2012.06.04 -én, az idei év talán legígéretesebb helyzete kezdett körvonalazódni. Szerencsére úgy nézett ki, mifelénk nem fog túl korán kezdődni a műsor, így leginkább azon filóztam, fogok-e tudni még nappali felhőfotókat is készíteni, vagy marad az esti villámfotózás. Sőt, mivel MKR -ről beszélünk, ez utóbbiban sem lehettem teljesen biztos, hiszen, gyakran a főműsorszámot megelőző csepergő vagy gyenge eső tönkretesz mindenfajta fotózási ambíciót. Szerencsére most nem így történt.
Munka után hazasiettem immáron 4 tagúvá bővült kis családomhoz, hogy segítsem feleségem munkáját az eksönig: etetés, büfiztetés, fürdetés, stb. :)
Fenti körülményekre, valamint arra való tekintettel, hogy a várakozások szerint házhoz jöhet a buli, nem terveztem messzire kocsikázni a viharért. Eleinte az É-ÉK-i vidékeken kirobbanó cellákra vetettem egy röpke pillantást a gátról,
később pedig elkocsikáztam egyik szokott helyemre, mert a radarkép tanúsága szerint, igen gyorsan közeledett a "kicsike".
Ekkor még csak ennyi látszott a közeledő böszmeségből:
Távolban, igazán tetszetős alakzatokat lehetett vízionálni:
De mivel nagyon messze volt, a látásom meg már nem a régi, én ugyan nem merem rámondani, hogy ott középen, mintha falfelhő lenne. :) Mindenesetre, ezen reményen felbuzdulva, gondoltam egyet, és elindultam irányába: Tiszavárkony és Tószeg között egy búzatáblában kötöttem ki. Valójában tovább akartam menni, de észre kellett vennem, hogy az elmult 10 percben nem csak én közeledtem a borulás felé, hanem Ő is közeledett felém. Ekkor így nézett ki az égbolt.
A falfelhőszerű képződmény, mintha még mindig ott sejlett volna a távolban, de ahogy közelebb ért, úgy vált egyre diffúzabbá a jelenség, és nem sok minden maradt belőle.
Egy panorámafotó ebből az időszakból.
Pár perccel később:
Gyorsan közeledett, és szép peremfelhővel érkezett.
Igaz volt néhány szép vonalas lecsapó, de nem túl sűrűn, így mindösszesen csak egy felhővillámot sikerült a képre csalni:
A zivatar közeledésével megérkezett annak kellemetlen mellékhatása is, a nagy cseppes gyenge eső, majd zápor.
Mivel még visszafelé, Tószeg irányába látszott tisztább rész a felhőzetben, és úgy nézett ki, ott még talán nem esik, ezért villámgyorsan kocsiba ültem: igazi hajsza volt az idővel. Tudtam, nem sok esélyem van, hogy én ebből még fotózzak valamit, mert nagyon gyorsan mozgott a rendszer. Szolnok határában megálltam az abonyi leágazástól nem messze, és igaz, további gyenge eső mellett, de sikerült még 1-2 fotót lőni, az ekkorra már nagyon közel kerülő felhőzetről.
Fantasztikusan jól nézett ki, s közben tudatosodott bennem, hogy hamarosan iszonyat nagy zuháré lesz.
Sok küzdelem árán összetákolt panorámafotók ebből az időszakból:
Ezután nem volt menekvés, a masszív csapadékfüggöny betakart, és én ebben a fílingben elindultam hazafelé. Élvezet volt a vezetés ilyen körülmények között, de mivel csak 5 km volt kb. hazáig, nem várakoztam, hanem igyekeztem a sűrűje előtt hazaérni. Vezetés közben érzékeltem, hogy ez nem sikerült. Felhőszakadásszerű intenzitás volt a javából.
Hazaérve meglepődve tapasztaltam, hogy feleségem is készített néhány fotót házunk udvaráról, mert megihlette, amit látott, valamint szerintem örömet is akart nekem okozni, ami sikerült is. Egy kis digitális fényképezővel készültek a következő tetszetős képek.
Gyakorlatilag itt le is tehettem volna mára a lantot, hiszen nem sok esély volt már bármi értelmes dologra aznap, csakhogy az elkészült képek rendezése, és a panorámafotók készítése közben, úgy 10 óra magasságában észrevettem a radarképen, hogy lehet, lesz egy szusszanásnyi szünet a csapadékban. Ez a későbbi radarképen szépen visszanézhető volt, amint az is, hogy félkör alakzatban mellettünk bedurrantak a cellák.
Fogtam tehát a putyerkámat, és felbaktattam (izé, feldagonyáztam az erősen átázott talajon) a gátra, rövid gatyában, rövid ujjú pólóban. No, a gáton nem volt melegem -finoman szólva, de nem érdekelt. Annál jobban izgatott a villámok cikázása, ami körbevett. Azt sem tudtam, merre fotózzak.
Közepes villámtevékenység mellett születtek ezek a képek:
Azonban újabb felvonása érkezett az intenzív zápornak (ahogy a fenti képen sejthető is), így ezután az utolsó exponálás után hazasiettem.
Ezzel lett végül is teljes a nap, ami igazán jóra sikeredett. Sok ilyet kérek még erre a szezonra! :)
A legifjabb Viharvadász ereje legyen Veletek! :)
