2016.07.13-án erős hidegfrontot jeleztek előre a modellek, az esti órákban kiterjedtebb zivatartevékenységgel. Egész héten roppant hőség volt, röpködtek a 35-36 fokok országszerte, jól jött volna végre egy kis enyhülés a következő esedékes hőhullám előtt.
Délután 1 óra 50 perc felé kezdett el éledezni a légkör, ekkor már kisebb-nagyobb cellák is kipattantak, az egyik a Mecsektől keletre tevékenykedett, szép kis esőzést zúdítva a szomjazó földekre.
Fél három magasságában aztán a nyugati határnál egy igen intenzív cella, egy szupercella jelent meg, ami sebesen közeledett az ország felé.
Egy órán belül már az országba is ért, heves felhőszakadással és szignifikáns jégesővel. Ekkor már Horvátország is kezdett aktivizálódni, ezért összekaptam a cuccomat és elindultam vadászni. Bár eleinte a határ túloldalán még egy balra haladónak tűnő szupercella mutatkozott, hazánkba érve az idő előrehaladtával az északkelet felé haladó és terjedő konvekció egyre kevésbé volt izolált jellegű. A képződmény egyre inkább olyan formát öltött, melyben az egymást követő és egymás közelében létrejövő cellák ugyan megindultak a szupercellásodás útján, de nem volt módjuk egészségesen kifejlődni és tartósabban megmaradni. A radiális szélsebességet mutató radarképeken sem figyelhető meg a térségben olyan hosszabb életű és erősebb koncentrált örvényesség, mint ami a Balatonnál párhuzamosan elvonuló két másik cella esetében fennált.
Zselickislaknál megpihentem kicsit és bevártam a zivatarzónát, ami Baranya megyében okozott heves kifutószelet, felhőszakadást és jégesőt.
A Bakonyban tevékenykedő komoly cellák 3-4 cm-es jeget, helyenként 100 km/h meghaladó szélvihart és nagy károkat okoztak.
Az említett baranyai szupercellás próbálkozás pedig így nézett ki ekkor a zselickislaki kilátóból.
Kelet felé pedig így festett ekkor az égbolt, ebből később squall line alakult ki.
Egy igen ritka felhőformációt is megfigyeltem, patkóörvénynek hívják.
Észak felé haladt tovább a vihar, így megpróbáltam elé kerülni, közelebb férkőzni hozzá.
Az erdőből kiérve megtapasztaltam kicsit a cella erejét, ugyanis hatalmas kifutószél ért utol, a kocsit majd lekapta az útról és rengeteg levél, ág került az utamba, nagyon figyelnem kellett, nehogy egyre rávezessem az autót. Kaposvárra beérve az utak szárazak voltak, a cella pár km-re kelet felé haladt el a várostól. Kaposfüred magasságában volt ismét alkalmam megállni fotózni, ekkor így nézett ki a cella.
Szórta a jeget rendesen, a kocsiba be volt készítve a pléd a jégeső ellen, de nem volt rá szükség, mivel úgy döntöttem, hogy nem megyek bele a cellába. Ekkor már viszont Ény felől kezdett kialakulni és rámhúzódni a squall line, pazar peremfelhőzetet eresztve.
Kicsit később.
Nagyon közel volt már, értékelhető képet nem sikerült készítenem róla, ezért továbbáltam villámfotózni Kaposújlakra a repülőtérre. Sok katyvasz volt, a cellák nem is igen látszódtak tőle, de ahogy egyre közelebb értek, úgy váltak egyre szebbekké és dobálták a lecsapókat is.
Nem sokkal később rámhúzodott a rendszer felhőszakadással és szélviharral, a fejem felett csattogott, ezért összepakoltam a felszerelést és hazamentem. Hajnalban újabb rendszer érkezett Dny felől, látvány 0 volt, viszont szépen elöntötte Kaposvár egyes helyeit a hirtelen lezúduló csapadék.
Bár a komolyabb szupercella a Balatonon söpört végig, azért ide is jutott valami a hidegfrontból, soha rosszabb akciót.
Amint lesz valami, jelentkezem!
