ülőalkalmatosságot készítettek be nekünk az ültetvény mellé. A hőségérzetet enyhítendő egy kisvödörnyi hűs lábvizet is mellékeltek, bónuszként egy hordónyi bizonytalan eredetű és célú vegyi anyaggal.

A lehetőséggel azonban nem éltünk, az eszméletlen homályból körben egyre több friss cella kezdett kibontakozni és rohamosan felépülni, fel kellett kerekednünk. Olybá tűnt, hogy a leginkább ígéretes példány elé Ptujnál tudunk bekerülni. A manőver sikerült is, ismét ott voltunk egy bimbózó szupercella tövében, de az elképesztő párásság és a gyors csapadékosodás miatt csak nehezen kezdtek kivehetővé válni a részletek. A mind karakteresebben körvonalazódó csapadékmentes feláramlási alap alatt aztán hirtelenszerűen egy fractus-sor jelent meg, mely görgőfelhővé állt össze. Ez a képződmény aztán peremfelhővé vaskosodva szépen kirajzolta a szupercella RFD-jének kifutófrontját.

Ez a szupercella már nem toporgott egy helyben, sebesen meglódult, így nem volt sok időnk egy adott pontról nézelődni. Továbbindulás előtt azonban még egy tudománytörténeti mérföldkőnek számító, kivételesen jó felvételt sikerült készíteni közvetlen közelről egy rendkívül ritka jelenségről, nevezetesen egy gömbvillámról.

... de az is lehet, hogy csak egy véletlen vakuzás csillant be ... ;)

Ptujtól K-i irányba elmozdulva megálltunk, és innen már hagytuk, hogy a több másik cellával immár egyfajta konglomerátumot képező, egyre inkább kiáramlás-domináns jelleget öltő dög elrobogjon mellettünk.

Közel sem volt azonban még lefújva a nap, a fejünk felett egy újabb szupercella kezdett kifejlődni.

Ez a cella az előző nagy böszmeség kifutófrontjának peremén indult burjánzásnak - a kiáramló és lelassuló hideg levegő pontosan addig jött el, ahol mi álltunk - a hűvös, cella felől fújó kifutószelet aztán pillanatok alatt felváltotta az ellenirányú meleg beáramlás. Eközben érdekes jelenséget lehetett megfigyelni: míg a kifutófront mentén szakadozott fractusok mindenhol máshol eltávolodtak a csapadékzónától vagy felszívódtak, addig az újabb, felettünk lévő, karakteresedő, kerekded feláramlási alap alá besodródott fractus valahogy nem akart onnan sem elmenni, sem feloszlani. Kisvártatva egyértelművé vált, hogy az ifjú szupercella feltűnő szipkázásba kezdett, és tulajdonképpen egy odatévedt fractus vált falfelhővé, mely ráadásul feltűnő, vertikális tengelyű forgásba kezdett.

Mivel azonban úgy látszott, hogy ez a cella is előbb-utóbb beépül a terebélyesedő masszívumba, melynek eleddig a déli végét képezte, délebbre mozdultunk, hogy újabb, izoláltabb cellákat figyelhessünk meg. Az újabb példány szintén gyakorlatilag a fejünk felett keletkezett, bár ez az előzőekhez képest jóval kisebb átmérőjű volt. Ettől függetlenül lett neki egy picike falfelhőcskéje, szuggesztív, forgásra utaló áramvonalak barázdálták, és egy csini kis RFD / tiszta rés is szabályosan bevágódott a feláramlásba.

Folyamatosan szélesedő vigyorunkat tovább növelte, hogy még el sem vonult ez a cella, miközben a távolban a párás homályból kibontakozott egy újabb, nagyobb átmérőjű példány, melynek karimás feláramlási alapját, fal- és farokfelhőjét is látni lehetett a láthatóságot elmosó nagy légköri nedvesség ellenére.

A serény tempóban maszlagosodó-katyvaszosodó-csapadékosodó jelleg azonban azzal járt, hogy hiába fejlődött ki a közelünkben több egyéb szupercella is elérhető távolságon belül, érdemi látványt, valamirevaló struktúrát már nem nyújtottak. Miután az ide-ida helyezkedés során már vagy 5-6-szor átmentünk Ptuj városán, és kezdtük helyi lakosnak érezni magunkat, úgy döntöttünk, hogy ezeket a prefrontális szupercellákat megnéztük, amennyire meg lehetett, és az estére ígérkező frontot Muraszombat térségében várjuk be. Letelepedtünk a város NY-i széle előtt, és nem is kellett sokat toporogni, éppen abban a térségben indult be egy újabb kör konvekció. Azonban ez az érkező frontnak és a felcsúszó meleg nedves szállítószalagnak köszönhetően már határozottan emelt konvekciós karakterű volt. A túlnyomóan lecsapókból álló villámtevékenység érdekes módon meglepetésszerűen indult be, amikor még lényeges sötétedés, strukturálódás a felhőzeten vagy csapadék sem mutatta, hogy bármi extra lenne készülőben.

Végül azért csak formát öltött a cella, és pillanatok alatt kiterjedt csapadékfüggönyök jelentek meg. Aztán ahogy némelyik villám kifejezetten közel pörkölt be, és a mellettünk lévő útjelző tábla felől magasan rezgő, sípoló hang kezdett el szólni, jobbnak láttuk behúzódni az autóba - füstölgő szénkupacként valamelyest komolyabb kihívás lett volna folytatni a vadászatot.

A cella csapadékzónája aztán fölénk ért, egyetlen nagy jégszem pattant a kocsira, majd megindult a felhőszakadás. Ebből aztán kirobogtunk, és elé mentünk Letenyéig. Útközben még felbukkantak mindenféle érdekes, szupercellásodás jegyeit mutató felhőképződmények, de ekkorra ebben a térségben már akkora volt a légköri káosz, hogy az emelt konvekció, a front érkezése, a különböző kifutófrontok, a sok összeálló cella, stb. már követhetetlenné tették, hogy mi történik.

A vadászat aktív részének végeztével Letenyén a Colorado Pizzériában elfogyasztottunk egy pazar vacsorát. Ide azonban Horvátországon keresztül jutottunk el, ugyanis már Magyarországon voltunk, amikor véletlen rossz felé kanyarodtunk, és csak a határellenőrzésnél vettük észre, hogy itt valami nem a terv szerint alakult :) Egy kedves határőr úr adta a tippet is, hogy hova érdemes Letenyén beülni, aztán kinyitottak nekünk egy kis visszakanyarodási szakaszt, és röpke 30 másodperc horvátországi tartózkodás után máris Coloradoban találtuk magunkat.

Viharvadászatunkon érdekes és tanulságos légköri folyamatokat figyelhettünk meg testközelből. Igazán drámai struktúrák azonban ezúttal nem épültek ki, és a vizuális észlelésnek egyáltalán nem kedvezett az iszonytató párásság, a cellák csoportosulásra, katyvaszosodásra való hajlama, gyorsan kiterjedő csapadékzónája, és alapvetően kiáramlás-domináns jellege, estefelé meg már az emelt konvekció meghatározó szerepe. A kezdeti technikai kellemetlenségek után viszont pörgősen és izgalmasan folytatódott a nap. Maratoni utunk Budapesttől Budapestig 800 km-esre kerekedett ki. A nap eseményei az előrejelzéseknek megfelelően alakultak, hazánkban és a szlovén területek Magyarországhoz közelebbi részein több helyen szignifikáns heves események következtek be jégeső és szélvihar formájában.

Az alábbi videókon különböző radar hurokfilmeket lehet megtekinteni az esetről, úgymint

1 km-es felbontású kompozit reflektivitási radarképek (országos kivágat):

1 km-es felbontású kompozit reflektivitási radarképek (DNY-i kivágat zoom):

pogányvári nagyfelbontású reflektivitási radarképek, 120-km-es kör:

A videókhoz HD / 720p minőség és a "teljes képernyő" opció használata ajánlott. Alternatívaként a fenti lejátszókban is megtekinthetőek, de itt kisebb méretűek, a legjobb közvetlenül a YouTube-on megnézni.

Kapcsolat

Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesülete

info@szupercella.hu

1139 Budapest, Fiastyúk utca 57. 3/3

Készítette

Viharvadászok Egyesülete
CodeOne.hu

Jogi tudnivalók

Az oldalon található minden tartalom (az oldal készítői és az oldali felhasználói által a weboldalon vagy a mobil applikációkon keresztül feltöltött szöveg, kép, videó, mérési eredmény, stb.) - kivéve ahol a feltüntetett információk ettől eltérnek - a Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesületének tulajdonát képezi. Bármilyen nemű felhasználáshoz az Egyesület írásbeli hozzájárulása szükséges. A weboldal tartalmai szabadon hivatkozhatók a forrás feltüntetésével.

Támogatás, pályázat