Szép, hosszan elnyúlt - olykor tarajos - hullámokra ébredtünk, 30-40km/h körüli széllel és alapvetően tiszta éggel, melynek csupán a horizontján vándorolt néhány felhőszőnyeg. Azonnal neki is vágtunk a magyar tengernek! :)
Rövid bukdácsolás után, a partok felett elkezdtek tornyokat építeni a különböző méretű és alakú felhőpamacsok. (Z toronyfelhő-formáció :)
Fejünk felett azonban még hosszasan derült maradt az ég! Viszont az északi dombok mögé rekedt cella szele egyre haragosabban küzdött az átjutásért, melyből mi is kaptunk néhány pöfföt..
Aztán az óriástorony ÉK felé húzódva végül átgyűrte magát az Öreghegy láncain és hatalmas "dínófarkával", elhaló csapást mért a vízfelszínre, patkóalakban közrefogva a csapadéksávot..
Majd elbúcsúztunk egymástól és az összeomló cella nyomában újabb felhőtornyok versenyeztek a magasbajutásért, ismét távolmaradva a vízfelszín feletti légtértől.
A naplemente azonban újabb meglepetést tartogatott hatalmas tyndallokkal körülvett falfelhő formájában.
Hosszan elnyúlva kelet felé..
..melynek peremén mintha néhány percre (19:40) egy tuba is formát öltött volna..
A csapadéksáv szintén ÉK felé vonult, megajándékozva a balatoni borvidéket..
Majd D-Ny-ról is megérkezett az eső.
És a falfelhő maradványai széttekeredtek a lemenő nap fényében..
Majd szép fokozatosan megindult az északi partról az aranyhíd..
..hogy legyen egy kis "giccs" még a végére ;)
