2022. szeptember 29-én egy hullámzó frontálzóna húzódott felettünk, melynek előoldalán délen, délkeleten viszonylag meleg, míg a hátoldalán északnyugaton hűvös idő volt. Előbbi területen napközben - az év ez időszakához mérten - jelentősebb labilizálódást mutattak a modellek nagy szélnyírással, és a legtöbb nagyfelbontású, nem-hidrosztatikus modell (pl. Arome, WRF és a két svájci HD) számított szupercellás zivatarok kialakulására a térségben, igaz időben és térben eltérően - némelyek csak este, némelyek pedig a határon kívüli területeken. Szeptember korábbi részében nem kísért a szerencse, kétszer is pont akkor mentem haza Egyházasrádócra, amikor Budapesten látványosabb zivatarok voltak - köztük a 15-ei szupercella -, ám mivel délután éppen ráértem, elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, nézelődök egyet a déli végeken. Mivel ezúttal egyedül mentem, maradt a vonat, és az volt a terv, hogy elmegyek Szegedig, vagy ha esetleg időközben látszik, hogy északabbra lesz a műsor, leszállok korábban. Ki is néztem magamnak a negyed 1-es járatot, csakhogy rögtön meg is hiúsult az utazás, mivel valamiért a hétvégi buszmenetrend volt a fejemben, és mire realizáltam, hogy még csak csütörtök van, már nem volt buszom Ferihegyre, amivel elértem volna a vonatot. :D
Na de sebaj, gondoltam, majd egy óra múlva megpróbálom újra - szerencse, hogy oda óránként mennek a vonatok, én nem kétóránként, mint pl. Szombathelyre. Időközben már a radart is nézegettem, a Dél-Dunántúlon ugyanis kialakult egy hosszan elnyúló csapadékzóna, a déli végén egy erősebb góccal, ami ekkor még csak zápor volt. A következő vonatról már sikerült nem lemaradnom, és út közben folyamatosan néztem a radart. Az említett góc 2 óra után a Dunán átkelve végül megerősödött és szupercella lett - illetve feltételezhetően már korábban is az volt, mivel a radaron kitért, csak még nem olyan jól fejlett -, és egyenesen Szeged felé indult meg. Számításam szerint még éppen előtte értem volna oda, így már csak azon kellett izgulnom, hogy nehogy történjen valami a vasúton. De szerencsére nem történt, így a döcögős kezdés után végül a szezon talán legjobb viharvadászatát sikerült összehoznom. :)
A csapadékzónának köszönhetően viszonylag sok volt a "katyvasz", avagy a takaró közép- és alacsonyszintű felhőzet a cellától északra, északkeletre, így teljes egészében már csak Szatymaz környékén pillanthattam meg 3 óra körül, amikor éppen Tompa környékén okozott jégverést - de ezt ekkor még nem tudtam.
Negyed 4-kor érkeztem meg Szegedre, és mivel 1 hónappal ezelőtt, a Magyar Meteorológiai Társaság Vándorgyűlésén már körülnéztem a Tisza-parton és a Belvárosi hídnál, úgy gondoltam, az ideális hely lesz a megfigyelésre, ezért a vasútállomásról gyorsan odavillamosoztam. Időközben a tőle északkeletre húzódó konvergencia-vonal is besurrant, aminak gomolysora alatt korábban vonattal is átmentem, így mikor odaértem a hídra, már egy újabb, bimbódzó szupercella feláramlási tornya volt látható északias irányban, ami később Orosházán vonult át.
Viszont gyorsan közeledett nyugatról a korábbi fenevad, így nem vesztegettem az időt, gyorsan kipakoltam a kamerát, aztán amíg az vette a gyorsított videónak valót, én már csak fotózgattam és gyönyörködtem az egyre látványosabbá váló szupercellában. A szupercella hátoldali leáramlása (a képeken balra) pont előttem erősödött meg, ahogy közeledett a cella, egészen elképesztő, mondhatni, "inhumánus" rotációnak voltam szemtanúja, amint elétekeredett az előoldali leáramlás felől (jobbról) hosszan benyúló beáramlási sávnak. Apropó hátoldal, mivel ügyesen pont egy oszlop elé tettem le a kamerát, a fotózáshoz viszont felmásztam a korlátra, sajnos az én hátoldalam is megfigyelhető a videón - de szerencsére leáramlás ott nem volt. ;)
Egy feliratos ábra a sorozat végére, tankönyvi. :)
És az említett gyorsított videó:
A szupercella háromnegyed 4 körül érte el a belvárost, úgyhogy gyorsan menekülőre fogtam, vissza a híd másik oldalára, ahol le lehetett menni alá. Még két képet azért lőttem, az elsőn a hátoldali leáramlás csapadéka délre, a másikon a közeledő előoldali leáramlás és az előtte húzódó beáramlási sáv felhőzete. Aztán épp, hogy leértem, jött is a felhőszakadás, addigra már szinte egymásba érő dörgésekkel.
Sejthető volt, hogy ezt nem ússza meg a város jég nélkül, és így is let. Ahol voltam, a jég mennyisége nem volt túl sok, és a legnagyobb szemek 2-2,5 cm közöttiek voltak - jobb híján egy 10 Ft-os érméhez viszonyítottam, annak az átmérője 2,5 cm. A város nyugati, északnyugati részén - például a meteorológiai állomás környékén és Kiskundorozsmán - azonban helyenként annyi jég esett, hogy fehérré változott a táj, illetve ott nagyobb, 3-4 cm körüli átmérőjű szemeket is észleltek.
A szupercella gyorsan elvonult, röviddel 4 óra után meg is szűnt a csapadékhullás. Ezután a távolodó cellát fotózgattam még, bár a túlparti fák nagyrészt pont kitakarták a mezociklon érdemi részét.
Délebbre, feltehetőleg a kifutófrontja mentén egy kisebb LP szupercella is kialakult, ami egy ideig aranyos kis mezociklonnal rendelkezett, és halvány szivárvány is látszott a csapadéksávjain.
5 óra körül még érintette egy gyenge zápor Szegedet, ám mivel ekkorra a szupercella(ák) már jelentősen eltávolodtak, friss konvekció nyomai pedig nem látszottak a következő 2-2,5 órában, amíg még tudtam volna maradni, úgy döntöttem, hogy a háromnegyed 6-os vonattal visszaindulok Budapestre. Az állomáson még volt szerencsém megfigyelni egy friss, Arad környéki szupercella távoli feláramlási tornyát és klasszikus, visszanyíródó üllőjét, majd a vonatból az egész rendszert. Kiskundorozsmán egyébként még ekkor, 6 óra előtt is láttam maradványokat a 2 órával korábban esett jégből, sekély ködfoltokkal.
