2011.07.20-án délelőtt, a munkahelyről pislogva időnként a radarra, döbbenten láttam, hogy mindössze kb. 30 km-en múlott, hogy az évtized vihara vonuljon át Tószeg felett (Nagykőrösön, szülővárosomban, és egyben Keresztapámék lakóhelyén, igen komoly károkat is okozott). Késő délután, munkám vége felé közeledve, ismét erősen dörzsölgetnem kellett a szememet, mert valami igen messziről indulva ugyan, de kitartóan közeledett felém. (Mint az animációból is látszik, nagyon hosszú életű volt az a szupercella, mely útja során vélhetően többször regenerálódva haladt NY/DNY felől K/ÉK-i irányba.)
Gyorsan felhívtam Kulit, hogy szupercella-e? Tud-e róla valamit, mert azt én is látom, hogy igen kitartóan közelít. Kálmán nagyon rövid idő alatt, elérte, hogy ténylegesen befejezzem munkámat, és elinduljak vadászni. Ekkor már magam előtt láttam feleségem "boldog" arckifejezését, ami kb. arról szólt, hogy de jó, hogy hazajöttél, ha már el is mész… Sajnos ilyen irányú megérzéseim (ki tudja miért, így, 7 együtt töltött év után…) jók szoktak lenni, így most sem csalódtam. Sűrű bocsánatkérés és csókdobálás közepette amilyen hirtelen hazaértem, ugyanazzal a lendülettel, szokásos vadászfelszereléseimet természetesen felmarkolva, távoztam kicsiny otthonunkból. Gyors, Kulival történő egyeztetés után elindultam Nagykőrös felé. Gondoltam is magamban, már megint Nagykőrös??? :( Ezt azért nem kéne…
Az abonyi út és tetétleni út elágazásánál, a szokott autós pihenőhelynél, bármennyire is nehezen tudtam levésni adrenalintól túlfűtött lábamat a gázpedálról, csak nem bírtam ki, hogy ne készítsek néhány fotót rögtön a vadászat első időszakában, ugyanis kedvemre való volt a látnivaló.
Jól látható volt, hogy a kép bal oldalán hogyan közeledik a kiszemelt levadászandó áldozatom, ugyanakkor rögtön a rendszer előtt (jobb oldalt) is heves konvekció kezdődött.
Sietve továbbmenvén Kőröstetétlennél választanom kellett, hogy jobbra forduljak-e, Törtelen keresztül Nagykőrösre, vagy menjek balra Kocsér felé, ahonnan szintén gyorsan el lehet jutni a végcélhoz. Végül jobbra fordultam (bár szerintem a balra fordulás sem lett volna túl rossz). Törtelen két helyen is tűzoltók hatalmas fákkal küzdöttek, amiket még a délelőtti vihar tépázott meg. Kiérve e településről, hamarosan megálltam ismét fotózni, mert immáron közelebb kerültem áldozatomhoz.
Rövid bámészkodás után észrevettem egy tubát a rendszer északi oldalán. Kicsi volt, messze volt, de teljesen biztosan tuba volt, mely jó ideig fennmaradt, de ezt utána már csak kocsiból tudtam figyelni. Mindenesetre egy képet azért készítettem róla.
Kicsit közelebbről:
Közben Kálmán hívott, és közölte, talán nem Nagykőrös lesz a legjobb hely, mert a zivatar érezhetően északabbi pályára állt.
Ez a fenti animáción is jól látszik egyébként, így abban maradtunk, hogy egy gyors hátra arccal Cegléd felé megyek. Szerencsére időben odaértem. Miután szembesültem vele, hogy minél közelebb érek Cegléd központjához, annál inkább nem lesz jó kilátás, 1-2 kilométert még vissza autóztam, mert előtte láttam egy olyan helyet, ami ha nem is volt teljesen ideális, de a célnak nagyjából megfelelt. Leálltam egy kis földúton, egy kukoricatábla mellett, és elővéve a felszereléseimet, kezdtem ezerrel kattintgatni. Messziről már mintha az SC falfelhőjét véltem volna felfedezni.
De nem csak DNy felé nézelődtem, ahonnét a szörnyet vártam, mert ekkor már szinte 270 fokban mindenhol kellemes látvány fogadott. É felé pedig, mintha nagyon-nagyon messzi megint tubát láttam volna. Na, hol ezen a képen a tuba?? Aki megmondja, kap egy piros pontot (a radaron :))!
Megfejtés: A "dzsumbujba" megbúvó ház teteje felett kicsit jobbra. Segítek:
Persze az is lehet, hogy ez nem is az, aminek látszik, de az teljesen bizonyos, hogy ezen a napon a körülettem lévő cellák, nagy hajlandóságot mutattak a tubafejlesztésre. Igazából a DNY felől közeledő zivatar is produkált valami hasonlót, de én már nem merek erre mondani semmit, mindenkire, saját magára bízom, hogy annak véli-e, vagy sem.
Az tény, hogy a még Törtelen fotózott felhőtölcsér volt a leginkább meggyőző! Ott teljesen biztos voltam a dologban, hogy nem káprázik a szemem. Közben zivatarom egyre közelebb ért, és egyre szebb, hosszan elnyúló peremfelhő is kezdett kirajzolódni:
A peremfelhő mellett jól megfigyelhetőek voltak a szárnyfelhőtornyok (flanking-line) is.
Közben tőlem ÉNY-ra, két zivatar között, egy 3. zivatar erősödött be, mely hihetetlen sebességgel falfelhőt produkált. Lsd. a kép jobb oldalán a két fa között.
Közelebbről:
Annyira gyors volt a folyamat, hogy érdemesnek láttam, ha még csak szabad kézből is, de egy rögtönzött mini time-lapse -ot készíteni róla.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy nem egészen fél perc alatt olyan falfelhő ereszkedett le, hogy erősen keresgélnem kellett a leesett államat. Még néhány kép, ami a falfelhőről készült:
Azért elég szépen próbálkozott...
...és elég szép méretűvé is fejlődött.
Közben nem feledkezhettem el a fő műsorszámnak várt (valószínűleg HP) SC-ről sem, ami már egyre közelebb ért, és egyre pofásabban nézett ki. Sűrű fractus-ok mögött bújt meg a tisztességes méretű wall cloud.
A következő képeken nagyjából nyomon követhető a folyamat, hogy húzott el mindössze pár km-re előttem a szupercella falfelhője, miközben szépen változtatgatta külső megjelenését.
Mindez panorámákban:
Elmondható hát, hogy Kulinak hála, a lehető legjobb helyen vártam ki az eseményeket. Mindössze pár csepp esővel megúsztam a dolgot, ami természetesen azért volt fontos, hogy jól tudjam dokumentálni az eseményeket. Szerencsére time lapse is készült a másik fényképezőgépemmel, amit a későbbiekben még bemutatok egy kis videóban, amit összefoglalóként készítettem a vadászatról.
Visszatérve a történésekhez: miután megtörtént, aminek meg kellett történnie, és becserkésztem a szupercellát, úgy gondoltam, talán nem elvetendő ötlet kicsit utána menni, és megnézni, hogyan néz ki hátulról. De közben már hazafelé is húzott a szívem, úgyhogy egy olyan megoldást találtam ki, hogy vissza autóztam Törtelig, de ott Abony felé vettem az irányt. Tetszett az égbolt még mindig, úgyhogy természetesen megálltam 2x is fotózni.
Először Törtel és Abony között:
Később pedig Abonyhoz érve:
Ekkor már erősen kezdett sötétedni, az eső is egyre inkább ijesztgetett, úgyhogy hazafelé indultam. Nem sokkal hazaérés előtt még készítettem egy nyugtató pillanatképet az aktuális égboltról és örömmel konstatáltam, hogy igen sikeres vadászatot sikerült Kuli irányításával véghezvinni, amit ezúton is nagyon köszönök Neki.
Örömöm csak akkor lett volna ennél is nagyobb, ha Devilstorm barátom is velem tudott volna tartani. Remélem még az idén lesz legalább egy ütős közös vadászat is, mert eddig nem kényeztetett el minket az időjárás, és közösen nem sikerült még nagy vadra lesni. De ami késik nem múlik.
Befejezésül fogadjátok szeretettel ezt a videót, ahol még több kép, illetve a fent említett time lapse is szerepel.
Mára itt a mese vége, de hamarosan újra jövök és megmutatom (Kuli nyomdokaiba lépve), milyen szép tud lenni egy szupercella éjszakai villámshow mellett
Írta: Neofita
