A konvektív események sorozata rögtön hétfőn kezdetét vette. Ekkor a tőlünk délre elhelyezkedő, gyengülő mediterrán ciklon határozta meg az időjárást, melynek áramlási rendszerében kelet felől érkezett nedvesebb, labilisabb légtömeg fölénk. Budapesten már a kora délutáni órákban előfordultak záporok, mögöttük pedig csökkent a felhőzet, így 1-2 órára kisütött a nap.
[Dávid] Már az első záporok idején kimentem a Duna-partra, de érdemleges látvány ekkor még nem akadt. Bíztam azonban a napsütés labilizáló hatásában, így kint maradtam még egy kis időre. Kelet felé kisvártatva meg is jelentek a gomolyok, de valahogy nem volt az igazi a dolog, csak gyenge, alacsony tetejű záporokra futotta belőlük.
A lencsefelhők már-már látványosabbak voltak.
Így el is indultam vissza a koli felé, de mint utóbb kiderült, ez hiba volt. A megelőző 2-3 órában ugyanis nem tudtam radart nézni, és így fogalmam sem volt arról, hogy időközben kiépült egy vonalas, már-már bow echo jellegű rendszer az Észak-Alföldön, mely egyenesen Budapest felé tartott. Erről csak akkor szereztem tudomást, mikor már a koli közelébe érve megdörrent az ég. Így mentve a menthetőt, a Bikás park felé vettem az irányt. Mikor odaértem, még semmi sem látszott, és ritkán dörgött csak. Néhány perc múlva azonban előtűnt a peremfelhő a panelházak mögül.
Csak jött, jött és jött…
Időközben már gyakorivá vált a villámtevékenység, a közeledő csapadékfüggöny előtt néhány lecsapót is lehetett látni. Mikor fölénk ért a peremfelhő, gyorsan elindultam vissza a koliba.
Bár már késő volt, hiszen az utolsó 50 m-en elkapott a heves zápor, fél perc alatt sikerült megáznom, hiába futottam. De legalább megvolt az élmény. A zivatart csattogós villámok kísérték, néhány közeli lecsapó is előfordult.
[Kornél] Ugyanez a nap számomra sajnos egy szó szerinti bőrig ázással végződött. Egyetemi kötelezettségeim miatt csak a kora esti órákban értem haza, így a peremfelhős struktúrát csak a villamos ablakából kikukucskálva követtem figyelemmel. Valószínűleg észrevehette a leskelődést Természet Anya, és zokon is vehette, mert a piros lámpánál várakozva bőségesen megáztatott a kifutószél okozta heves csapadékot tartalmazó leáramlással. Azonban aggodalomra semmi ok, bíztam benne, hogy tartogat még számomra pozitív élményeket a hét.
Így is lett, a keddi napot már megtervezetten alakítottuk Zivipötty kollégával. 2 óra magasságában megérkeztünk a Gellért hegyre, hogy figyelemmel kísérhessük a zivatarok kialakulását. Az első cella keleti irányból kezdett összeállni, végül pedig peremfelhős struktúrát öltve bőségesen megáztatta a pesti oldal lakosságát.
A cella közelségét látva mi is menekülőre fogtuk, de szerencsére a Gellért hegyet ezúttal elkerülte a sűrű csapadékhullás, így pár csepp esővel úsztuk meg a menekülést. Leérve a hegyről és rátérve a Szabadság hídra, láttuk távolról, hogy nagyjából északi irányból újabb cellák kezdenek kialakulni. Nagyon szép látványt nyújtottak a távolból közeledő, tornyosuló gomolyok.
Adva volt tehát, hogy északra vegyük utunkat, azonban valószínűleg a sors keze is közre játszott azzal, hogy a 2-es jelzésű villamos nem közlekedett az adott időpontban. Tekintve, hogy az aluljáróból nem sok kilátás nyílik az égboltra, úgy döntöttünk Társammal, hogy ki kéne kukucskálni a hídra. Milyen jól tettük… Az északi gócok még közelebb kúsztak, míg a Gellért hegy mögött már egy üllősödő habtömeget láttunk. Gyorsan fel újra a hegyre, éreztük már a vádlinkban a vége felé, emellett a fülledt, párás meleg sem segítette a „mászásunkat”. A csúcs nyugati oldalára érve azonban nagyon szép látvány tárult elénk. A gomolyos sorok folyamatosan törtek egyre feljebb a határréteg felé, majd azt áttörve, üllőformát vettek fel.
A folyamat tanulmányozása közben pedig megállapítottuk a Cb felhőzet legújabb, az érzékekre sokkal jobban ható elnevezését: Habos torta szappanhabbal megkenve. Sajnos a kilátást a középszintű felhők megnehezítették, azonban így is nagyszerű vizuális élményt nyújtottak a meteorológia iránt érdeklődő közönségnek. A produkció lezajlása után pedig hazafele vettük az irányt és reménykedve vártuk a szerdai napot…
Mint utóbb kiderült, teljesen még nem volt vége azonban a keddi eseményeknek, hiszen 6 óra körül egy látványos peremfelhős zápor érte el Dél-Budát kelet felől. Ezt én már csak a koliból követtem végig, Zivipötty azonban még ki tudott menni elé a Duna-partra.
A szerdát is hasonló időpontra, nagyjából 14:30-ra lőttük be, mint találkozási időpont. A helyszín sem változott: Gellért-hegy. Újabb mászás következett, alaposan éreztük a lábainkban az előző napi dupla csúcstámadást. A látvány azonban kárpótolt mindenért. Újabb gomolyos sorok álltak fel a keleti területekről, amelyek az áramlatoknak köszönhetően hamar a fejünk fölé kerültek.
Most azonban nem fogtuk menekülőre, bár igaz, nem is úsztuk meg teljesen szárazon a vadászatot. Gond egy szál se, fotóztunk bőségesen és sikeresen kiállta a vízállósági próbát a Pentax gépem. (Ilyenkor áldom a napot, amikor elhatároztam magamat a vásárlása mellett.) Az időzítésünk tökéletes volt ismételten, azonban a helyszínünk már nem volt teljesen ideális, hiszen a peremfelhős szakasz pont a fejünk felett állt össze.
De még így is remek vizuális élményben lehetett részünk, hiszen szemmel követhettük az örvénylés folyamatát. Villámtevékenység is megfigyelhető volt, bár lecsapókkal nem találkoztunk. Ez természetesen nem zárja ki az előfordulásuk lehetőségét. Állvány hiányában sajnos megörökítésük nem sikerült, de remélem, szavam igazságát ennek ellenére senki sem vonja kétségbe. Egyes területekén még cseresznye nagyságú jégszemek hullását is megfigyelték. A cella áthaladtával a stabilizált közegben már nem alakultak ki újabb gócok, bár északon egy ideig még próbálkoztak a gomolyok. A távolodó zivatar déli oldalán pedig rövid időre látványosan örvénylő gomolyfelhőzet jelent meg.
[Dávid]A konvektív időszak zárónapja csütörtökön következett. Ekkor már szárazabb légkörrel és gyengébb nyírással indultunk, így valószínűsíthető volt, hogy az előző napokhoz képest gyengébb és inkább monocellás jellegű konvekció lesz. Ez végül nagyrészt realizálódott is, bár még voltak multicellás zivatarok is. Kornél, terepgyakorlata miatt sajnos nem tudott velem tartani, így egyedül vágtam neki a viharlesnek.
A délelőtti csend után kora délután hirtelen erős konvekció kezdődött, és mikor háromnegyed 1 körül elindultam a Bikás parkból, már egy gyenge záport kaptam a nyakamba.
A Duna-partra kiérve éppen születőben volt egy cella, illetve a távolban több kisebb góc is látszott már. Ezért most csak a Gellért-hegy első szintjéig mentem fel.
Mivel az áramlás keletiesebb lett az előző napokhoz képest, az időközben zivatarrá fejlődő, és több dörgést is produkáló cella északra vonult el, és hamar a hegy takarásába került volna. Ezt elkerülendő, gyorsan visszasiettem a Szabadság hídra, és onnan fotóztam, amint egy peremfelhőt kezdett kialakítani.
Majd átvillamosoztam a Petőfi hídhoz, ahol tovább gyönyörködtem az immár teljes pompájában tündöklő, multicellássá fejlődő zivatarban. Rövidesen azonban már túlságosan eltávolodott tőlem a kicsike, de még mindig fortyogott szépen.
Egy rövid ebéd után még visszamentem a Duna-partra, de már csak két érdemlegesebb esemény történt, az is távolabb. Előbb délre vonult el egy gyengülő cella, mely elnyúlt mammákat alakított ki.
Kicsit később pedig egy messze északra lévő góc próbálkozott meg peremfelhő készítéssel, de ez csak rövid életű kísérletnek bizonyult.
Összegezve a dolgokat, megállapítható, hogy látványos napokat tudhattunk a hátunk mögött. A következő heti lehetőségek is bizalommal és várakozással töltenek el minket. Reméljük, hogy ismét sikerül majd legalább egy, de inkább több közös viharlest összehozni.
