Nem túl acélos, de mégis izgalmas vadászat. Napokkal, sőt már egy héttel korábban a modellek péntekre egy markáns hidegfrontot vártak, ami nem is maradt el. Sajnos azonban sok kérdés volt a zivatarok, kialakulásuk hevességük tekintetében. A légkörben elegendő labilitás (1000-1200 J/kg) mellett változó nedvességtartalmú légtömegek voltak jelen, a talaj közelében jókora stabil légréteggel (50-70 J/kg). A 0-6 km-es szélnyírás (ami a szupercellák fontos mozgatórugója) mindössze 10 m/s körül volt a délnyugati országrészben, így sajnos szupercellákra nem számítottunk. Mégis, ezt a tájegységet tartottuk a legkiemelkedőbbnek. Czimbuli Zsolti, valamint Boldis Beáta viharvadász társainkkal nyakunkba vettük a felszerelést és délután 3 körül célba vettük Szigetvárt. A délután második felében a Horvát radaron feltűntek az első cellák, melyek a kiszemelt célterület felé igyekeztek.
Alig vertünk tábort, már érkeztek a zivatarok délnyugat felől. Szerencsére a legjobb helyen figyelhettük, ahogy a piciny fractusok gyönyörű peremfelhőt hoznak létre. Innentől kezdődött az igazi vadászat, mely során próbáltunk a cellák előtt haladni.
50-70 km/órás kifutószelek tépázták az út menti fákat, sőt, Pécs előtt még egy légzuhatag széle is elért minket. A zivatarok, ahogy az országba egyre beljebb jöttek, egy lánccá álltak össze.
Pécsnél sajnos ez a lánc utolért minket. Paksig szinte folyamatos, intenzív esőzésben, illetve lecsapó villámok sűrűjében lavíroztunk. A késő esti órákban értünk Dunaújvároshoz, ekkor már a csapadékzóna mögött voltunk. A Mecsek lábánál mindeközben újabb zivatarok alakultak ki, melyek villámai már bevilágították a horizontot és folyamatosan közelítettek felénk. Néhány szikra már elég közel volt hozzá, hogy le is fotózzuk. Végül éjfél körül elértek minket az újabb zivatarok további, intenzív esővel.
