Újabb nap, újabb szupercella

Észak-olasz viharvadász túránk 2. napján (2014. augusztus 12.) Treviso tágabb térségében 20-25 m/s-os 0-6 km-es szélnyírásra és 1000-1500 J/kg-os SBCAPE-re lehetett számítani, irdatlanul nedves alsó légrétegekkel és alul erősen görbülő hodográfokkal. Mindezek az információk, valamint a brutális hőség ellenére igen alacsony kondenzációs szint már előrevetítette a későbbi fejleményeket. Kora délután némileg elmozdultunk, és Velencétől keletre helyezkedtünk el, de a környéken meg-meginduló gomolyok egyelőre még rendre szétestek, illetve ledarálta őket a szélnyírás. A hosszú, idegőrlő órákon át tartó várakozást Adaz kolléga jelentős koffeinmennyiség segítségével igyekezett elviselhetőbbé tenni, de csak annyit ért el vele, hogy 1 perccel később aludt el a tervezettnél.

Bár a délután derekán már-már úgy látszott, hogy erőre kap egy cella, és kissé odébb autózva közvetlen mellé helyezkedtünk, még ez a képződmény is elhalálozott. Ekkor már a tartósan feszült figyelem és a nyílt színi szauna hatására minket is az elhalálozás környékezett, de nem adtuk fel, és a radarképet, műholdfelvételeket és az eget vizslatva továbbra is kerestük a jelet, hogy hol fog végre történni valami.

Az érdemi konvekciót megindítandó törökülésben félmeztelenül leültem a földút mellé meditálni a tűző napra, de a hatékony elmélyülést nehezítette, hogy egy éppen arra járó teherautó vastag porréteggel lepett be, ami a rólam szakadó vízzel keveredve sajátos sárréteget képezett a bőrömön.

A meditáció mindenesetre eredményesnek bizonyult, késő délután Trevisotól északnyugatra a műholdon és a radaron végre megjelent egy életképesnek tűnő kezdemény, melyhez rögvest el is indultunk. A cella nem haladt túl gyorsan és nem is volt túl messze, ideális célpontnak bizonyult. Út közben a hőmérséklet mellett végre már a hangulat is erősen felfokozódott, lévén a légkör akár még tornádó létrejöttére is kifejezetten alkalmasnak ígérkezett.

Közelebb érve a párás homályból egy frissen kicsírázott, de eszeveszetten fejlődő szupercella-sarjadék bontakozott ki, melyen dekoráció gyanánt gyönyörű, irizáló pileusok is megjelentek.

Kisvártatva aztán egy jó kilátással bíró helyen teljes pompájában elénk tárult a masszívan dagadó klasszikus szupercella, mely szinte földig érő falfelhőjével, rendkívül hosszú és határozott beáramlási farkával a szemünk előtt öltött drámai struktúrát. A vészjósló hangulathoz a folyamatos mennydörgés is nagyban hozzájárult.

Ismét a legjobbkor voltunk a legjobb helyen, hogy a látványos fejlődési folyamatot testközelből figyelhessük meg. A testközelség olyannyira megvalósult, hogy hiába fogtuk egy idő után menekülőre, a csapadékzóna széle azért elért minket, de a kb. 1 cm-es jégméret nem okozott problémát. Ezt a cellát ugyan már nem előztük meg, de egy újabb, immár éjszakai példány hihetetlen sűrű, gyakorlatilag szünet nélküli villámlással tette emlékezetessé Trevisoba időközben visszatért társaságunk levezető borozgatását.

Kapcsolat

Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesülete

info@szupercella.hu

1139 Budapest, Fiastyúk utca 57. 3/3

Készítette

Viharvadászok Egyesülete
CodeOne.hu

Jogi tudnivalók

Az oldalon található minden tartalom (az oldal készítői és az oldali felhasználói által a weboldalon vagy a mobil applikációkon keresztül feltöltött szöveg, kép, videó, mérési eredmény, stb.) - kivéve ahol a feltüntetett információk ettől eltérnek - a Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesületének tulajdonát képezi. Bármilyen nemű felhasználáshoz az Egyesület írásbeli hozzájárulása szükséges. A weboldal tartalmai szabadon hivatkozhatók a forrás feltüntetésével.

Támogatás, pályázat