A multicellás zivatarok azon típusa, amelynél a különböző fázisban található zivatarcellák térben egymástól alig különülnek el, mind a vizuálisan, mind a radaros méréseken az egyes cellák szinte folytonos átmenetet képeznek. Erősebb szélnyírási viszonyok között jönnek létre, ilyenkor a disszipálódó cella gust frontja által kiváltott emelés (trigger) a cella közvetlen közelében már optimális az új cellaképződéshez. A gyenge evolúciós multicellák átmenetet képeznek a multicellás és a szupercellás zivatarok között (tovább növelve a szélnyírást, az új cellák már tulajdonképpen egyhelyben képződnek újra, ami egyetlen intenzív, hosszú életű zivatart eredményez), és fokozott eséllyel okozhatnak heves eseményeket.