A június első felében jellemző meleg és többnyire száraz időt követően a hónap közepétől néhány napra mozgalmasabb, zivataros időjárás köszöntött be. Ennek legérdekesebb momentuma számomra az időszak utolsó napján, június 23-án volt, amikor Ferihegyen észlelői szolgálatom közben egy (hibrid?) szupercellás zivatart követhettem végig. A légköri helyzetet ekkor egy tőlünk délre elhelyezkedő hidegörvény alakította, melynek áramlási rendszerében délkelet felől nedves, labilis légtömeg áramlott az országba. Már előző nap és éjszaka is több helyen előfordultak záporok, zivatarok, és a déli órákig erősen felhős idő volt Budapest térségében is, délelőtt kisebb záporral. Később azonban a napsütés hatására labilizálódott a légkör, és kora délután ismét záporok pattantak ki a reptér mellett, ekkor annak keleti-északkeleti oldalán, a 2-es futópályát érintve. Kelet felé különösen látványos volt, ahogy kis elkülönült "placcsokban" indult meg a csapadék a felhőkből.
Ezt követően a reptér környékén átmenetileg megnyugodott a légkör, messze északra, északnyugatra alakultak ki újabb záporok, zivatarok, mialatt a korábbi zápor aranyos kis üllőmaradványocskája elsodródott északnyugatra.
Időközben délkelet felől egy keskeny gomolyos felhősáv érte el a repteret, mely ekkor még elég fejletlen volt, nem is tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget.
Kb. fél óra múlva azonban csepergő záporesőre lettem figyelmes, és amikor kinéztem, láttam, hogy időközben eléggé elkezdett bedurranni a gomolyos sávom.
Ráadásul ahogy kicsit tovább ment a góc, eléggé csavarodott struktúrájúnak látszott. Mivel a modellek nem vártak érdemi nyírást már, gondoltam ez csak valami átmeneti állapot vagy optikai csalódás lehet.
Röviddel ezután a cella megkezdte "locsoló" tevékenységét Pestszentlőrinc felett, felhőszakadással "örvendeztetve meg" az ott élőket, és ekkor már egyre gyanúsabb lett. Ugyanis a lassanként zivatarrá erősödő góc nem mozgott tovább az áramlással nyugatias irányba, hanem gyakorlatilag megállt, ráadásul szinte a fejem felett egy egyre határozottabb csapadékmentes feláramlási alap kezdett kibontakozni. A kora délutáni záporral ellentétben a zivatar az 1-es pályát érintette, és annak is inkább csak a legészaknyugatibb csücskét, ott azonban végig esett, olykor intenzíven. Eközben az onnan kb. 3 km-re lévő irányítótoronynál ebben az időszakban egyáltalán nem volt csapadékhullás, ahogy ez egy jól megtermett csapadékmentes feláramlási alap alatt lenni illik.
És hopp!, egyszer csak megjelent alatta egy falfelhő.
Ami a következő percekben igencsak látványosra hízott, még egy kisebb farokfelhőt is kialakított, ami szabad szemmel láthatóan is eszméletlen tempóban szívta be a nedvességet a csapadék felől. Ekkorra a cella már ki is tért az áramlásból, és északkelet felé indult meg. Ráadásul a radarképek és Bondor Gyula megfigyelése alapján előtte egy kettéválást is produkált, de a balra kanyarodó tagot én a csapadék miatt nem láttam, illetve az viszonylag gyorsan el is halt.
A mezociklon végül pont az irányítótorony felett vonult át, röviddel azután azonban már gyengülni kezdett a cella, és feloszlott a falfelhő. A zivatar végelgyengülése előtt a csapadék határa kissé keletebbre húzódott, és ekkor esett pár csepp a toronynál is. Érdekességként megemlítendő, hogy miközben a reptér északnyugati csücskében a folyamatos csapadékhullás akár 20-30 mm körüli összeget is eredményezhetett a kb. 1-1,5 óra alatt, addig a reptér délkeleti végén egyáltalán nem hullott csapadék a zivatarból. Pestszentlőrinc belsőbb részei kapták a legtöbb csapadékot, az OMSZ obszervatóriumában például 52 mm-t mértek. Hazafelé jómagam is megtapasztalhattam a felhőszakadás utóhatását, ugyanis egy-két mélyebben fekvő útszakasz még akkor is víz alatt volt.
Gyorsított (time lapse) videó a celláról:
Kérdéses, hogy a cella valóban szupercella volt-e, vagy csak hibrid próbálkozás. A modellek alapján a szélnyírási viszonyok nem voltak elegendőek, mind az ECMWF, mind a GFS 10 m/s körüli nyírást mutatott csak, illetve ennyi látszott délután az ECMWF analízise alapján is. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a nagyobb felbontású modellek (pl. az Arome) a zivatarcellák környezetében mutattak nyírásnövekedést, 15 m/s körüli értékekkel. A szupercellás struktúra határozottan bő fél órán keresztül látszott, ugyanakkor a nyírás jelenléte korábban is megfigyelhető volt a már említett megdőlt, csavarodott feláramláson, és az elkülönült csapadékmentes feláramlási alap is mindvégig jelen volt a cella déli oldalán. Maga a csapadékgóc (kezdetben záporként, majd zivatarként) összességében kb. 1,5 órán át élt (mellyel a tágabb térségben is a leghosszabb élettartamú cella volt), és a már említett módon egy egyértelmű kettéválást is produkált, ami után a jobbra kanyarodó tag határozottan kitért az áramlásból. Sajnos a cella túl közel helyezkedett el a budapest-lőrinci radarhoz, így például a radiális szélsebesség mérés csak a cella alsó részét érintette, de a nagyfelbontású radarképeken több képkockán is megjelent kampós radarechó. A repülőtéren elhelyezett SODAR (hanghullámok visszaverődése alapján az alsó pár 100 m-es légrétegben szél- és hőmérsékleti profilt mérő berendezés) a zivatar előterében 300-400 m magasságban megélénkülő északkeleties szelet és 2-3 °C-os hőmérséklet-ugrást mért, ami a góc térbeli elrendeződése alapján éppen egybeesett azzal a területtel, ahol a szupercellákra jellemző tápláló meleg beáramlásnak lennie kellett. Mindezek alapján valószínűbb, hogy a zivatar körül lokálisan nagyobb szélnyírás volt jelen, és az valóban szupercella volt. Amennyiben a reptéri mérési adatok rendelkezésre fognak állni, egy szakmaibb esettanulmányt is készítek majd az helyzetről.
- - - - - - - -
Zárásként néhány fotó a konvektív időszak többi napjáról, amik önmagukban nem érdemeltek ki bejegyzést, de ha már ez elkészült, ne maradjanak ki. :)
16-án este látványos és elektromosan meglehetősen aktív zivatarra értem haza Egyházasrádócra (az első két fotót apa készítette, én akkor még a vonaton voltam), a villámlások száma összemérhető volt a fotózás közben begyűjtött szúnyogcsípések számával:
18-án a kora este Budapest belvárosát megöntöző zivatart volt szerencsém végigkövetni Dél-Pestről:
19-én késő délután ez a komor külsővel érkező zivatarrendszer okozott kiadós felhőszakadást Dél-Pesten, pont akkor, mikor munkába mentem:
21-én ugyan nem volt részem konvektív eseményben, de este életem eddigi leglátványosabb világító felhőit sikerült megfigyelnem:
22-én este viszont már más felhők "világítottak", egy zivatarrendszer érkezett délnyugatról:
