A szupercellákban a hátoldali leáramlás (RFD) kifutószele és a beáramlási régió közötti konvergencia mentén kialakuló gomolyfelhősor. Jóval kisebb magasságokba (legfeljebb 1-2 km) nyúlnak fel, mint a legintenzívebb csapadékzónához közel álló domináns feláramlás, ami többnyire a troposzféra teljes vastagságára kiterjed. Dinamikai szempontból fontos szerepet töltenek be a szárnyfelhő-tornyok területéről származó kis skálájú (forgó) tápláló cellák, melyek rendre egyesülnek a szupercella mezociklonjával.
