Dinoszaurusz a katakombában - az 1. nap történései

A vasárnapi lazítás után (kilométerek az óvárosban, beletekintés pár istentiszteletbe a gyönyörű templomokban, tapasz és sör egy helyi étteremben, és a nap végén a megérdemelt fürdés a kellemesen langyos tengerben) hétfőn reggel beindult a nagyüzem: egy alagútszerű katakombában megkezdődött a konferencia gerincét adó maratoni előadássorozat (más néven tudományos program). A maratoni jelző nem túlzás, ugyanis összeszámoltam, a négy és fél nap alatt 101 prezentáció hangzik el, ami egy elképesztően magas szám. Kérdés, hogy van-e értelme így elaprózni a témát, egy-egy előadásra ráadásul csak 15 perc jut, ami éppen több a semminél, csak felvillantani lehet ennyi idő alatt a mondanivalót. Ugyanakkor az is tény, hogy a heves zivatarokat egyre nagyobb érdeklődés kíséri világszerte, mind többen foglalkoznak a szakterülettel, a szervezők pedig szerettek volna minél több szakembernek (így köztük nekem is) megszólalási lehetőséget adni, és kifejteni kutatási eredményeit a közösség számára.

A kezdés rögtön erősnek bizonyult, ugyanis az amerikai Markowski (akinek tavaly jelent meg a témában kiváló összefoglaló munkája) nyitó előadásában a szupercella és tornádó kutatás eddigi eredményeit tekintette át, nagyjából ugyanazokat a kérdéseket nyitva hagyva, mint kettő illetve négy éve: nevezetesen továbbra sincs egyértelmű előrejelzői eszköz arra, hogy a tornádós illetve nem tornádós szupercellákat elkülönítsük egymástól. Ami sejtés, hogy a magas nedvességtartalom a felszín felett illetve az erős alacsonyszintű vertikális szélnyírás mindenképpen támogatja a tornádók születését a szupercellákban. Kiemelte továbbá a numerikus szimulációk fontosságát a konvektív folyamatok megértésében, ugyanis csak a megfigyelésekre és a célzott mérésekre támaszkodva térben és időben korlátozottan tudjuk megragadni a jelenségeket. A jövőbeni kutatás fő irányaként a csapadékfizikát jelölte meg, mivel a szupercellák leáramlási zónáinak viselkedése, a szupercella finomszerkezete egyaránt lényeges hatással lehet a felszínközeli örvények így a tornádó viselkedésére is. 
A délelőtti szekcióban még elhangzott egy érdekesebbnek ígérkező előadás a spanyol Sioutastól a Balti- és Ión-tengeren és az észak-amerikai Nagy-tavaknál megfigyelt víztölcsér-dömpingről (waterspout outbreaks). Ezen események előrejelzésére a kollégák megalkottak egy "víztölcsér indexet", amit a vízhőmérséklet és 850 hPa-os hőmérséklet különbségéből, a felhővastagságból (LCL-EL különbségből) és a 850 hPa-os szélsebességből kutyultak össze. Az esetvizsgálatok alapján ha az index meghaladja a 0-t, akkor jó eséllyel lehet számítani víztölcsérek tömeges előfordulására. A további prezentációkban szó esett a túlnyúló csúcs (overshooting top) és a hozzá kapcsolódó jelenségek (ugró cirrus - jumping cirrus, V-alak, ship waves stb.) fizikájáról, a tornádóban uralkodó felszín közeli szelek mérési metódusáról, valamint Japán tornádó folyosójáról is (tornado array - not alley)

 

A nap másik csúcselőadása Chuck Doswellé, aki most is bizonyította, hogy minden kétséget kizáróan ő a legnagyobb (más értelmezésben a legszórakoztatóbb) egyénisége a mezometeorológiának. Arról már szót se ejtsünk, hogy kilométerekről felismerhető jellegzetes cowboy kalapjáról (amit most még egy fejkendővel is súlyosbított), de megjelenni a sok öltönyös, elegáns tudós között egy kopottas rövidnadrágban és egy laza pólóban már önmagában egy performance. Persze a külsőség nem minden, viszont ő az előadásában is nagyon találóan, érthetően és szemléletesen (és talán az európaiak számára egy kicsit magas lóról beszélve) mutatta be a zivatarok előrejelzésének mindennapos problematikáját. Már az elején előrebocsátotta, hogy ő egy dinoszaurusz, és a régimódi dolgokban hisz, úgymint kézzel térképrajzolás stb. A modelleket szerinte érdemtelenül túlértékeljük, az előrejelzés leginkább az outputok összehasonlítására szorítkozik, mintsem a tényleges folyamatok megértésére, aminek súlyos (akár emberéleteket is befolyásoló) következményei lehetnek a kiadott figyelmeztetés minőségére nézve. Az ő olvasatában az előrejelzés egy örökös macska-egér játék, ahol mindig résen kell lenni, mert nincs soha lefutott mérkőzés, az időjárás folyamatosan produkálhat korábban nem várt eseményeket, ezeket pedig időben fel kell ismerni. És elhangzott még rengeteg aranyköpés a szájából, felsorolni is nehéz, jóval túl is lépte az idejét, végül aztán a konferencia feszített menetrendje őt is elsodorta, következtek a további előadások, köztük az enyém is. 

A többiekhez hasonlóan nekem is 15 perc jutott a kutatásunk bemutatásához, ami csupán arra volt elég, hogy megvillantsam, mivel is foglalkozunk, és prezentáljak pár eredményt. Ami szerintem nem is sikerült rosszul, bár az angollal vannak még problémák, meg lehetett volna gördülékenyebb is, és mondhattam volna magabiztosabban is (ez a magyar kollegina véleménye), de szerintem a kutatás célja átment a publikum számára (bár néha Doswellt láttam bealudni): nevezetesen a nagyfelbontású szimulációk (WRF) megalkotni valami olyan egyszerű konceptuális modellt, amely segítségével eldönthető, hogy egy gyengébb szélnyírásos helyzetben kialakulhat-e szupercella, vagy csak simán multicellák várhatók. 

A napot egy szósöl mítinggel zártuk, ami evészetet, ivászatot és vidám csevelyt jelentett a Palma feletti dombon található, monumentális Bellver kastélyban. Folytatása következik...

 

 

 

Kapcsolat

Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesülete

info@szupercella.hu

1139 Budapest, Fiastyúk utca 57. 3/3

Készítette

Viharvadászok Egyesülete
CodeOne.hu

Jogi tudnivalók

Az oldalon található minden tartalom (az oldal készítői és az oldali felhasználói által a weboldalon vagy a mobil applikációkon keresztül feltöltött szöveg, kép, videó, mérési eredmény, stb.) - kivéve ahol a feltüntetett információk ettől eltérnek - a Magyarországi Viharvadászok és Viharkárfelmérők Közhasznú Egyesületének tulajdonát képezi. Bármilyen nemű felhasználáshoz az Egyesület írásbeli hozzájárulása szükséges. A weboldal tartalmai szabadon hivatkozhatók a forrás feltüntetésével.

Támogatás, pályázat