2021. augusztus 10-én és 11-én egy gyenge hidegfront hatására nyugaton (valamint az utóbbi napon északkeleten is) esély nyílt szupercellák kialakulására, noha az első napon az erős középszintű kiszáradás, a másodikon pedig a már csökkenő nyírás tette kérdésessé a helyzetet. Viszont mivel mindkét nap szabad voltam, úgy döntöttem, hazautazok, lesz ami lesz.
2021. augusztus 1-jén egy peremciklon alakította az időjárást, ami előtt egy meleg, nedves szállítószalag (MNSZ) is fölénk húzódott, majd délután a ciklon hidegfrontja érte el az országot északnyugat felől. Mivel a front előtt jelentősebb labilitás halmozódott fel, és 20 m/s körüli volt a szélnyírás, azaz esély nyílt szupercellákra, Vityi Nándorral (Nanovich) ismét viharvadászatra szántuk el magunkat.
2021. július 9-én a néhány napos hőséget követően egy hidegfront érkezett, mely a június végiekhez hasonlóan kedvező feltételeket kínált szupercellák és rendszerbe szerveződő zivatarok kialakulásához. Az előző két fronttal ellentétben pedig épp nem voltam szolgálatban, így Nanovich-csal (Vityi Nándor) megbeszéltük, hogy elmegyünk vadászgatni. Reggel bemelegítésként a front előtt húzódó MNSZ-ből már több gyengébb zivatar is érintette Budapestet, az utolsó épp akkor, amikor nem sokkal dél előtt elindultunk Budatétényről.
2021.05.01.-én megejtettük az idei szenzonban az első viharvadászatunkat. Sopron térségében sikeresen levadásztunk egy lassan haladó, pompás falfelhőt növesztő cellát.
A tavasz eddig eltelt részében nem volt hiány télies időjárási elemekből, így például erősebb fagyokra, havazásokra, és az utóbbi években már ritkaságszámba menő klasszikus hátoldali (hó)záporokra, (hó)zivatarokra is volt példa. Az "igazi" konvektív szezon kezdete előtt az utóbbiakból hoztam egy kis válogatást. :)
Az elmúlt hétvégén nemcsak, hogy kezdetét vette a tornádó szezon az Amerikai Egyesült Államokban, hanem kis túlzással ajtóstól rontott be a kontinensre. Texas államban közel két tucat tornádó észlelés történt (1. ábra), sőt még egy ritka iker-tornádót is megörökítettek, melyek közül egyikük EF1, másikuk EF2-es besorolást kapott az utólagos felmérések alapján. Az alábbi blogbejegyzésben a közelgő március 17-18.-i kilátásokról lesz szó, illetve egy távolabbi kitekintésről, hogy mi várhat a tengerentúli viharvadászokra az idei szezonban.
2020. augusztus 29-én nyugat felől egy hullámzó hidegfront közelített meg minket, melyhez egyrészt hosszú idő után határozott magassági áramlás társult a mediterrán térségig lenyúló magassági teknő jóvoltából, másrészt pedig nem sietett előre a talajfront. Előbbinek köszönhetően jelentős, 20 m/s körüli szélnyírás állt rendelkezésre, az utóbbi révén pedig még meleg és labilis volt a légkör, így szupercellás konvekcióra is esély nyílt.
Az ország más részéhez hasonlóan az Alpokalján is mozgalmas, zivataros napokat hozott augusztus közepe. Két nap, 13-a és 17-e kiemelkedett ezek közül, mivel ekkor szervezett és kiterjedt konvekció fordult elő a térségben, az utóbbi napon lokálisan heves eseményekkel. Az időjárási helyzetet mindkét esetben egy-egy sekély ciklon alakította, 13-án tőlünk nyugatra, 17-én pedig északnyugatra elhelyezkedve, melyek előoldalán nedves, labilis légtömeg áramlott fölénk.
Az előző blogbejegyzésemben említett május eleji szárnypróbálgatások után a május végi, június eleji konvektív helyzetig kellett várni az Alpokalján a következő szupercellák előfordulására, de ezek sem voltak vérmes jószágok, sem kinézetben, sem erősségben. Elsőként május 25-én egy ciklikus szupercella vonult el Egyházasrádóctól keletre, majd június 3-án délelőtt előbb egy rövid életű beágyazott szupercella ért el bennünket, majd nem sokkal később egy LP szupercella alakult ki délnyugat felé.
A hosszúra nyúlt márciusi és áprilisi szárazság után a május elején átvonuló hidegfrontok jóvoltából végre az Alpokalján is megnyíltak az ég csatornái, és a frontok közötti-mögötti mérsékelten labilis légtömegben némi konvektív akciót is hozott az utolsó tavaszi hónap első három napja.
