A viszonylag mozgalmas augusztus után szeptemberben az anticiklonos, száraz idő beköszöntével úgy lett vége a zivatarszezonnak, mintha elvágták volna. Pedig reménykedtem egy, a tavalyi szegedi szupercellás esethez hasonló szezonzárásban, de úgy tűnt, idén ez elmarad. Október végén azonban "megmozdult felettünk a légkör", sorra érkeztek a ciklonok, frontok, és mivel még kitartott az enyhe idő, több alkalommal is jelentősebb zivatar- és szupercella-esélyek mutatkoztak. Nekem október 27-én és 31-én nyílt lehetőségem vadászatra. A két dátumban sok közös vonás volt: mindkét esetben éjszakás voltam előtte (ráadásul ugyanazokkal a kollégákkal), mindkét esetben egy gyors mozgású hidegfront alakította az időjárást, és mindkét esetben vonattal vágtam neki. :)
Október 27-én a legtöbb modell az ország délnyugati, déli felét preferálta, így ekkor határozott úticélként Balatonmáriafürdőre mentem, bízva abban, hogy Szlovénia felől becsorog (vagyis a gyors áramlás miatt inkább száguld) egy zivatarrendszer a térségbe. Ez végül kialakult, és el is érte a magyar határt. A Balaton térségében és a Dél-Dunántúlon azonban egy kiterjedtebb emelt konvekciós ("katyvaszos") záporos rendszer tevékenykedett előtte, ami feltehetőleg némileg visszavetette a labilitást. Ennek köszönhetően a rendszer záporrá gyengülve érte el a Balatont, így maradt bennem némi hiányérzet, a látvány viszont csillagos 5-ös volt, mivel hatalmas peremfelhővel vonult át a zóna.
Október 31-én nagyobb esély mutatkozott zivatarra, viszont ekkor nem volt akkora egyetértés a modellek között a leginkább preferált területet illetően, bár a többségük ezúttal is a délnyugati, déli területeket favorizálta. Én viszont nem tudtam dönteni, ezért úgy voltam vele, kezdésnek elvonatozok Székesfehérvárra, aztán majd meglátom, onnan merre tovább. Ez végül kitűnő stratégiának bizonyult, mivel útközben láttam, hogy egy szupercella már belépett az országba délnyugaton, ami nagyjából Veszprém felé mozgott. Mivel éppen a szombathelyi Bakony IC-t kaptam el a Déliben, úgy döntöttem, egy életem, egy halálom, azt a cellát megpróbálom. Szerencsére nem esett szét addig, sőt, bow echo-s jelleget öltve még inkább kicsit meg is erősödött, és a vonat sem késett, így még arra is maradt időm, hogy gyorsan elsétáljak a Várig, és onnan nézzem végig, ahogy a cella elvonul a város határában.
Amikor távolabb járt, időnként kisebb falfelhője is volt, és szép légzuhatagokat eregetett (például a második képen a templomtoronytól jobbra láthatóak az éppen meginduló "csapadékzsákok"):
Közelebb érve feloszlott a falfelhő, viszont nagyon látványos volt a csapadéksávok éles kontúrja, illetve a mögötte eltűnő hegyek:
A szupercella csapadéka elkerülte a várost, de mögötte délnyugatról záporok érkeztek, melyek közül az egyiket 11 óra körül viszonylag intenzív csapadék kísérte, a távolodásakor pedig meg is dörrent az ég. Eközben visszaindultam a vasútállomásra, hogy ha keletebbre kellene menni, elérjem a fél 12-es vonatot. Viszont időközben azért rá-rápillantottam a radarra, és láttam, hogy a délnyugatról közeledő vonalas rendszer is telibe kaphatja a várost, így végül az állomás közelében lévő Jutas vitéz kilátóban vártam be a rendszert (ide már a szupercella előtt is felnéztem, de a nyugatra lévő domb pont kitakarta volna a látványt, ezért döntöttem végül a Vár mellett).
A rendszer előtt is aktív volt a légkör, észak felé sorra törtek a magasba a gomolyok, és háromnegyed 12 körül északnyugatra rövid időre egy határozott feláramlási alappal rendelkező LP-s struktúra is megjelent. Az azonban nem volt egyértelmű, hogy mellette-mögötte létható a csapadéksáv ehhez, vagy inkább egy takarásban lévő másik góchoz kapcsolódott-e, minden esetre egy dörgést is hallottam:
Mindeközben délnyugat felé feltűnt a közeledő rendszer terebélyes üllője:
Rövidesen a peremfelhő is kezdett kibontakozni a távolban, és egyre gyakrabban dörgött, így visszasiettem a vasútállomásra, hogy ne maradjak le a lényegről.
Mire odaértem, már a közelbe ért a peremfelhő, ami elé néhány lecsapót is kivágott a rendszer. Ezekből az egyiket sikerült is elkapnom "szabadkézből" - és első kattintásra, nem volt szükség sorozatképre. :)
A perem igencsak látványos struktúrával érte el a várost (pláne így október utolsó napján):
Negyed 1 körül megérkezett az intenzív, ködszerű csapadékfüggöny, szinte egybeérő dörgésekkel, de jég ott nem fordult elő:
Mivel ezután már nem volt várható különösebb esemény, a fél 1-es vonattal visszaindultam Budapestre, és bár a rendszert már nem előztük meg, szinte végig a hátsó részével együtt mentünk, így többször is lehetett villámlásokat látni. Mindent összevetve tehát kiváló szezonzáró volt ez a két nap, különösen a 31-e.
