2011.08.02 -én, egy szép, dolgos (éppen itthoni konyha, fürdő stb. festésébe kezdtünk) nap estéjén, kicsit meggyötörten bambultam házunk udvarából ÉNY-i irányba, és lenyűgöző látvány fogadott. Ez a kép már kicsit később készült, mert jó ideig még arra sem voltam hajlandó rászánni magam, hogy előbányásszam a fényképezőt az otthoni csatatér romjai alól, így pár percig egyszerűen csak gyönyörködtem a látványban. Később mégis erőt vettem magamon, és megtettem azt a pár lépés távolságot, ami attól választott el, hogy fotózzak.
Talán még itt sem volt csúnya ez a szép üllő, de volt ez ennél sokkal szebb is, csak sajna azt most nem tudom megmutatni, a „lustaságomnak” köszönhetően.
Ha már a fényképezőgépet mégis előkotortam, gondoltam kisétálok a gátra is, mert hangulatos volt az égkép.
Kicsit később, még fenyegetőbb felhők kezdtek gyülekezni, így magam sem tudom miért, de arra a döntésre jutottam, kimegyek az egyik szokott helyemre fotózni, hátha szembe jön velem valami jóképű zivatar. Arra azért nem számítottam (függetlenül attól, hogy egyáltalán nem voltam az időjárási lehetőségekkel képben, hiszen egész nap nem tudtam netezni), hogy megérkezésemkor ez a látvány fogad:
Elméláztam egy darabig azon, hogy lehet-e ehhez a zivatartípushoz elég szélnyírás...(?)
...de akárhogy is, tudomásul kellett vennem, hogy egy szépséges szupercella közeledik felém. Jól látható a képeken a tekintélyes méretű falfelhő, és a kicsit kuszára sikerült beáramlási farok is.
Később, ahogy visszanéztem a radarképet ( http://www.met.hu/loop.php?prod=brod20110802_1700.jpg&p=a&c=44&w=504&max=16 ), örömmel konstatáltam hihetetlen szerencsémet, hiszen a cella Szolnok közelébe érve volt talán a legerősebb, és nem sokkal mellettem való elhaladása után be is halt az egyébként tekintélyes méretű rendszer. Különösen nagy máknak tűnt ez annak a fényében, hogy ezen az akción kívül az országban ekkor már nem sok esemény látszott. Persze ezeket akkor még nem tudtam, nem is lett volna fontos: az volt fontos, amit éppen látok, és amiben nem győztem gyönyörködni. Sajnáltam, hogy nem vittem állványt magammal, így nehéz volt a sok kép közül pár értelmesebbet összerakni, ráadásul nehezítette a fotózást, hogy menet közben szinte teljesen beesteledett.
A falfelhő kicsit közelebbről:
Minél közelebb ért, annál impozánsabban nézett ki a cella.
Szabad szemmel is jól látszott, hogy nem aprócska jószág, hiszen a nem sokkal előtte lenyugvó napocska előterében, a nyugati égbolton szép, hosszú peremfelhő csatlakozott a falfelhős mezociklonhoz. Ennek közeledése a lenti képeken jól nyomon követhető.
Egy panoráma, ahol a fent leírt hosszú peremfelhő és a falfelhő is jól látszik:
Majd egy utolsó, már erősen estébe nyúló panorámakép.
Akárhogy is nézzük, ez a sikeres mini-vadászat akkora malac volt, hogy már röfögött! :)
Írta: Neofita
