A ma délutáni "frontbetörés" után közvetlenül az elvileg már stabilizálódó, de a konvektív analízisek alapján még jelentékeny labilitással bíró levegőben egy igen erőteljes cb indult fejlődésnek Veszprémtől keletre, amit Siófokról remekül meg lehetett figyelni. Bár a cb először szétterült a nagyjából 4-5 km-en található zárórétegen (amit a középtroposzférikus teknő hátoldala produkált), az rögtön szemet szúrt, hogy a szétterült üllő mennyire el van fújva, ráadásul enyhén meg is van dőlve a feláramlási torony. És ha ez még nem lenne elég, egy határozott visszanyíródás is megjelent a cella bal oldalán, a középső régió pedig kezdett túlbugyogni a zárórétegen:
Emellett feltűnt a csapadékmentes, enyhén ovális (bár a nagyon erős napsütés miatt nehezebben kivehető) feláramlási alap is, így már eléggé kapisgáltam, hogy ez bizony szupercella lesz a javából, ráadásul a kis vertikális kiterjedése miatt mini típusú. A cella fő feláramlása egyébként játszva áttörte a záróréteget, és ment-ment felfelé, de ez már abszolút nem volt megdőlve, ami arra utalt, hogy a markáns szélnyírás csak alacsonyabb szinteken és egy szűkebb rétegben dolgozott:
Azt viszont, hogy a szélnyírás egy szűk rétegben tényleg kellően erős volt, egy a szupercellától délnyugatra a Balatonfelvidék felett kialakult és roppant módon elnyírt gomolyfelhő is igazolta:
Közben megtörtént meg a kettéválás is, ugyanis a felfelé terjeszkedő torony érezhetően elvált az előtérben láthatótól, amely alatt egyébként megkezdődött a nehezen kivehető falfelhő kiépülése is:
A kettéválást igazolja az omszos budapesti 120 km-es reflektivitási radarkép is (lásd a dupla echót a Balaton északkeleti csücskében):
Az én cellám, a jobbra térülő (a közelebbi) tovább poroszkált délkelet felé, a falfelhő jobb végében megjelent a szívás is az előoldali csapadék felől egy farokfelhő formájában:
A szívás nemcsak a csapadék felől volt erős, hanem a beáramlási zóna is tette a dolgát, ugyanis a mezociklontól délkeletre (a képen jobbra) található Balatonaliga, ami korábban már átfordult északnyugatira, most délkeleties szélirányt jelzett. Ezt követően a cella mintha egy kicsit be is okkludálódott volna, a falfelhőtől balra megjelent egy gyenge betüremkedés:
A műsor azonban a végéhez közeledett, mert ezután az apró jószág egyre inkább kezdte elveszteni a forgásra utaló jegyeket, és inkább a gust frontok kezdtek el dominálni, ennek köszönhetően az előterében határozott gomolyok kezdtek beindulni:
A kiáramlás uralkodóvá válását Aliga északnyugatira fordulása és megélénkülése is jelezte, ráadásul a következő radarképen a cella már eléggé elgyengült, utána rövid úton fel is szívódott, hagyva hátra némi kósza gomolyt. Azonban így sem lehet ráfogni, hogy rosszul teljesített volna - már ami a látványt illeti -, úgyhogy remekül megalapozta számomra a szezonkezdetet, ami ha így folytatódik, akkor idén sem lesz okom panaszra.
