2019 hasonlóan zivataros időt hozott, mint az előző év, ezúttal azonban már jó pár szupercellás helyzet is akadt szerte az országban. Szerencsére vadászaink, megfigyelőink nem voltak restek ezeket megörökíteni, így bőven van miből szemezgetni. Jöjjön hát az összefoglaló a leglátványosabb példányokkal!
A szezon korán indult, ugyanis egy magassági peremhullám közreműködésével már március 5-én előfordultak zivatarok, előbb (késő délután) nyugaton, majd este északon. Feltételezhető, hogy Győrtől délkeletre egy szupercella is kialakult, melyet Brenya MetNet-es észlelő fotója is valószínűsít, aki Székesfehérvárról, ideális szögből örökítette meg a tőle északra elhaladó cellát. Ezt követően március 9-én este is előfordultak északon zivatarok, majd hosszabb konvektív csend következett.
Az első vadászatra is alkalmas konvektív eseménynek az április 26-án érkező hidegfront bizonyult, mely elsősorban délnyugaton okozott zivatarokat, ám szupercellák végül nem alakultak ki. A "Papp 4-es" (Pappné Szebellédi Tünde, Papp Péter, Boldis Beáta és Czimbuli Zsolt) csapatnak azonban így sem volt oka a panaszra, mivel egy látványos peremfelhővel kísért zivatarrendszert figyelhettek és örökíthettek meg, majd "villámshow"-val zárták a vadászatot.
A következő érdemi helyzet május elején következett. Május 3-án Zivipöttynek (Hérincs Dávid) vonatos viharvadászat közben sikerült megörökítenie egy - már gyengülőben lévő - szupercellát Kecskemétnél, melyet korábban Boldis Beáta is lekapott Nagyvenyim mellett (kép). Május 4-én pedig szinte pont ugyan ott haladt végig egy impozáns szupercella, melyet Nanovich (Vityi Nándor) vadászott le Kiskunfélegyházánál.
A hűvös-havas május túl sok helyzettel nem kényeztette a zivatarok szerelmeseit, de még akadt azért egy komolyabb szupercellás helyzet a hónapban, május 19-én este. Ekkor egy mediterrán ciklon okozott kiterjedt, rendszerbe szerveződő zivatarokat az ország délkeleti és középső részén. A zivatarrendszerben délkeleten legalább két beágyazott HP szupercella is létrejött. Ezeket Orosmet (Czirok Bence) vadászta le, és az aktív villámtevékenységnek köszönhetően főleg az első celláról sikerült páratlan fotókat készítenie, illetve Orosházán kárfelmérést is végzett, ahol a második cella 100 km/h-s széllökésekkel vonult át.
Júniusban gyorsan berobbant a meleg nyár, de ez eleinte száraz idővel társult. A hónap második felében azonban beindultak a konvektív események. Június 16-án először Tolna megyében alakultak ki komolyabb zivatarok, melyek közül egy látványos peremfelhővel rendelkező, időnként szupercellás jellegű struktúrát is produkáló cellát a "Papp 4-es" csapat vadászott le sikeresen. Az esti órákban újabb zivatarok pattantak ki a Dunántúlon, és ekkor Zivipöttynek is volt szerencséje egy peremfelhős - emelt konvekciós - példányt megfigyelni a naplemente fényében pompázva.
Június 22-én egy délnyugatról érkező magassági hidegörvény hatására már volt esély szupercellák kialakulására is, így Nanovich és Mici (Mirk Tamás) útnak indultak délnyugatra, és ott fetcroll (Kacs Dávid) is csatlakozott hozzájuk. A Horvátországban kialakult zivatarok azonban gyorsan egy zivatarrendszerré (MKR) álltak össze. A csapat Mohácsig üldözte a tömböt, melyben azért akadt egy beágyazott szupercellának látszó góc, aminek falfelhőjét időnként sikerült megpillantaniuk a csapadékból kibukkanva, de a gyors cellaáthelyeződés és a kiadós csapadék (erősen HP jelleg) nem segítette őket. Érdekességként megemlítendő, hogy a kora reggeli órákra az ország nagy részén áthaladó vonalas zivatarzóna négyszer is kampós (bow echo-s) jelleget öltött (elsőként a Nyugat-Dunántúlon, majd Budapest térségében, a Duna-Tisza köze déli részén, végül egy kisebb területen a Körösök mentén), és ennek megfelelően helyenként szélviharok is kísérték a zivatarokat.
Másnap reggelre a rendszer maradványa egy klasszikus mezoskálájú konvektív örvénnyé (MCV) degradálódott az Északi-középhegység nyugati részén, melynek trópusi ciklonokhoz hasonló, spirálisan felcsavarodó struktúrája jól megfigyelhető volt a radarképeken.
Június 23-án némi meglepetést produkált a légkör, ugyanis a távolodó hidegörvény mögött elvileg már csökkent a nyírás, azonban lokálisan mégis felléptek nagyobb nyírású viszonyok. Ennek köszönhetően Budapest délkeleti részén délután egy pazar struktúrájú marginális szupercella alakult ki, amit Zivipötty örökített meg Ferihegyen.
A következő szupercellás helyzet, és egyben az év egyik legkomolyabb, ez által pedig sajnos legkárokozóbb eseménye a június 27-én átvonuló hidegfronthoz volt köthető. A front előtt rendkívül meleg, ugyanakkor viszonylag nedves légtömeg helyezkedett el felettünk, így hazai viszonylatban számottevő, sokfelé 3000-4000 J/kg közötti CAPE tudott felhalmozódni a légkörben. A heves, szupercellás zivatarok leginkább az északkeleti országrészt érintették, ahol a mérések alapján helyenként a 120 km/h-t is meghaladták a széllökések, és becslések szerint néhol 140-150 km/h-s lökések is előfordulhattak, egyes településeken súlyos károkat okozva az épületekben, növényekben. Mindemellett nagy méretű, 3-5 cm közötti átmérőjű jég is előfordult. Emellett a nyugati országrészben is kifejlődtek szupercellák, melyekből szintén jelentettek 2-3 cm-es jeget. Ekkor a Storman (Molnár Ákos), Nanovich és Mici összetételű csapat kelt útra, és északkeleten több szupercellát, zivatar is elkaptak (a képek sorrendben Balsa és Gávavencsellő mellett, Nyíregyházán, majd Hajdúnánás közelében készültek).
Nyulpesta MetNet-es észlelő is megörökítette az egyik cellát Füzesgyarmatról.
Devilstorm21 (Kun Sándor) pedig a nagy rendszer peremén a Hortobágyon kipattanó szupercellákat figyelte meg.
Július több mozgalmas, szupercellás helyzetet is tartogatott. Kezdésnek rögtön július 2-án érkezett egy hidegfront, mely ugyan csak helyenként okozott zivatarokat, de az északi határnál több szupercella is elvonult egymás után. Nanovich és Zivipötty sikeres vadászaton 5 példányt figyelt meg, az elsőt még Enyickénél (Kassától délre), a többit pedig Füzér/Pusztafalu mellett. A cellák java ugyan a határ szlovák oldalán haladt el, de így épp ideális szögből lehetett őket végigkövetni, az utolsó gócból viszont már az országon belül is előfordult csapadék.
Kisebb, marginális jellegű szupercellák 5-én és 6-án is előfordultak a Dunántúlon, de a komolyabb helyzet július 7-ére körvonalazódott, amikor egy hidegfront ért el bennünket. Ekkor a "Papp 4-es" csapat aktivizálta magát ismét, megcélozva a legideálisabbnak tűnő délnyugati térséget, ám szupercellából csak rövid életű, marginális példányt sikerült elkapniuk, ugyanis az izoláltabb gócokat hamar szétszedte az erős nyírás, míg a hosszabb életűek gyorsan rendszerbe szerveződtek. Ez utóbbi látványos peremfelhőzetét is sikerült elcsípni a vadászoknak.
Ugyanezen a napon Nanovich az északkeleti csücsökbe besodródó, illetve ott kialakuló (Lónya, Komlódtótfalu) szupercellákat vadászta le, melyek közül az egyik a határ ukrán oldalán tornádót is okozott.
A hidegfront mögött hűvösebb és konvektív szempontból eseménytelenebb napok következtek, ám nem sokáig, mivel július 12-én egy átvonuló peremhullám hátoldalán ismét előfordultak szupercellák a Dunántúlon. Ezek közül Nanovich előbb egy anticiklonális, majd egy ciklonális példányt kapott el Vas megyében.
Az előző anticiklonális szupercella által triggerelve egy újabb forgó zivatar alakult ki a Balaton-felvidéken, ami Siófoktól észak ketté is vált, ezt a pillanatot örökítette meg Szilágyi Eszter az Obszervatóriumból.
Az esti órákban Zivipötty is megfigyelt egy szupercellát Balatonkeresztúron, amely Keszthely felett alakult ki.
Július 18-án a Felvidéken alakult ki egy izolált szupercella késő délután, mely napnyugtára elérte Esztergom térségét. A látvnyos gócot HenzDani (Henzel Dániel) örökítette meg Búcsról.
A következő érdemi helyzetig kissé többet kellett várni, ezt ugyanis a július 27-én/28-án átvonuló hullámzó frontrendszer szolgáltatta. Az első napon előzetesen az Alföld középső része tűnt a legígéretesebbnek, így a Nanovich, Mici, Storman összetételű csapat el is indult vadászni. Ám a légkör átírta a forgatókönyvet, így bár kialakult egy zivataros rendszer a térségben, az szervezetlen maradt, szupercellák pedig csak északkeleten fordultak elő hozzá kapcsolódva. Ezk közül egyet Gaben21053 nyírlugosi MetNet-es észlelő is megörökített.
Késő délután nem várt módon az ország másik felén, Zala megyében robbantak be nagy méretű jeget is produkáló szupercellák, és ezek egyik példányát nagy hajrával még elcsípte az említett viharvadász csapat Hárskútnál, majd utána őket "kebelezte be" a Balaton felett összeálló, szélviharokat produkáló bow echo-s zivatarrendszer.
A második napon északkeleten fordultak elő heves, részben szupercellás zivatarok, helyenként szélvihart és jégesőt okozva, melyek közül az egyik devilstorm21-nek házhoz ment Nagyhegyesre. Emellett a középső országrészben is voltak látványosabb, peremfelhős zivatarok, a késő délután Budapestet elérő példányt bluli (Nagy Bálint) és Anarki (Durbász Gábor) MetNet-es észlelők fotózták le.
A nyár utolsó hónapja szintén aktívan indult. Felvezetésként augusztus 1-jén északkeleten alakultak ki szupercellák, melye közül egyet a MetNet-es yakin örökített meg Encs-ről, míg egy másikat Nanovich Tarnazsadány mellől.
Másnap, augusztus 2-án egy hidegfront vonult át, mely mentén előzetesen ugyan jelentős konvektív események néztek ki délnyugatra, ám a valóság végül ismét elmaradt a várakozásoktól. A front mentén késő délelőtt Vas megyében alakultak ki emelt konvekciós szupercellák, melyek közül az egyik példányt szélkerék21 (Dombai László) vépi MetNet-es észlelő örökítette meg.
Később a góc déli oldalán keletkezett újabb szupercellát a vadászatra indult Nanovich - Mici párosnak sikerült elkapnia Zamárdinál, látványos Altocumulus asperitas undulatus felhőzetbe ágyazódva. Végül a csapat a Dél-Dunántúlon összeálló zivatarrendszert is megörökítette (képek: Dombóvár, Harkány).
Délután emellett a Hajdúságban is kialakultak szupercellák, melyek közül az egyik devilstorm21-et látogatta meg.
Augusztus 3-án kora délután, a front mögött Budapesttől délre alakult ki egy rövid életű, tankönyvi struktúrájú izolált LP szupercella a rövid időre megnövekvő nyírásban, melyet Zivipötty kapott lencsevégre.
Augusztus 6-án ismét északkeleten fejlődött ki néhány szupercella, melyek közül devilstorm21-nél előbb egy ciklonálisan, majd egy anticiklonálisan forgó példány tette tiszteletét.
Ezt követően gyenge, száraz hidegfrontok időszaka következett, melyek általában csak helyenként okoztak konvektív eseményeket. A marginális viszonyok némi orografikus rásegítéssel az augusztus 13-án átvonuló hullámzó hidegfront esetében azonban valóságos szupercella-kitöréshez vezettek az Északi-középhegység térségében, mely végül az év másik pusztító helyzetét eredményezte a június 27-ei front után. Az első gócok a Bükk felett robbantak be, és ezek már benedvesítették annyira a légkört, hogy mögöttük erős szupercellák is ki tudtak alakulni, amiket a megfelelően nagy labilitás és az alsóbb szinteken még viszonylag száraz viszonyok miatt több helyen légzuhatagok, szélviharok kísértek, illetve néhol szignifikáns heves, 5 cm-t meghaladó méretű jég is előfordult. Ezek ismét jelentős károkat okoztak, főként az épületekben. Az előzetesen meglehetősen bizonytalan helyzet miatt ekkor nem volt szervezett vadászat, Nanovich-nak azonban Vásárosnaményből indulva sikerült elkapnia az egyik szupercellát Szikszó mellett.
Balka93 (Papczun Balázs) MetNet-es észlelő Arnótnál fotózta le az egyik látványos gócot.
Kisebb szupercellás próbálkozások az Északi-középhegység nyugati felén is voltak, ezek közül egy anticiklonális cellát örökített meg kkorneel7 (Komjáti Kornél).
A következő szupercella-esélyt az augusztus 21-én érkező hidegfront szolgáltatta, és az előzőhöz hasonlóan ismét az Északi-középhegység térsége tűnt befutónak. Ezúttal azonban szárazabb volt a légkör, így a kialakuló zivatarok viszonylag gyorsan elhaltak, nem tudtak tartósan életben maradni és beforogni. Ennek ellenére az útnak induló Nanovich - Kiss Kevin páros több látványos zivatart is megörökített a Bükk térségében, míg Zivipötty a kitűnő látási viszonyoknak köszönhetően Ferihegyről fotózhatta ugyanezeket a naplemente fényében.
A nyári időnek a szeptember 2-án érkező markáns hidegfront vetett véget, de ezt csak elszórtan kísérték zivatarok. Szeptember 8-án és 9-én azonban egy felettünk átvonuló ciklon még többfelé okozott zivatarokat, többnyire rendszerbe szerveződve. Az első zivatarzónák éjszaka vonultak végig az ország nyugati és középső részén aktív villámtevékenységgel, melyet Boldis Beáta örökített meg Nagyvenyimben.
9-én napközben már az ország keleti felén alakultak ki zivatarrendszerek, amiket helyenként szélviharok kísértek. Emellett látványos peremfelhők is megjelentek a zivatartömbök élén, így például Nagyhegyesen is, ahol devilstorm21 volt ismét résen.
A frontrendszer hátoldalán nyugaton is kipattantak izolált zivatarok, amik között legalább két szupercella is volt. Az egyik, ciklonálisan forgó példányt Zivipötty fotózta le Egyházasrádócon, míg egy másik, anticiklonális példány az Időkép szombathelyi webkameráján volt látható.
Szeptember 17-én szintén Zivipötty volt szerencsés, ugyanis egy újabb hidegfront mentén Egyházasrádóc mellett alakult ki egy szupercella, igaz, a mezociklont hamar eltakarta a csapadék.
A hosszúra nyúlt konvektív szezon érdemi részének záró akkordja az október 2-án átvonuló markáns hidegfront lett, mely mentén nyugaton alakultak ki zivatarok. Nagykanizsa közelében egy bow echo-s, többször is légzuhatagokat eregető HP szupercella is elérte az országot, mely később a Balaton délnyugati részét célozta meg. Ezt a Nagykanizsai Viharvadászok, Floo (Harcz Endre) és Gazdagati (Gazdag Attila) helyben örökítették meg, míg Zivipötty egy vonatos viharvadászat keretében Keszthelyről szemlélte végig a cella elvonulását.
Október 5-én este egy hidegfront szintén okozott zivatarokat az ország középső sávjában, 10-én pedig egy újabb hidegfront mögött a Felvidéken pattantak ki szupercellás zivatarok, melyek közül egy anticiklonális példányt kkorneel7 távolról, Győr környékén meg is örökített.
Ezt követően még novemberben, sőt, decemberben is előfordultak zivataros napok helyenként az országban, így elmondható, hogy a késő őszi, téli időszakban is aktív maradt a légkör. Ráadásul nem is pihent sokáig, hiszen a január nagy részét uraló anticiklonális, hidegpárnás időszakot követően 28-ától több zivataros hidegfront is átvonult felettünk ... de erről már a következő összefoglalóban. :)
A 2019-es év ismét tartogatott több - az országhatárokon belül csak nem mezociklonális - felhőtölcsért is, melyek közül viharadászainknak, észlelőinknek sikerült néhányat megfigyelniük. Az év legjelentősebb "kapása" devilstorm21-é lett, aki a Debrecen mellett kialakult tornádót figyelte meg Nagyhegyesről május 29-én. Ugyanezen a napon Balassagyarmatról is érkezett jelentés egy jókora felhőtölcsérről Baráz Katalintól (kép) és Rodman nicknevű észlelőnktől, mely elképzelhető, hogy szintén földet ért. A Debrecen melletti tornádóról comtur MetNet-es észlelő videót is készített a közeli Mikepércsről. Mindezek mellett Gyál térségében is feltűnt egy tuba az égen délután.
2 nappal később, május 31-én egy apró tubát kapott lencsevégre Orgyán László észlelőnk Szentlőrincen.
Június 9-én pedig a Papp házaspár Perkátáról, míg Boldis Beáta a szomszédos Nagyvenyimről örökítette meg ugyan azt a tubát.
Köszönjük vadászainknak, észlelőinknek a fotókat, és idén is várjuk megfigyeléseiteket, fotóitokat az Észlelések közé, valamint beszámolóitokat a vadászatokról!
Írta: Hérincs "Zivipötty" Dávid
