Légkörünkben a zivatarok gyakran nagyobb léptéku, bonyolult rendszerekbe szervezodnek, változatos méretu, formájú és szerkezetu képzodményeket létrehozva. Jelen írás - egy hosszabb lélegzetvételu ismeretterjeszto anyag bevezeto részeként - ezen zivatarrendszerekkel kapcsolatos alapveto tudnivalókat vázolja fel.
2.1 Mi az MKR?
A zivatarok nagyon változatos formákban és méretskálán jelentkeznek (mezo-a -ßés -?, lásd a mezoskáláról szóló bevezeto ismeretterjeszto anyagunkat), és sokféle veszélyes idojárási jelenség okozói. Elofordulnak olyan zivatarok, amik pár négyzetkilométeres területet fednek le, de kialakulhatnak olyanok is, amik több 100 km2-en pusztítanak. Az izoláltan jelentkezo zivatarokat három csoportba sorolhatjuk: egycellás, multicellás és szupercellás struktúrákat különböztethetünk meg. A zivatarok azonban gyakran nagyobb rendszerré szervezodhetnek össze, ezeket a cellacsoportosulásokat mezoskálájú konvektív rendszereknek (MKR) nevezzük. A klasszikus MKR formák közé tartoznak a squall line-ok, a bow echók valamint a mezoléptéku konvektív komplexumok (MKK). MKR-ek a Földön csaknem bárhol (kivéve a sarkvidékeket) és egész évben elofordulhatnak.
Az alábbi radaranimáció egy pusztító, szépen izolált bow echót mutat be Kauai szigete közelében (Hawaii, 1995. november).
2.2 Kapcsolódó veszélyes idojárási jelenségek
A mezoskálájú konvektív rendszerben eloforduló egyedi zivatarok lehetnek egycellásak, multicellásak és szupercellásak is, a környezeti paraméterektol függoen. Ezek az egyedi cellák is eloidézhetnek károkozó eseményeket, de maga az egész rendszer is produkálhat nagy területen pusztító felhoszakadásokat illetve kifutószeleket. A felszín közeli heves kifutószelek nagy hányadát a bow echo típusú MKR-ek okozzák. A zivatar okozta eros szélvihar egyik elojele a peremfelho vagy arcusfelho (lásd kép), ami legtöbbször az MKR elooldalán jelenik meg, és hosszúsága akár több 100 km is lehet (foleg Amerikában jellemzoek ezek a hatalmas méretek).
2.3 Az MKR kialakulása
Az MKR-ek általában háromféle módon jöhetnek létre:
- egy egyedi cellából
- több kisebb cella összeszervezodésébol
- valamilyen vonalas szerkezetu emelés (kényszer mentén), mint például front, konvergencia vagy szárazvonal (dryline, ez utóbbi az USA-ban jellemzo)
2.4 Példák MKR-re
Az MKR-ek számtalan formát ölthetnek: az intenzív cellákból álló vonalas rendszerektol (veszélyes kategória) a viszonylag szervezetlen cellacsoportosulásig (kevésbé veszélyes kategória) terjed a spektrum, ahogy ez a lenti ábrákon fentrol lefele haladva látható.
2.5 Az MKR-ek felépítését befolyásoló tényezok
Akárcsak az izolált cellák esetében, ahol a cella struktúráját a felhajtóero és a vertikális szélnyírás egymáshoz képesti viszonya dönti el (lásd cometes oktató anyagunkat a témában), az MKR-ek szerkezetét és morfológiáját is a szélnyírás és a felhajtóero kapcsolata befolyásolja. Hamarosan következo anyagainkban azt fogjuk megvizsgálni, hogy hogyan változik az MKR-ek intenzitása és szervezettségi foka a környezet szélnyírásának növelésével. Látni fogjuk, hogy a cellák alól a felszínen kiáramló hideg levego (hideg légtest vagy angolul cold pool) az, ami az eredetileg különálló cellák összeolvadásában, és így az az MKR létrejöttében elsodlegesen szerepet játszik. Az MKR további fejlodését viszont alapvetoen a már említett szétáramló hideg légtömeg és az alacsonyszintu vertikális szélnyírás kölcsönhatása kormányozza. Mivel az MKR-ek gyakran több órán keresztül fennmaradnak, a Föld forgásából adódó eltéríto ero (Coriolis-ero) szintén hatást gyakorol morfológiájukra és fejlodésükre. Fontos megjegyezni, hogy soron következo ismerteto anyagainkban azokat az MKR-eket tárgyaljuk, amelyek alapvetoen a felszín közeli légrétegekbol (azaz a határrétegbol) táplálkoznak. Az emelt konvekcióval kialakuló (azaz valamilyen magasabb szintu légrétegbol kiinduló) MKR-ek tulajdonságaira is kitérünk majd az MKK-k tárgyalása során
|
eredeti forrás: |
|
| — | Severe Convection II: Mesoscale Comvective Systems - Introduction |
| — | |
Csirmaz Kálmán
Csirmaz Kálmán
