2019 hasonlóan zivataros időt hozott, mint az előző év, ezúttal azonban már jó pár szupercellás helyzet is akadt szerte az országban. Szerencsére vadászaink, megfigyelőink nem voltak restek ezeket megörökíteni, így bőven van miből szemezgetni. Jöjjön hát az összefoglaló a leglátványosabb példányokkal!
Az alábbi blogbejegyzésemben az elmúlt év látványosabb eseményeit idézném fel a Hortobágy keleti pereméről, Nagyhegyesről.
Az utóbbi években a viharvadászat már nem meghatározó jelenség az életemben, de szerencsémre nagyon nincs is rá szükségem, hiszen rendre csodás látványban van részem egy-egy szezonban. Így volt ez 2019-ben is, amikor számos szupercella mellett életem második (nem-mezociklonális) tornádóját is sikerült megfigyelnem. De ne is szaporítsuk tovább a szavakat, inkább nézzük meg, hogy milyen jószágok kavarogtak az égen.
2019. október 2-án nyugat felől egy markáns hidegfront érte el az országot. A front előtt még enyhe idő volt, az Alföldön sokfelé a 25 fokot is meghaladta a csúcshőmérséklet, de másutt is 20 fok felett alakultak általában a maximumok. A front előterében főként a délnyugati országrészben labilizálódott a légkör, és mivel igen jelentős, 20-25 m/s-os szélnyírás is jelen volt, esély nyílt szupercellák kialakulására.
Elég ritka, hogy Búcs térségében dél-délkelet felől érkezzenek a záporok, zivatarok. 2019. augusztus 25-e délutánján pont egy ilyen helyzet állt fent. Az első hozzánk legközelebbi zivatar a Gerecse dombjait áztatta, brutális lecsapókkal kísérve. Az alábbi képet (15:15) még a padlásunkról fotóztam, majd kitekertem a Kutyahegyre.
2019. július 7-ére komoly események körvonalazódtak már napokkal korábban, egy érkező hidegfront előtt. Mivel tekintélyes volt a labilitás, amihez elegendő nedvesség, valamint jókora szélnyírás is párosult, emelő hatásnak pedig ott volt maga a hidegfront, úgy döntöttünk útnak indulunk. Dombóvár térsége felé vettük az irányt, Beátával és Zsoltival. Tamási-Paks vonalon egy konvergencia vonal épült ki lassan, mely nem sokkal érkezésünket követően egy mini LP-szupercellát termelt ki, ami látványos forgó mozgást öltött.
2019. június 23-án a modellek által előrejelzett paraméterekhez képest meglepetésszerűen egy (marginális) szupercella alakult ki Ferihegy mellett, mely Pestszentlőrincen kis területen komoly felhőszakadást is okozott, és éppen a repülőtér felett haladt át. Esettanulmányomban ennek a cellának a hátterét járom körül az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) radarképei, a reptéri meteorológiai mérőrendszer adatai, valamint saját megfigyeléseim alapján.
Bevezetés - szinoptikai helyzet:
2019. július 2-án egy hidegfront érte el hazánkat. Ennek előterében labilis, de viszonylag száraz légtömeg helyezkedett el felettünk, ráadásul a front a legalsóbb szinteken már előző éjszaka kifutott, így viszonylag mérsékelt konvektív események voltak várhatóak, és azok is csak az északkeleti és délnyugati megyékbe.
2019.06.22-én szombaton egy magassági hidegörvényhez kapcsolódóan esély mutatkozott szupercellák kialakulására.
Mivel Molnár "Storman" Ákos épp egy pécsi előadásra volt hivatalos, így nanovich és én vágtunk neki a 600 km-es túrának.
A célterület Barcs és környéke volt. A Horvátország és Szlovénia felett kialakult zivatarok nagyon gyorsan rendszerbe szerveződtek.
A rendszer Letenye - Magyarszombatfa vonalban lépte át először a határt 15:45-kor.
A június első felében jellemző meleg és többnyire száraz időt követően a hónap közepétől néhány napra mozgalmasabb, zivataros időjárás köszöntött be. Ennek legérdekesebb momentuma számomra az időszak utolsó napján, június 23-án volt, amikor Ferihegyen észlelői szolgálatom közben egy (hibrid?) szupercellás zivatart követhettem végig. A légköri helyzetet ekkor egy tőlünk délre elhelyezkedő hidegörvény alakította, melynek áramlási rendszerében délkelet felől nedves, labilis légtömeg áramlott az országba.
2019.június 16. viharvadászat Tolna megyében.