2019. október 2-án nyugat felől egy markáns hidegfront érte el az országot. A front előtt még enyhe idő volt, az Alföldön sokfelé a 25 fokot is meghaladta a csúcshőmérséklet, de másutt is 20 fok felett alakultak általában a maximumok. A front előterében főként a délnyugati országrészben labilizálódott a légkör, és mivel igen jelentős, 20-25 m/s-os szélnyírás is jelen volt, esély nyílt szupercellák kialakulására. Mivel épp szabadnapos voltam, gondoltam, a szezon talán utolsó érdemi konvektív helyzetére érdemes rámozdulni, így - egyéb teendőim miatt csak dél körül - útnak eredtem. Keszthelyt néztem ki célállomásként, mivel a modellek többsége azt a térséget preferálta, valamint az vonattal könnyedén elérhető volt Budapestről. Kicsit aggódtam, nehogy a vonat 14:20-as érkezése előtt már beinduljanak az események, de végül a front menti zivatarozás végül a vártánál kicsit északnyugatabbra, Vas megyében kezdődött meg, így nem maradtam le semmiről.
Út közben áthaladtunk egy front előtti, akkor épp Siófok és Zamárdi térségében tevékenykedő záporos zónán is, és e mögött is aktív (emelt) konvekció zajlott Keszthely térségében.
Még egy fagyira is volt idő, és ahogy ballagtam ki a mólóra, mit látok? "Ott kavar!"-gott a füst a szemközti parton a fák mögött.
Ekkor még szinte szélcsend volt, és igencsak fülledt, enyhe idő. Fél 4 előtt azonban észak felé feltűnt a közeledő hidegfront kifutófelhőzete, mely aztán szépen lassan el is érte Keszthelyt.
Mögötte élénk és meglehetősen hűvös északias szél támadt, ami percek alatt felkorbácsolta az addig nyugodt Balatont, és a konvekció is magasabb fokozatba kapcsolt. Egyre sötétebb, sejtelmes kékes-szürkés színben játszó felhők borították be az eget, miközben az aktuális fényviszonyoknak megfelelően a tó is folyton más-más színben pompázott, fokozva a látványos összhatást.
Fél 5 észak felé elvonult egy erősebb zápor, melyen rövid időre szupercellás jelleget is fel lehetett fedezni, de a hegyek felett hamar legyengült, illetve több másik góc is kialakult körülötte.
Időközben a radaron már láttam, hogy délnyugatra kialakult egy erősebb, nagy valószínűséggel szupercellás góc, mely lassanként fel is tűnt a távoli fák mögött, olykor egy-egy lecsapó villám kíséretében. Vizuálisan már egyértelmű volt, hogy egy HP szupercellával van dolgom, melynek falfelhője ugyan csak időszakosan jelent meg, de a csapadékmentes feláramlási alap jól látszott, és a cella főleg a déli oldalán folyamatosan erős légzuhatagokat eregetett.
Némi nagyítással a cella kis cafatokból álló falfelhője a csapadék előterében:
A szupercella az áramlásból kitérve keleties irányba fordult, így végül Keszthelytől délre vonult el, ezzel pedig a csapadéka rövidesen kitakarta a magját. Az északi részéből azonban rövid időre Keszthelyen is beeredt az eső, és egy-két közelebbi (felhő)villám is előfordult.
A korábban említett légzuhatagok "áldásos" hatását hazafelé én is megtapasztalhattam. Az én vonatrészem még rendben elindult Keszthelyről, de az ahhoz hozzácsatolandó nagykanizsai már nem érkezett meg Balatonszentgyörgyre, ugyanis a szél fákat döntött a sínekre, amik leszakították a felsővezetéket. Így sötétedés közben két órán keresztül nézegettük a hol csak szemerkélő, hol közepes záporesőt, mire sikerült továbbindulnunk. Összességében kiváló szezonzáró helyzet volt ez, az októberi időpontot figyelembe véve, és jó volt a pozícionálás is, igaz a szupercellát kicsit jobb lett volna délnyugatabbról nézni, de a lényeget így is láttam.
