Július 10-én egy gyenge hidegfront érintette hazánkat. Mint ahogy lenni szokott, több dolog is megnehezítette az előrejelzéseket. Jókora konvektív tiltás (CIN) volt a talaj közelében, így csak emelt konvekció jöhetett szóba (azaz a légrészecske nem a talaj közeléből indult). Önmagában ezzel nem is lett volna probléma, mivel a front mint emelő hatás megvolt. Azonban ott volt még középszinten egy jókora kiszáradás is a légkörben, ami tovább nehezítette az előrejelzők dolgát.
A front nyugat felől közeledett és az előterében a délután közepén a Dunántúl nyugati felében zivatarok alakultak ki. A Bakony felett kellő nedvesség és labilitás volt, hogy ezek a zivatarok fennmaradjanak.
Ahogy a front közeledett, úgy nőtt a szélnyírás is, és a multicellák mellett Veszprém közelében megjelent az első szupercella. Székesfehérvárt vette célba.
Mindeközben mi már indulásra készen álltunk T. Réka és jómagam (Peti). A cella rövid időn belül elérte Székesfehérvárt, és jókora légzuhatagot és jeget kapott a város. Egyes észlelések szerint a jég mérete elérte, illetve meghaladta az 5cm-t is.
Zichyújfalunál táboroztunk le, mivel a cella gyorsan közeledett. A horizonton jókora falfelhőt pillantottunk meg útközben, de gyorsan feloszlott. Alig hogy megérkeztünk a légzuhatag szele már minket is elért.
Miközben nyeltük a port, mellettünk egy újabb cella formálódott.
A csapadék képződés szinte meg sem kezdődött, de már légzuhatag alakult ki. Ekkor kezdődött el az igazi vadászat.
A 62-es főúton tökéletes szögből ráláttunk a cellára, miközben haladtunk előtte. Perkáta közelében mutatta meg igazi arcát.
Egy klasszikus, (Ritkaságszámba menő) anticiklonális szupercellává fejlődött a zivatarunk. Sajnos ekkor már lement a nap, így nem sok időnk maradt fotózni.
Dunaújváros felé haladtunk tovább a cellával. A város közelében kettévált a szupercella, de érdekes módon mindkét tagja életben maradt.
Rövid nézelődést követően elengedtük a cellákat.
Nem kellett azonban sokat várni a következős zivataros helyzetre. Szerda délután, már egy hullámzó hidegfront közelítette meg az országot nyugat felől.
Kőszeg mellett gyönyörű szupercella lépett be az országba. Ezen a napon még szinte porzott a légkör, így az ország jelentős részén még nem történt érdemi esemény.
Másnap hajnalra fordult a kocka. Egy MNSZ (meleg nedves szállítószalag), jókora labilitás, valamint a hullámzó hidegfront segítette a zivatarok létrejöttét. Mindemellett a felettünk húzódó futóáramlás miatt jelentős, 20-30m/s-os szélnyírás alakult ki. Ezek miatt számítani lehetett további zivatarokra, és szupercellákra. Hajnalban Szlovénia felől egy bow echos zivatarrendszer (mint utólag kiderült MKK, mezoléptékű konvektív rendszer) lépett be az országba. Az ország középső és déli (nyugat-keleti sávjában vonult végig) részén látványos struktúrával a rendszer, amit Dunaföldvárnál sikerült elcsípnem.
Érdekességként jegyezném meg, hogy a legerősebb széllökések sem okoztak komolyabb gondot. Néhány kisebb gallyon kívűl nem tapasztaltam komolyabb károkat Dunaföldvár és Dunaújváros térségében.
Még a reggeli órákban elvonultak a zivatarok, és ismét a napsütésé volt a főszerep. Gyorsan labilizálódott a légkör, miközben mi már a délutáni vadászatot terveztük.
B. Bea és én, valamint csatlakozott Dunaújvárosban M. Ákos hozzánk. Délután 1 órakor indultunk el Tolna megyébe, ahol Tamásit vettük célba.
Alighogy megérkeztünk, Szlovénia felől gyorsan közeledett az első szupercella. Rövid tanakodás után Tab határába igyekeztünk. Már útközben megpillantottuk a horizonton kavargó szupercellát. Gyönyörű, fejlődő struktúrával közeledett felénk, miközben látványos légzuhatagot eregetett.
A földre lacsapó légtest (légzuhatag) hihetetlen látványt nyújtott, de gyorsan odébb kellett állnunk.
Tamási felé indultunk vissza, a cella előtt.
Látványos CG villámokat szórva mutatta meg hihetetlen erejét.
Tamásihoz közeledve elveszítette struktúrája nagyrészét, de így sem panaszkodhattunk.
Tamásiban egy benzinkúton vártuk meg, hogy elvonuljon a vihar. Mindezek után megelégedve tértünk haza.
