Érdekes, és egyúttal elég bonyolult helyzettel kényeztetett el minket az időjárás. Slight risket kaptunk, melyben elsősorban emelt konvekcióval létrejövő szupercellákra lehetett számítani, de azokra is inkább csak késő délután, ill. estefelé. A folytatásban éjszaka egy nagyobb MKR kialakulása volt benne a pakliban. Május 9-e tehát úgy indult, hogy délelőtt Winnerből Murdo-ba mentünk át, és ott várakozó üzemmódba tettük magunkat. A műholdképen és az analíziseken is jól kivehető konvergencia-zónán voltunk, ami valójában egy kvázi-stacionárius front volt. A maximális nedvesség-konvergencia régiójának közepén voltunk, elégséges szélnyírásban és fokozódó labilitásban.
A várakozással töltött időt a stáb és a felszerelés fotózgatásával töltöttük. Az alábbi képeken többek között Reed Timmer, Chris Chittick és Joel Taylor látható, valamint a Dominator nevű, brutális felépítményű, tornádóálló járgány. Ennek pár nap múlva üzembe helyezik az újabb verzióját, mely még célorientáltabb, biztonságosabb lesz.
A heves viharok kialakulásába vetett bizalmunkat fokozta, hogy ismét összefutottunk egy rakás viharvadásszal. Gyakorlatilag a Discovery Channel-ről ismert arcok majd' mindegyike felbukkant. Megjelent többek között a TWISTEX csapata is, akik Tim Samaras vezetésével mérőműszereket igyekeznek a tornádókba juttatni. Közben zajlott a Stormchasers sorozat forgatása is. Ennek keretében egy - szemmel láthatóan méretes farokszárnyakkal rendelkező - operatőr jóember a Dominator tetejére is felmászott.
Ahogy teltek-múltak az órák, úgy növekedett a CAPE is, az analízisek alapján már a 4000 J/kg körüli értékeket is elérte. Azonban ez nemigen látszott a gomolyfelhőzeten, melyek - bár nedvesebb megjelenésük volt és alacsonyabb alappal rendelkeztek, mint előző nap - meglehetősen szerényen festettek. Még korábban megkérdeztem Tim Samarast, hogy ma mi lehet a fő probléma, ami miatt nem jön létre, amit várunk, vagyis hogy már nappal meginduljon ott a konvekció, ahol vagyunk. Azt mondta, a megfelelő háttéremelés és kényszerhatás hiánya lehet a gond.
Ez később aztán valóban be is igazolódott. Estig vártunk, majd elindultunk NY felé, mert a helyzet Murdo-ban reménytelenné vált, NY-on viszont már kifejlődött néhány szupercella. Ezeket azonban már sötétedés előtt nem tudtuk elérni, így a nebraskai Valentine-ben kerestünk egy szállodát, majd egy éttermet. Az eredménytelen nap után az amerikai viharvadászok színe-java itt üldögélt, felváltva nézegetve az ételt, a radart és a gigászi tévéken futó kosármeccset. A közelünkben létrejött néhány igen szép kampós radarechóval és erős forgású mezociklonnal rendelkező szupercella, de éjszaka már nem álltunk neki vadászni, annak ellenére, hogy némelyik tornado warningot is kapott, valamint egy-két tornádó-észlelés is beérkezett. A cellák mindenesetre látszottak a távolban, de csak roppant sűrű villogás formájában. Az MKR annak rendje-módja szerint össze is állt azon a területen, de ez rajtunk már nemigen segített. Azonban a hangulat csöppet sem volt csüggedt, mindenkire az optimista, jókedvű feeling volt a jellemző, annak ellenére, hogy nem volt kellemes dolog, hogy már megint ilyen közel voltunk a célhoz, de mégsem lett belőle eredmény. Ám a forró szélben álldogálva Reed Timmerrel a villámokat nézve valamelyest megnyugtatott, hogy a szerdai napról az volt a véleménye: "Wednesday is huge!".
