A konferencia első napja a veszélyes jelenségek klimatológiája, hosszabb távú kockázat becslés, károk, hatások témák körül forgott. A ritkán előforduló, főként lokális jelenségekre nagyon nehéz épkézláb archív adatbázist összeállítani, ami alapját képezhetné a különféle kockázatbecsléseknek. A térben, időnben hiányzó közvetlen időjárási káresemény adatokat persze lehetséges pótolni távérzékelt adatok (radar, műhold) és numerikus modell analízisekből kihámozható információk alapján.
A felhasználók igényei több területen is jelentkeznek. A biztosítási piac, azon belül is a különösen nagy károk kockázatának jobb ismeretében érdekelt viszontbiztosítás nézöpontjáról hallhatuk az első előadást a Willis Re nevű cég képviselőjétől. A tornádók, jégeső, szél miatti károk modellezése volt a szűkebb téma a társadalom, gazdaság sérülékenységét (azok térbeli eloszlását) is figyelembe véve. Kifejezetten a jégesőre vonatkozóan hasonló adatbázis témában még négy előadás elhangzott. Érdekes volt, hogy jobb hiján például Európára vonatkozóan a MSG alapján automatikusan detektált overshooting top adatok is használhatók.
vagyunk páran...
Az első szekció leveztő elnöke Harold E. Brooks. A veszélyes zivatarok szinoptikus előrejelzéséhez kapcsolódó publikációi miatt lehet számunkra is ismertebb a neve. Például a CAPE és a 0-6km-es nyírás szorzatának, mint prediktor amerikai adatokon történű vizsgálatára gyakran hivatkozunk. Ennek a vizsgálatnak a nyomán jött a Craven-Brooks significant severe thunderstorm parameter elnevezés.
CAPE * 0-6os nyírás alapján heves zivatar kockázati világtérkép. Ez a képet hivatkozták talán több előadásban is. Elgondolkodató, hogy hol, miért vannak a maximumok ezért beraktam, bár ugye az így lefényképezett diák kirakása elvileg szerzői jogokat sért, ez talán így még belefér. Egy 2011-es Brooks publikáció a forrás.
Tornádók gyakorisága az USÁ-ban. Van-e trend?
Harold Brooks az amerikai tornádók gyakoriságának változásáról beszélt. Különösebb trend nincsen, de az utóbi évtizedben egyaránt több volt a nagyon tornádós és az átlagoshoz képest jóval tornádó szegényebb év. Az évenkénti gyakoriságokat a szezon hőmérsékletének tükrében is vizsgálta. Az év nagyobb részében hőmérséklettel fordítva korrelál a tornádók száma. Télen viszont a labilitáson keresztül magasabb hőmérséklet esetén fordul elő több tornádó. Ha ezt a tényt a globális felmelegedés vs tornádók száma kérdéskörre kivetítjük, akkor arra is gondolhatunk, hogy a globális felmelegedés az USÁ-ban nem fog több tornádóval járni. Mutattak egy olyan ábrát is, ami az elmúlt 50 évre vonatkozóan azt mutatja, hogy erősebb tornádók számra határozott csökkenő trend illeszthető. (A tényleges megfigyelések száma persze több, de valami módszerrel figyelembe vették, hogy 30-50 éve kevesebbszer dokumentálták az eseteket.)
A délutáni szekcióban a klimatológiáról áttértünk a károkra, hatásokra, illetve az árvizekre. Egy előadás viszont kicsit kilógott a sorból. Az oklahomai hivatásos tornádóvadászok képviseletében értekezett egy belevaló hölgy a tornádók áramlási viszonyainak közvetlen szélmérőkkel és nagyon közelről történő radaros megfigyeléséről. És ha már ott vannak, akkor a káreseményeket is felmérik természetesen. (Ők azok ugye, akik ilyen felpáncélozott, radarral, kütyükkel ellátott járművekkel kergetik a szupercellákat, tornádókat.) Radaros rapid scan-t csinálnak (ami nem 5 perc, hanem 7 másodperc), 7 szinten. Az esettanulmányban 230 méterre voltak a tornádótól és alsó 30 métert szkennelték.
Nagyon nagy felbontású doppler szél egy tornádóról.
A nap utolsó szekciója flash árvizekkel foglalkozott. Sok újdonsággal szerintem nem szolgált. Az utolsó előadást egy mauríciuszi meteorológus tartotta az ottani helyi árvizekről, az még úgy érdekesebb volt.
1 nap alatt 336 mm csapadék volt idén tavasszal Mauríciusz szigetén.
Holnap már kevésbé leíró jellegű témák is lesznek, legalábbis a délelőtti szekcióban (Storm and tornado dynamics). Úgy tervezem, hogy a keddi és szerdai beszámolóm összevonom és csak szerdán jelentkezem.
http://www.essl.org/ECSS/2013/programme/
Kornél
