A tavasz eddig eltelt részében nem volt hiány télies időjárási elemekből, így például erősebb fagyokra, havazásokra, és az utóbbi években már ritkaságszámba menő klasszikus hátoldali (hó)záporokra, (hó)zivatarokra is volt példa. Az "igazi" konvektív szezon kezdete előtt az utóbbiakból hoztam egy kis válogatást. :)
Az elmúlt hétvégén nemcsak, hogy kezdetét vette a tornádó szezon az Amerikai Egyesült Államokban, hanem kis túlzással ajtóstól rontott be a kontinensre. Texas államban közel két tucat tornádó észlelés történt (1. ábra), sőt még egy ritka iker-tornádót is megörökítettek, melyek közül egyikük EF1, másikuk EF2-es besorolást kapott az utólagos felmérések alapján. Az alábbi blogbejegyzésben a közelgő március 17-18.-i kilátásokról lesz szó, illetve egy távolabbi kitekintésről, hogy mi várhat a tengerentúli viharvadászokra az idei szezonban.
2020. augusztus 29-én nyugat felől egy hullámzó hidegfront közelített meg minket, melyhez egyrészt hosszú idő után határozott magassági áramlás társult a mediterrán térségig lenyúló magassági teknő jóvoltából, másrészt pedig nem sietett előre a talajfront. Előbbinek köszönhetően jelentős, 20 m/s körüli szélnyírás állt rendelkezésre, az utóbbi révén pedig még meleg és labilis volt a légkör, így szupercellás konvekcióra is esély nyílt.
Az ország más részéhez hasonlóan az Alpokalján is mozgalmas, zivataros napokat hozott augusztus közepe. Két nap, 13-a és 17-e kiemelkedett ezek közül, mivel ekkor szervezett és kiterjedt konvekció fordult elő a térségben, az utóbbi napon lokálisan heves eseményekkel. Az időjárási helyzetet mindkét esetben egy-egy sekély ciklon alakította, 13-án tőlünk nyugatra, 17-én pedig északnyugatra elhelyezkedve, melyek előoldalán nedves, labilis légtömeg áramlott fölénk.
Az előző blogbejegyzésemben említett május eleji szárnypróbálgatások után a május végi, június eleji konvektív helyzetig kellett várni az Alpokalján a következő szupercellák előfordulására, de ezek sem voltak vérmes jószágok, sem kinézetben, sem erősségben. Elsőként május 25-én egy ciklikus szupercella vonult el Egyházasrádóctól keletre, majd június 3-án délelőtt előbb egy rövid életű beágyazott szupercella ért el bennünket, majd nem sokkal később egy LP szupercella alakult ki délnyugat felé.
A hosszúra nyúlt márciusi és áprilisi szárazság után a május elején átvonuló hidegfrontok jóvoltából végre az Alpokalján is megnyíltak az ég csatornái, és a frontok közötti-mögötti mérsékelten labilis légtömegben némi konvektív akciót is hozott az utolsó tavaszi hónap első három napja.
2019 hasonlóan zivataros időt hozott, mint az előző év, ezúttal azonban már jó pár szupercellás helyzet is akadt szerte az országban. Szerencsére vadászaink, megfigyelőink nem voltak restek ezeket megörökíteni, így bőven van miből szemezgetni. Jöjjön hát az összefoglaló a leglátványosabb példányokkal!
Az alábbi blogbejegyzésemben az elmúlt év látványosabb eseményeit idézném fel a Hortobágy keleti pereméről, Nagyhegyesről.
Az utóbbi években a viharvadászat már nem meghatározó jelenség az életemben, de szerencsémre nagyon nincs is rá szükségem, hiszen rendre csodás látványban van részem egy-egy szezonban. Így volt ez 2019-ben is, amikor számos szupercella mellett életem második (nem-mezociklonális) tornádóját is sikerült megfigyelnem. De ne is szaporítsuk tovább a szavakat, inkább nézzük meg, hogy milyen jószágok kavarogtak az égen.
2019. október 2-án nyugat felől egy markáns hidegfront érte el az országot. A front előtt még enyhe idő volt, az Alföldön sokfelé a 25 fokot is meghaladta a csúcshőmérséklet, de másutt is 20 fok felett alakultak általában a maximumok. A front előterében főként a délnyugati országrészben labilizálódott a légkör, és mivel igen jelentős, 20-25 m/s-os szélnyírás is jelen volt, esély nyílt szupercellák kialakulására.
Elég ritka, hogy Búcs térségében dél-délkelet felől érkezzenek a záporok, zivatarok. 2019. augusztus 25-e délutánján pont egy ilyen helyzet állt fent. Az első hozzánk legközelebbi zivatar a Gerecse dombjait áztatta, brutális lecsapókkal kísérve. Az alábbi képet (15:15) még a padlásunkról fotóztam, majd kitekertem a Kutyahegyre.
