Füzéri szupercellafüzér, avagy viharvadászat a szlovák-magyar határon

2019. július 2-án egy hidegfront érte el hazánkat. Ennek előterében labilis, de viszonylag száraz légtömeg helyezkedett el felettünk, ráadásul a front a legalsóbb szinteken már előző éjszaka kifutott, így viszonylag mérsékelt konvektív események voltak várhatóak, és azok is csak az északkeleti és délnyugati megyékbe. A fronttal azonban megnövekedett a szélnyírás, és északkeleten a talajfront domborzat által előidézett megtorpanása miatt tartósabb konvergencia is kinézett, így Vity "Nanovich" Nándorral ezt a célterületet kijelölve a bizonytalanság ellenére délelőtt viharvadászatra indultunk. Nem sokkal dél előtt érkeztünk meg Miskolcra, ahol tartottunk egy rövid pihenőt és helyzetelemzést, miközben szép "kastélyánuszok", akarom mondani középmagas Altocumulus castellanus-ok jelezték, hogy labilitás már van.

Viszont a nedvességnek itt még híján voltunk, amit jelzett, hogy a tőlünk nem messze lévő konvergencia is csak egy-két apró gomolyt volt képes kitermelni, és a középszintű gomolyos mezők is feloszlóban voltak. Északabbra ugyanakkor beindulni látszott a légkör, így útnak eredtünk Kassa irányába. Végül azonban nem kellett addig elmenni, a határt alig átlépve Enyicke település mellett álltunk meg, és épp jókor érkeztünk, mert a szemünk előtt alakult ki a délután első szupercellája háromnegyed 2 körül.

A cella viszonylag lassan közeledett, de negyed 3 körül végül előbukkant a falfelhője is. Az is látszott azonban, hogy a zivatar egyre inkább kiáramlás-domináns kezd lenni, kiterjedt kifutófelhőzet alakult ki a hátoldali leáramlás mentén, és rövidesen a falfelhő is szétzilálódott.

A kifutófront mentén porvihart is megfigyeltünk, és hirtelen több fokkal visszaesett a hőmérséklet.

Már épp indultunk volna vissza délebbre, bízva abban, hogy a kifutott hideg légtest újabb cellákat robbant be, de ekkor egy komoly jeges légzuhatagot (downburst) eresztett a cella, így még megálltunk egy rövid dokumentálásra.

Időközben viszont láttuk, hogy a kifutófront délebbi ágán keletkezett gomolyok a szárazabb légrétegbe érve kezdtek elhalni, így mégsem Miskolc felé vettük az irányt, hanem Hollóházánál tértünk vissza a határ magyar oldalára. A szupercella hátoldali leáramlásához - és részben már annak szárnyfelhőtorony-sorához - kapcsolódva ugyanis határozottabb konvekció látszott kelet felé, ám végül érdemben csak a cellához legközelebbiek fejlődtek tovább, beleépülve annak feláramlásába.

Nem volt azonban rossz döntés errefelé jönni, mivel az első szupercella mögött tartós fortyogás indult meg tőlünk nyugatra, északnyugatra, és sorra termelődtek ki az újabb szupercellák. Ezek közül az elsőt Füzérkomlós határából követtük végig 3 órától fél négyig, melynek szép nagy beáramlási tányérja lett, és egy időre határozott falfelhőt is kialakított.

Gyorsított videó:

A 2. kassai szupercella from Geza Proba on Vimeo.

 

Ekkor átautóztunk a közeli Pusztafalura, de onnan nem vitt tovább út, így követni nem tudtuk a cellát. A közeli hegyek takaró hatását csökkentve kicsit visszább mentünk, és a falu határában lévő réten táboroztunk le. Mivel a keletkezés folyamatos volt, nem is kellett sokat várnunk, 4 óra körül újabb közeledő szupercella tűnt fel nyugat-északnyugat felé. Ez az előzőhöz hasonlóan igen hosszú beáramlási alappal rendelkezett, ám itt a tápláló szárnyfelhőtornyok jóval határozottabban jelen voltak, így sejthető volt, hogy sokáig megmaradhat a cella.

A falfelhő viszont meglehetősen szégyenlős volt, csak időnként mutatta meg magát néhány kis felhőfoszlány formájában a kiterjedt mezociklon közepe alatt.

A cella csapadéka végül tőlünk északra vonult el, a mezociklon viszont épp felettünk, igazi világvége hangulattal, mintha csak meg akarta volna ostromolni a füzéri várat.

Gyorsított videó:

A Füzéri-vár szupercella feláramlási alapja alatt from Geza Proba on Vimeo.

 

Hátulról sem volt utolsó látvány a cella, gyönyörűen látszott a folyton fortyogó fő feláramlási torony, melybe a szárnyfelhőtornyokból sorra épültek be az újabb és újabb tagok. Nem mellesleg tankönyvi módon látszott a csapadékos leáramlás és a csapadékmentes feláramlás elkülönülése. Időközben persze a kötelező "katyvasz" megérkezett elé, egy csipetnyit csökkentve az élményfaktort.

Gyorsított videó:

Flanking line from Geza Proba on Vimeo.

 

Korábbi sejtésünk végül beigazolódott, a cella hosszan életben maradt, még messze keletre is látványosan pöfékelt, és csak a szlovák-ukrán határnál kezdett gyengülni 5 óra után.

Amint a cellát elengedtük, tekintetünk 180 °-os fordulatot vett, hiszen nyugat felől már érkezett is a menetrend szerinti újabb szupercella, ami egyre jobban kibontakozott a "katyvasz" által előidézett Tyndall-sugarak erdejéből. Ez a góc gyengébb volt elődjénél, a struktúrája sem volt olyan jól kiforrott, de hátulról itt is jól meg lehetett figyelni a szárnyfelhőtornyok hosszan elnyúló sorát.

Ezután jutott idő egy kicsit szusszanni is, mielőtt a menetrendet pontosan tartva egy óra múlva, 6 óra körül feltűnt a fénysugárerdő mögött a következő góc, amely ismét igen impozánsnak nézett ki.

Közelebb érve szerencsére feloszlott előtte a felhőzet, így teljes pompájában csodálhattuk a szabad szemmel is jól láthatóan tekeredő feláramlási tornyot és az egyre jobban kibontakozó mezociklont, bár határozott falfelhő itt sem alakult ki.

A kezdeti időszakban egy-egy szép lecsapót is kieresztett magából a cella.

A mezociklon a közelbe érve arcoskodott egyet, igaz a sok hegyen való átkelés kicsit megfeküdhette a gyomrát, mert jó adag fénnyel hányta tele a tájat.

A szupercella a kettővel ezelőttihez hasonló világvége hangulattal érkezett meg, amit fokozott, hogy besütött alá a nap, sejtelmes fényviszonyokat előidézve. Ráadásul ekkor a hátoldali leáramlás csapadéka valóban bevette a füzéri várat, majd hangos susogással Pusztafalut is, végül pedig mi sem úsztuk meg szárazon.

Gyorsított videó:

Vár és szupercella from Geza Proba on Vimeo.

 

Ez a szupercella is igencsak látványos volt hátulról, ebből a szögből is kiválóan látszott a feláramlási torony rotálása, sőt, ezt még a nagyobb szárnyfelhőtornyokon is meg lehetett figyelni. Grátiszként a távolodó csapadékon szivárvány is feltűnt, így légköroptikailag is szinte a maximumot hoztuk ki a napból, szinte csak az irizáló pileus maradt ki a repertoárból. :)

Gyorsított videó:

Szupercella hátoldala Pusztafalu mellett (2019.07.02) from Geza Proba on Vimeo.

 

Időközben tőlünk délnyugatra, Encs környékén is kialakult egy vélhetően szupercellás zivatargóc, melyet láttunk elhaladni dél felé és egy-két dörgést is hallottunk belőle, de mire elvonult a szupercellánk, már nem volt értelme utána eredni. Hazafelé tartva lassanként el is halt a konvekció a térségben, bár a nyírás még a legkisebb gomolyokon is látszott.

 

A lágy dallamok kedvelőinek egy összefűzött gyorsított videó az 5 szupercelláról:

Kapcsolat

Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesülete

info@szupercella.hu

Készítette

Viharvadászok Egyesülete
CodeOne.hu

Jogi tudnivalók

Az oldalon található minden tartalom (az oldal készítői és az oldali felhasználói által a weboldalon vagy a mobil applikációkon keresztül feltöltött szöveg, kép, videó, mérési eredmény, stb.) - kivéve ahol a feltüntetett információk ettől eltérnek - a Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesületének tulajdonát képezi. Bármilyen nemű felhasználáshoz az Egyesület írásbeli hozzájárulása szükséges. A weboldal tartalmai szabadon hivatkozhatók a forrás feltüntetésével.

Támogatás, pályázat