2022. augusztus 19-én hosszú idő után újra viharvadászatra érdemes helyzet körvonalazódott, ugyanis nyugat felől egy hullámzó hidegfront érte el az országot. A front előterében forró, labilis, de főként az alacsonyabb szinteken viszonylag száraz légtömeg tartózkodott, így akadt némi bizonytalanság a konvekció jellegét (talajalapú vagy emelt) és szervezettségét (kezdetben még izoláltabb vagy már eleve rendszerbe szerveződő) illetően, ám mivel a szélnyírás elegendő volt, szupercellák kialakulását sem lehetett kizárni. A szokásos módon Vityi "Nanovich" Nándorral keltünk útra kora délután, a célterület pedig Baranya megye déli része volt, mivel a legtöbb modell oda számolt még izoláltabb, nagyobb eséllyel szupercellás zivatarokkal. Út közben áthaladtunk egy emelt konvekciós felhősávon, és meglepve tapasztaltuk, hog már e mögött nyugatira fordult és feltámadt a szél, Szekszárd környékén porviharokat is megfigyeltünk. Utólag nézve ez az a konvergencia-zóna volt, melyet a modellek ekkor még jóval nyugatabbra vártak, ám mivel ez így belefutott a száraz levegőbe, a talajalapú konvekció esélyei elszálltak. Horvátország felől azonban közeledett egy emelt konvekciós csapadéksáv, melyben ott, illetve a Barcs-Keszthely-Celldömölk vonal mentén már ekkor is előfordultak zivatarok, ezért ezt céloztuk meg. Végül majdnem a horvát határig, Bezedekig mentünk, ám némi várakozás után látszott, hogy ez nem volt a legjobb választás, ugyanis az arra közeledő horvát gócok legyengültek, míg tőlünk északra háromnegyed 4 körül friss zivatarok pattantak ki - utólag azonban akár maradhattunk is volna, mivel fél 6 körül ott kezdett kifejlődni egy újabb zivatartömb. De egy gyors hezitálást követően utána eredtünk az alakulóban lévő, gyorsan vonalba rendeződő rendszernek, és az M6-oson sikerült is elé kerülnünk 5 óra után.
Szabadegyháza és Zichyújfalu között táboroztunk le, és a rendszer déli végén volt egy izoláltabb, eleinte még szupercella-gyanús struktúrával rendelkező cella, ami éppen előttünk erősödött meg, látványos, "elfekvő" légzuhatagot produkálva:
Ekkor már fél 6 körül járt az idő, és időközben dél felé újabb zivatarok pattantak ki, melyek egy vonalas rendszerré kezdtek összeállni, részben összekapcsolódva ezzel a cellával:
Az első és az újabb zivatarokat is aktív villámtevékenység jellemezte, sok lecsapóval. Nándi videókból kivágva látványosabb példányokat is elcsípett mind az első cellából, mind a rendszerből, ezekből néhány lassítva:
A rendszerből kettőt nekem is sikerült elkapni fényképen, "szabad kézből":
Ahogy közeledett a rendszer, fokozatosan erősödött is, ez is kezdett légzuhatagos jelleget ölteni, míg előtte egyre jobban kibontakozott egy középszintű (emelt konvekciós) peremfelhő:
Az északi részén rövidesen végig is nézhettük, amint az egyik zuhatag "kiszakad" a felhőből, még így távolabbról nézve is viszonylag nagy sebességgel - feltehetőleg ez volt az, ami fákat döntögetett a fehérvári vasútvonal mentén:
Az egész rendszer egyben pár perccel ezután:
Nándi gyorsított videója a gust előretöréséről:
Végül az erősebb rész tőlünk észak-északnyugatra vonult el, de a széléből mi is kaptunk egy rövid záport, néhány közelebbi lecsapó kíséretében:
Az első cella elhaladása és a rendszer érkezése Nándi gyorsított videóján:
Úton visszafelé Iváncsa és Ercsi között még belefutottunk egy, a rendszer keleti peremén kialakult intenzívebb zivatargócba, majd mire visszaértünk Budatétényre, már ez is gyengülni kezdett. Mögötte viszont érkezett a korábban említett második rendszer, ami a horvát határnál keletkezett, és az előörse már Dunaújváros környékén járt. Fél 8 előtt nem sokkal jött a vonatom, amivel elmentem Kelenföldre, és mivel már látszott a távolban, hogy ez a tömb sem spórol a lecsapókkal, ugyanakkor nagyobb részben Budapest nyugati felét érintheti majd, ezért úgy döntöttem, a Duna-parton várom majd meg. A Petőfi híd pesti hídfőjére esett a választás, és itt összefutottam egy régi ismerőssel, Varga "JoeJack" Ádámmal, aki már állványra szerelt fotóapparátussal várta a rendszert.
Eleinte még távolabbi villámok voltak, részben Buda felé:
De a Csepel-sziget környéke is kapott néhány találatot:
Aztán szépen lassan jöttek a közelebbiek is. Sajnos kicsit eltaktikáztam magam, az elején túl sok képet lőttem "a semmire", így merülni kezdett a gépem akksija. Ezért kénytelen voltam kisebb szüneteket tartani, és na ná, hogy ekkor jött egy-két szép, több ágú lecsapó - meg persze szokás szerint az exponálások között kieső másodpercekben is beesett egy-kettő -, de azért így is sikerült néhány látványosabb villámot elkapnom:
Kb. fél 10-ig tudtunk viszonylag gyenge csapadékban fotózni, akkor viszont már maguk a zivatarok is gyengülni kezdtek, egyre ritkultak a villámok, az eleredő eső aztán végleg hazatessékelt minket. Pestimrén negyed 11 körül végül belefutottam a dél felől érkező harmadik zivatartömbbe is, ami már szintén gyengülőben volt, de egy-két közelebbi lecsapó még előfordult belőle, illetve az előzőnél intenzívebb csapadékhullás kísérte. Összességében tehát pozitívan zárult a nap, hosszú idő után igazi konvektív csemege volt.
