2022. május 25-én szerdán a Kárpát-medence időjárását egy nyugatabbra található hullámzó frontrendszer alakította, melynek előterében meleg, nedves levegő áramlott a térség fölé. Szerda délután ennek a frontrendszernek a hidegfronti szakasza megközelítette, elérte az országot nyugat felől és ezzel kedvező feltételeket biztosított heves zivatarok, zivatarrendszerek kialakulásának.
Délután 4 óra körül értem haza munkából. Ekkor már egyre több gomolyfelhő jelent meg az égen. Gyorsan magamhoz kaptam a fényképezőgépemet és kocsiba pattantam. Első utam Keszthelyről Nagykanizsára vezetett. Nagyjából 5 óra körül értem Nagykanizsára. Itt rápillantottam a radarra és láttam, hogy a szörnyetegek már a megyében randalíroznak (Zalaegerszeget nagyjából akkor érte el az első komolyabb cella, amikor Nagykanizsára értem). Így gyorsan menekülőre fogtam és Galambok felé vettem az irányt. Itt készítettem a vadászat első fényképét.
Galambokra fél 6 körül értem, ekkor Nagykanizsát már elérte a vihar, ami egyre inkább bow echo-s formát öltött és igencsak gyors tempóba haladt Ny/ÉNy-K/DK irányban. Zalakomárba érve ismét megálltam egy rövid időre, hogy megnézzem a radart. Ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy 2 szupercella is üldöz engem, amik aztán összeolvadtak.
Tovább száguldottam Marcali irányába, de Nemesvidnél ismét megálltam, hogy egy pillanatra szemügyre vegyem a szupercellákat, amik bow echo-vá fejlődtek.
Somogyzsitfa és Nemesvid között aztán délre vettem az irányt Tapsony felé, hogy a bow echo-s zivatarrendszert el tudjam még csípni, bár ekkor már igencsak közel járt a rendszer hozzám. Nagyokat villámlott és a nyugati horizont teljes sötétségbe borult. Csodálatos látvány fogadott, amikor Somogyzsitfa mellett félreálltam egy olyan helyen, ahol remekül ráláttam a viharokra.
Az adrenalin szintem az egekben volt és őrülten szágoldottam Böhönye felé, hogy a bow echo-t le tudjam fényképezni közelebbről, jobb prespektívából is. Sajnos Böhönyére érve már elkezdett csepegni az eső nagy cseppekben és Böhönyét Nagyatád felé elhagyva már a szél is kezdett feltámadni. Amikor a 68-as számú főúton félreálltam, nem mindennapi látvány tárult elém. Ilyet még sosem láttam:
Egy downburst-öt sikerült elcsípnem pont a legjobb kilátásból, egy domboldalról. Mivel siettem, mert a fák alatt tudtam csak megállni és a főúton álltam kocsival, ezért kissé homályos lett a kép. Kicsit távolabb, a lászlómajori elágazásban aztán félre kellett állnom, mert lecsapott a vihar. Először felhőszakadás szerű intenzitással, aztán elkezdett durrogni az autóm a heves jégesőtől. A szél ekkor már nagyjából 90-100 km/h körüli erővel lökdöste az autómat, miközben a szakadtak 2-3 centis jégdarabok. Ekkora vihart még nem éltem át. A vihar elvonultával a 68-as számú főút lászlómajori elágazását elöntötte a vízelvezető árokból kiömlő víz és sártenger. A főút tele volt letört faágakkal, ezért hívtam a tűzoltókat, hogy távolítsák el az akadályokat.
Ez a fa nagyjából oda dőlt, ahol álltam még a downburst fotózása pillanatában. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy nem a főúton álltam félre a vihar elől. Mint később megtudtam, nem is olyan távol tőlem már 4-6 centis jéggel verte el a vihar a házakat, autókat és tett rengeteg kárt. Nagyon nagy szerencsémre engem "csak" 2-3 centis jéggel ért el a vihar. Életem legszerencsésebb és talán legsikeresebb viharvadászatán vagyok túl. A vadászatról egy videót is készítettem videókkal, képekkel. Jó szórakozást hozzá!
Videó: https://www.youtube.com/watch?v=X4tDQtOWDQM&t=41s
