Elérkezett az idő, hogy a korábban ígértek szerint elkészítsem a 2017-es év összegzését szupercellák tekintetében. 2016. után ezúttal is igencsak aktív szezonunk volt nyugaton, összesen 20 db szupercellát sikerült megszámlálnom Egyházasrádóc-Szombathely szűkebb térségében.
Külön öröm, hogy ezek közül csak egyet nem tudtam dokumentálni, mert akkor épp Budapesten voltam. Meglepő, hogy ennyi szupercella ki tudott fejlődni, hiszen az előző évinél sokkal szárazabb viszonyok uralkodtak a nyár nagy részében. Igaz ez meg is látszott a szupercellákon, mert döntően LP karakterisztikájúak voltak - bár akadt néhány klasszikus is -, így látványban nem vették fel a versenyt a dél-dunántúli és alföldi nagyvadakkal, de érdekességnek, látványosságnak tökéletesek voltak. A másik meglepő dolog pedig az anticiklonálisan forgó példányok viszonylag nagy aránya volt (20-ból 7 db), eddig összesen sem láttam még ennyit, mint tavaly.
Külön öröm, hogy ezek közül csak egyet nem tudtam dokumentálni, mert akkor épp Budapesten voltam. Meglepő, hogy ennyi szupercella ki tudott fejlődni, hiszen az előző évinél sokkal szárazabb viszonyok uralkodtak a nyár nagy részében. Igaz ez meg is látszott a szupercellákon, mert döntően LP karakterisztikájúak voltak - bár akadt néhány klasszikus is -, így látványban nem vették fel a versenyt a dél-dunántúli és alföldi nagyvadakkal, de érdekességnek, látványosságnak tökéletesek voltak. A másik meglepő dolog pedig az anticiklonálisan forgó példányok viszonylag nagy aránya volt (20-ból 7 db), eddig összesen sem láttam még ennyit, mint tavaly.
Az ország többi részéhez képest viszonylag későn indult meg a szezon, csak május 24-én láttam először szupercellát. Akkor viszont rögtön 2 db-ot, melyek mindegyike egy-egy mini-LP példány volt Egyházasrádóctól keletre. Az első kissé távolabb vonult el, de a megdőlt fő feláramlási torony és a messze elnyíródó alacsony üllő szépen mutatta a szupercellás jelleget.
A második kissé közelebb merészkedett, ez viszont gyengébb volt, ellenben nagyon szépen csavarodott a kis feláramlási tornya a Dominator mögött.
Június 12-éig kellett várni a következő szupercellás esetre, amikor ismét csak 2 db cella környékezett meg bennünket. Az első, ciklonálisan forgó példány előttünk gyengült le és alakult kiáramlás-domináns/hibrid cellává, majd Egyházasrádócot elérve fel is oszlott és csak gyenge záport okozott végül.
A második, anticiklonális példány azonban épp előttünk erősödött meg szép perem- és falfelhőt kialakítva, sőt - az eltérő forgás miatt - a bal oldalán még egy kisebb farokfelhő is feltűnt. Balra térülése miatt azonban végül tőlünk északra vonult el a zivatar nagyja. (A sötétedés sajnos már eléggé nehezítette a fényképezést.)
Június 16-án kora este épp nálunk kezdett el kialakulni egy szupercella, ám ezt az áramlás gyorsan tovasodorta Zala megyébe, így csak pár dörgés és távoli villámok fénye jutott nekem. Dél felé a góc hamar kettévált, mely részben még tőlünk is látszott hátulról (1: ciklonális, 2: anticiklonális tag), míg a cella mögött bepróbálkozott egy mini góc is, szépen megdőlő, csavarodó gomolyfelhő-toronnyal (3). Mindeközben a látványt fokozta, hogy a naplemente szépen megszínezte a cellákat.
Június 23-án történt az a szupercellás eset, melyről lemaradtam, pedig ez volt az egyetlen szupercella az évben, mely Egyházasrádóc felett is áthaladt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a száraz légkör miatt nem volt túl látványos példány, a zalaegerszegi kamerát visszanézve falfelhője sem nagyon volt.
Az egy feláldozott helyzetért cserébe viszont igazi szupercella-dömpinget kaptam később. Július 5-én, 6-án és 7-én ugyanis összesen 9 db, jellemzően LP szupercellát sikerült megfigyelnem, melyek között akadt egy kettéváló, illetve 6 anticiklonálisan forgó is.
5-én a nővéremmel egy kis viharvadászatot is megejtettünk Szombathely és Kőszeg környékén. Az első, már feloszlóban lévő cellát Szombathelyen kaptam lencsevégre (közelebbről, mert a kialakulását Egyházasrádócról már végignéztem).
A második, legerősebb cella Burgenland felett maradt, de Szombathelyről időnként látszott a kis falfelhője, illetve a kettéválása is.
Ezzel egy időben alakult ki Kőszeg közelében a harmadik góc, amit eleinte Lukácsháza északi határából, majd újra Szombathelyről figyeltünk, és látványos "fésűfogas" csapadéksávokat eregetett.
Végül még két kis anticiklonális LP szupercella is elérte a Kőszegi-hegységet egymás után.
6-án az első, szintén anticiklonális LP szupercella nem messze vonult el tőlünk. A másodikat azonban ismét a Kőszegi-hegység kapta, így arra csak távolról és viszonylag rossz szögben láttam rá, de a Kendig-csúcson lévő Időképes webkamera tökéletes helyen volt.
(
7-én kissé nedvesebb lett a légkör, így ekkor 2 klasszikus, de ismét anticiklonális szupercella vonult el a közelünkben. Az első tőlünk északra, melynek feláramlási részét az intenzív csapadék tőlünk nézve kitakarta, a söptei Barki Lászlónak viszont pont jó irányban volt.
(Barki László)
A második góc tőlünk alig délnyugatra vonult el, így azt már én is jó szögből kaphattam le.
A szezonnak ez a három nap volt a csúcsa, ezután már ritkultak az események. Így a következő szupercellára július 22-éig kellett várnom, amikor is egy látványos klasszikus szupercella vonult át Szombathely felett, és mivel ez már ciklonálisan forgott, jól ráláttam otthonról. Ez némileg meglepő helyzet volt, mivel a modellek inkább a következő két napra vártak komolyabb zivatarozást - természetesen akkor a környékünkön már nem volt semmi.
Az év legkomolyabb zivataros helyzete augusztus 10-én érkezett el, amikor este egy nem várt, igen erős szlovén instabilitási vonal vonult végig a Nyugat-Dunántúlon 100-140 km/h-s széllökésekkel. Egy szupercellát is hozott azonban ez a nap. Délután egy hirtelen berobbanó konvergencia-zónán fejlődött ki néhány góc a magyar-osztrák határ mentén, melyek közül én a legdélebbi, tőlünk nyugatra lévő gócra láttam rá, bár az igencsak párás légkör miatt a szokásosnál rosszabbul. Rövid időre még egy kisebb hódfarok is megjelent a cellán.
Ezután már csak egy szupercellás helyzetet tartogatott a légkör augusztus 27-én, igaz akkor zárásként 3 db szupercellát sikerült megfigyelnem. Ekkor is elég száraz volt a légkör, így ezek magas felhőalappal rendelkező, falfelhő nélküli LP példányok voltak. Az első tőlünk északkeletre-keletre vonult el, jókora feláramlási alappal.
A második nyugatabbra haladt, így minket is súrolt, illetve ez volt a legerősebb példány (időnként klasszikus jelleget öltött), egy-két légzuhatagot is kieresztett magából út közben.
A szezont egy aranyos kis jószág zárta, pici, de szemmel láthatóan is forgó mezociklonnal és zsebkendőnyi csapadéksávval (a középtájt, a jobb szélen lévő egy másik zivatarhoz tartozott), ám 2-3 percenként komoly lecsapókkal.
Mint minden szezonban, ezúttal is akadtak kérdőjeles esetek. Az első egy kis cella volt július 6-án, mely a korábban említett másik két LP gócot követte, ugyanakkor ez csak kb. fél óráig tudott életben maradni.
A másik egy zápor volt július 28-án, mely nagy szélnyírású, hátoldali helyzetben alakult ki az Alpok keleti részén, majd hozzánk megérkezve megerősödött és kissé be is pörgött. Határozott feláramlási alapot fejlesztett ki, rövid időre még falfelhő-szerű képződmény is megjelent alatta, de a hideg kiáramlás 20-30 perc alatt alávágta az egészet. Így valószínűleg csak próbálkozás volt, nem tényleges szupercella, bár elég közel állhatott hozzá.
Akadtak emellett még olyan szupercellák is, melyek ugyan egyértelműen azok voltak és láttam is őket, de tőlünk messze vonultak el, így azokat nem számoltam bele az összesítésbe. Egy kis válogatás ezekből:
Megdőlt fő feláramlási torony a Kisalföldön július 5-én:
A Siófok környékére lecsapó igen erős szupercella túlnyúló csúccsal július 10-én:
A Schmall Rafael és Kacs Dávid által levadászott impozáns somogyi cella teteje július 11-én:
Egy, a délnyugati (Vas-Zala) határvidéken végigvonuló esti szupercella július 12-én:
Végül egy döglődő, LP szupercellának látszó jószág valahol messze az Alpokban augusztus 2-án:
Zárásként nem is mondhatnék mást, mint hogy remélem, az idei év is hasonlóan - és szó szerint - pörgős lesz. :)
