Nem nagyon emlékszem, hogy erről a napról lenne-e bármiféle írás is... Igaz heves események nem fordultak elő, de egy gyönyörű jószág mégis házhoz jött.
2015. Július 13-áról beszélek.
Az ominózus nap előtt hőség uralkodott a Kárpát-medencében, a hétvégén 30 fok körüli csúcsértékeket mérhettek országszerte. Ám ennek, hétfőn hajnalban egy északnyugat felől érkező hidegfront vetett véget.
Az előzetes modellfuttatások alapján heves eseményeknek kicsi volt a valószínűsége, de főként az észak-keleti országrészre megfelelő paraméterek mutatkoztak szupercellák kialakulásához.
Reggel a szokásos, minden napos pecámat töltöttem a Hernád parton, és mivel már ekkor erősen felhős ég fogadott, az egyébként sem kecsegtető labilitási értékek mellett, így a szupercellákba vetett hitem is kissé alábbhagyott.
Ám a szezon egyik pozitív meglepetésének köszönhetően a szokásosnál valamivel hosszabbra nyúlt horgászatot már az ÉNY-i horizonton feltűnő peremfelhő szakította meg kissé váratlanul.
Nekem se kellett több... rohanás haza, még szerencse, hogy 2 perc az út gyalog. 1 percnyi szusszanás alatt még volt időm rápillantani a radarra, ami alátámasztotta a várakozásokat, bizony szupercellás jegyeket hordozott a kicsike.
A rövid pihenő után, indultam is a kedvenc leshelyemre, a Felsődobsza mellett húzódó dombok egyik kiemelkedő csúcsára. Bár már az odafelé vezető úton is fotóztam.
Ahogy egyre feljebb kapaszkodtam a domboldalakon, egyre egyértelműbbé vált, hogy ez bizony tőlem északra fog elhúzni (csak a szokásos), de emellett a kilátásom is egyre szebb lett.
Gyönyörű látványt nyújtott az északi szomszédunktól érkező, de igen csak gyors mozgású cella.
A sajátossága volt, hogy nagyon szerényen muzsikált, már ami a villámokat illeti, hisz nagyon ritkán szólalt meg.
Távozóban is igencsak szép látványt nyújtott, amint szépen lassan eltűnt a dombok mögött.
