2016. szeptember 17-e nem egy átlagos napnak indult, ugyanis az előrejelzések alapján évszakváltó hidegfrontra számítottunk. A felhőzet rendben meg is jött, azonban a csapadék elmaradt.
A reggeli órákban borultságig növekedett a felhőzet és igen gyenge volt a látótávolság. Talajszinten erős párásság mutatkozott, míg felette azért volt 10-30 kilométeres látótáv. A felhőzet viszont egyöntetűnek látszott, ellenben nyugat felől elkezdett sötétedni.
9 órakor vettem észre a peremfelhőnek tűnő alakzatot nyugaton. Hatalmas volt és egyre markánsabbá vált. Abban az időpontban a Zselici Csillagparknál tartózkodtam, így egyértelműnek látszott, hogy a 25 méter magas kilátóról (tszf ~ 295-300méter) fogok készíteni képeket. Mivel nagyon szeretem a felhőképeket, de augusztus végén, szeptember elején szinte semmi látvány nem volt, ezért még inkább vártam, mi fog történni.
Felérve a kilátóba, egyszerűen egy görgőfelhővel találtuk magunkat szembe, amely jött, mint egy sebesvonat.
Görgőfelhő! Kiáltottam el, végül a többiek is felértek a kilátóba. Szép fények voltak, és szinte minden irányba fotóztunk. Az egyik különleges látványt a Mecsek és környéke szolgáltatta. Ott még akadt némi napfény is, amely megfestette a tájat. Talajszintig hatoltak a Tyndall-sugarak és a Mecsek környéke szinte párában úszott.
Visszafordulva a görgőfelhőnkhöz, az egyre közelebb jött. Egyre szebb, szálas szerkezetet sikerült megfigyelni benne, viszont az aggodalmakat eloszlatta az, hogy mögötte szinte semmilyen villámtevékenység és komolyabb csapadék nem látszott. Tehát nagyon nem kell lerohanni a kilátóról, villámcsapkodás közepette.
Igen szép görgőfelhő volt. Bár melyik nem az, igaz? Szerencsére felvittem a kilátóba egy 3000Ft-ért vásárolt 80-200 m42-es Danubia objektívet, és azzal is készítettem fotókat. Leginkább ez a kép lett igen drasztikus.
A nagylátószögű képek esetében nem biztos, hogy amivel készítettem őket, az képes kenterbeverni egy Canon 10-18ast, ugyanis egy elég rozoga objektívről van szó, amely nemigazán szuperált jól (képszélek) de attól függetlenül nélküle nem sikerült volna létrehozni a nyár(záró) talán leglátványosabb képét. A Függetlenség napja - Feltámadás fotót. :-))) Konkrétan a 200-220°-os panorámát állóképekből raktam össze.
A görgőfelhőnél a világos rész volt leginkább a furcsa. A szerkezete egyre látványosabb lett, gondolom, ahogy az erdőhöz ért, úgy egyre több nedvességet tudott felszippantani. Volt olyan eset, amikor szinte karistolta a tájat, annyira alacsonyan vonult. Ez a kép a kilátótól északnyugatra készült. Már igen közel volt a vég!?
A görgőfelhő átvonulását erős 40-50km/h-s széllökések kísérték. A csillagparki automata 30km/h-s széllökést mért, de ő alacsonyabban volt, és lent szinte alig lehetett érezni a komolyabb szelet. Megérkezett az ősz!
Látványban továbbra sem volt hiány. A földet súroló fractusok bizonyultak a leglátványosabbnak.
Végül amilyen gyorsan jött a görgőfelhő, úgy el is ment. Mögötte volt egy 0,5mm-t adó zápor, illetve 70km-es látótávolság... majd rá másfél órára egészna pos szikrázó napsütés.
És végül a záróakkordja az átvonulásnak:
Végre egy komolyabb esemény, amely megérdemelt egy szupercella.hu blogot. A felvételeknél Photoshopban lett kontraszt, illetve életlen maszk állítva.
