Ma késő este, kora éjjel ellepték a zivatarok a Balatont, igazi villámparádéval megörvendeztetve a víz körül élő, meteorológiát szerető embereket. A modoros bevezető után térjünk is gyorsan a lényegre: szupercellás zivatar haladt el a Balatontól északnyugatra, amit sikerült fényképesen ledokumentálni, köszönhetően az intenzív villámtevékenységnek. Mórickarajzokat, nyilacskákat most senki ne várjon, a tegnapi lecke után tessék felismerni a tipikus jegyeket (nehezítés, hogy itt most falfelhő is van!).
Szóval így érkezett a cella, a csapadékmentes, tányérforma feláramlási alap és az elkülönült csapadékzóna már sejteni engedte, hogy a vad megint házhoz jött:
Ahogy tovább közeledett, és a villámok tovább fényezték, falfelhőképződésre utaló jegyeket lehetett megfigyelni (lásd a jobb oldali villámtól jobbra):
A következő képen már egyértelműen látszik a szívás az előoldali csapadék felől:
De tudott ez ennél jobbat is. Ezen a képen a falfelhő teljes pompájában:
A hátoldali csapadék előretüremkedése miatt a peremfelhő jellegzetes ékformát öltött, miközben a kép jobb oldalán megjelent egy hódfarok ("beavers tail") kezdemény, jelezve a magasabb szintek beáramlását:
A farokfelhő szinte már hátulnézetből, miközben a hódfarok már inkább egy szarvasbogár formát vesz fel:
Készült még pár kép, de ezen már nagyon nehezen vehető ki a struktúra, és maga a cella is egyre távolabb került. A beszámolónak ezennel vége.
