Szupercellák a nyugati végeken 2020. június 10-én

Az előző blogbejegyzésemben említett május eleji szárnypróbálgatások után a május végi, június eleji konvektív helyzetig kellett várni az Alpokalján a következő szupercellák előfordulására, de ezek sem voltak vérmes jószágok, sem kinézetben, sem erősségben. Elsőként május 25-én egy ciklikus szupercella vonult el Egyházasrádóctól keletre, majd június 3-án délelőtt előbb egy rövid életű beágyazott szupercella ért el bennünket, majd nem sokkal később egy LP szupercella alakult ki délnyugat felé. Aznap délután már esély kínálkozott komolyabb szupercellák kialakulására is, ám ez végül meghiúsult, az újabb zivatarok ugyanis multicellás jelleggel, egy vonalba összeállva jöttek létre.

Június 10-ére néhány nappal korábban ismét zivataros idő nézett ki, ráadásul ekkor még 15 m/s körüli nyírást mutattak a modellek, így esély lehetett volna szupercellákra is. Az időponthoz közeledve azonban mind a várható szélnyírás, mind a zivatarok esélye csökkent, mivel az azokat kiváltó konvergencia-zóna egyre délebbre volt várható, illetve néhány futás alapján a reggeli órákban valószínűsíthető volt egy kiterjedtebb esős-záporos csapadéktömb is a környéken, ami késletette a légkör labilizálódását. Végül ez a forgatókönyv realizálódott, és a délelőttig a térségben időző csapadékzónából Egyházasrádócon 8 mm csapadék hullott, s csak a délutáni órákban szakadozott fel a felhőzet. Az említett konvergencia pedig valóban tőlünk délre alakult ki, ami mentén 1-2 óra körül Zala megyében létre is jöttek zivatarok, de ezek északra, a még hűvösebb és divergens terület felé mozdulva hamar elhaltak. Ausztria délkeleti részén azonban tartósabb zivatarképződés zajlott, és az ottani konvergens ág lassanként keletebbre tolódott, miközben a napsütés hatására késő délutánra Vas megyében is labilizálódott valamelyest a légkör. 5 óra után Szentgotthárdtól nyugatra szupercellás gócok is kialakultak a környékbeli webkamerák alapján, így ekkor már sejthető volt, hogy a modellek utolsó számításához képest mégis több nyírás áll rendelkezésre. 7 óra körül, amikor megkezdtem szokásos biciklis viharlesem, már a határ közelében alakult ki egy új cella, melynek - viszonylag alacsony - üllője szintén gyorsan elnyíródott.

A következő fél órában a cella a radarok alapján egyre jobban kitért az áramlásból, és kelet-északkelet felé indult meg. Így fokozatosan közelebb került hozzánk, és az előtte lévő felhőzet oszladozásával láthatóvá vált a szupercellás struktúra, jó hosszan elnyúló szárnyfelhő-tornyokkal, de továbbra is elég alacsony felhőtetővel. Ennek megfelelően a cella gyenge villámtevékenységet produkált, egész élete során néhány dörgést hallatott csupán.

Nem sokkal később a szárnyfelhő-tornyok sorában egy új góc fejlődött ki, de ez csak záporig jutott, és mindvégig az eredeti szupercella maradt a domináns.

Közelebb érve látványos "emeletes" struktúrát öltött a csapadékmentes feláramlási alap és a hozzá kapcsolódó hosszan elnyúló szárnyfelhő-torony sor, ami viszont a cellából kifutó hátoldali leáramlás mentén egyre inkább előretüremkedett.

A szupercella ezen időszakáról készítettem egy gyorsított felvételt is:

A kifutófront 8 óra után érkezett meg hozzánk, de a szupercella még ezt követően is életben maradtegy ideig, így hátulról-oldalról is pazar rálátás nyílt a szárnyfelhő-tornyokra és a fő feláramlási toronyra.

Időközben a kifutófront mentén egy új cella pattant ki Egyházasrádócnál, és mivel szinte a fejem felett kezdett dörögni belőle, emellett pedig sötétedett is, gyorsan befejezettnek nyilvánítottam a biciklis viharlest, és hazatekertem. Ez a második képet látva sem volt rossz ötlet, ugyanis akkor már csak pár perc volt hátra az intenzív záporeső megérkezéséig, amiből végül 5 mm csapadék hullott. Ezalatt ez a góc is szupercellává fejlődött, mely látható volt a körmendi webkamera utolsó képkockáin is, míg én a folyamatosan fortyogó feláramlási tornyon hátulját tudtam megfigyelni a csapadék elmúltával (sajnos a mezociklon alját már kitakarták a fák).

Az előbb említett második képen a szemfülesek kiszúrhatták, hogy a vészjóslóan közeledő csapadéksávok és a cella sötét feláramlási alapja mellett, vagyis inkább mögött, a kép bal alsó sarkában megbújt egy másik góc is, mely nagyjából abban az időben szintén szupercella lett. Az előző góc csapadékának elvonultával már jobban megközelített minket, így egyértelműen láthatóvá vált a jellegzetes, megdőlt feláramlási torony, a házak és fák mögött pedig a csapadékmentes feláramlási alap teteje is látszott valamelyest (ekkor még esett, ezért az ablakból készített, vezetékes fotó).

Ez a cella végül tőlünk kissé délebbre vonult el, Körmenden jégesőt is észleltek belőle, de egy pár perces intenzív záport nálunk is okozott, 3 mm csapadékot eredményezve. Előtte pedig ritkás, de látványos felhővillámokkal és hangos dörgésekkel tette klasszikussá az előző zivatar utáni szélcsendes, tücsökciripelős nyáresti hangulatot. Megemlítendő, hogy a legelső, tőlünk északnyugatra elvonuló góccal egy időben a Kőszegi-hegység térségét is elérte egy szupercella, így összesen 4 forgó zivatar érintette a megyét. Így igencsak pozitív meglepetéssel zárult a nap, különösösen a délutáni dögledező légkör után.

Kapcsolat

Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesülete

info@szupercella.hu

Készítette

Viharvadászok Egyesülete
CodeOne.hu

Jogi tudnivalók

Az oldalon található minden tartalom (az oldal készítői és az oldali felhasználói által a weboldalon vagy a mobil applikációkon keresztül feltöltött szöveg, kép, videó, mérési eredmény, stb.) - kivéve ahol a feltüntetett információk ettől eltérnek - a Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesületének tulajdonát képezi. Bármilyen nemű felhasználáshoz az Egyesület írásbeli hozzájárulása szükséges. A weboldal tartalmai szabadon hivatkozhatók a forrás feltüntetésével.

Támogatás, pályázat