A front már a reggeli órákban áthaladt felettünk, de ez csak az északira forduló szélben nyilvánult meg. Napközben aztán, ahogy hullámzott vissza a front, egyre jobban gyengült, sőt a délután második felében keleti, délkeleti irányúra fordult a szél. Ez szokás szerint szépen "nekinyomta" a nedves levegőt az Alpoknak, és a hegygerinc felett egy konvergenciazóna is kialakult, minden adott volt tehát a zivatarosdihoz. Az első góc kialakulására délután 4 óráig kellett várni, cserében rögtön egy szupercella lett belőle. A viszonylag kis méretű példány még nem bírt az orográfia hiányával, így a Kőszegi-hegységből leérve hamar szét is esett. Ekkorra azonban már megindult a "keményvonalas" konvekció is az Alpokban, és egy jóval erősebb szupercella fejlődött ki a hegység keleti lábánál. A cella szinte rögtön kettévált, és míg a bal oldali tagja később Sopron felett haladt át, a jobb oldali éppen Egyházasrádóc térségét vette célba. Közeledtét egyre gyakoribb, vészjósló dörgés, és látványos, lencsés hullámokkal tarkított felhőzet jelezte:
A zivataros éjszaka zárásaként kora hajnalban, 3 óra után egy másik, késő este Dél-Németország felett képződött zivatarzóna is keresztülhaladt rajtunk. Ezt azonban már jóval mérsékeltebb csapadék-intenzitás és gyengébb zivatartevékenyég kísérte.
Végül érdemes egy pillantást vetni a hőmérséklet, a légnyomás és a csapadék-intnzitás alakulására eme másfél napon:
Jól látható, hogy a reggeli frontátvonulás (1.) csupán kisebb nyomásugrásban nyilvánult meg. A zivatarok ugyanakkor már igen változatosan alakították ezen meteorológiai paramétereket. A front behullámzása miatt bekövetkező délutáni nyomásesésnek az első szupercella vetett véget (2.), és ekkor a csapadék hatására több fokkal visszaesett a hőmérséklet is. Határozottabb nyomásemelkedés azonban a második szupercella érkezésekor (3.) jelentkezett, hiszen ezt erősebb szél és intenzívebb csapadék kísérte. A hőmérséklet azonban csak kicsit később, már az első zivatarzóna áthaladásakor csökkent ismét. Ezen zivatarzónát követően átmenetileg délies irányúra fordult, és kissé megélénkül a légmozgás, amivel együtt jelentős nyomásesés, és kisebb hőmérséklet-emelkedés zajlott le (4.). Előbbinek akkor lett vége, amikor újból északnyugatira fordult a szél, de később, amikor már gyenge, változó irányú szél fújt, újból csökkent a légnyomás. Mindez egészen a második zivatarrendszer megérkezéséig (5.) tartott, amikor rövid ideig ismét jóval magasabb nyomásértékeket mérhettünk. A hőmérséklet ekkor a megnövekvő felhőzet, valamint a szél hatására kissé megemelkedett. A fronton kialakuló sekély ciklon csak ezt követően került hozzánk a legközelebb, így 5 óra előtt állt be a légnyomás minimuma. De a légnyomás a ciklon távolodásával is csak lassan emelkedett, a szél pedig csak 14-én délelőtt fordult újra északias irányúra.