Már a reggeli, kora délelőtti órákban jól fejlett Ac castallanus mezők vonultak át a város felett, jelezvén, hogy a légkör meglehetősen labilis állapotú. Alacsonyszinten ugyanakkor még túl száraz volt a levegő, illetve nem volt jelentősebb kényszerhatás sem. Ez utóbbira viszont nem kellett sokat várni, hiszen kora délután egy konvergenciazóna alakult ki kelet felé, mely lassan közeledett a városhoz. Az első gomolyfelhők is e zóna mentén alakultak ki, hiszen itt lokálisan már rendelkezésre állt a megfelelő nedvesség. A gyors és erőteljes gomolyosodás kecsegtető volt, így útnak erekdtem a Duna partra, ahol jó kilátás nyílt a területre.
Az első zivatar még Budapesttől messze délre, valahol Kecskemét környékén fejlődött ki, de tőle északra jól fejlett gomolyok sorakoztak a főváros irányában is:
Kisvártatva délkelet felé egy, a korábbiaknál magasabbra törő gomoly alakult ki, mely sikerrel áttörte a záróréteget is, és emelkedett tovább - és ezt látva a hajó is menekülőre fogta :) :
Végül röpke 5-10 perc alatt szép Cb lett belőle, szétterülő üllővel:
A zivatar azonban nem volt hosszú életű, bő negyed óra alatt láthatóan le is gyengült. A lassan közeledő konvergencia mentén, már kissé közelebb a városhoz hamarosan újabb próbálkozás kezdődött:
Mely végül sikerrel zárult, és egy szép, habos zivatarfelhő alakult ki kelet felé:
Ez sem élt azonban sokáig. Utána pedig nem is volt már számottevő keletkezés, ugyanis Budapest közvetlen környékét elérve, a szárazabb levegőben felgyorsult és legyengült a konvergencia. Így átmeneti nyugalom következett.
Ekkor azonban az északnyugati országrészt már elérte a hidegfront, mely gyorsan közeledett, drasztikus lehűlést hozva (előtte Budapesten még 28-29 fok volt, míg mögötte nyugaton már csak 13-15 fok). A front a Budai-hegység térségét elérve kissé lelassult, ráadásul összetalálkozott a korábbi konvergencia maradványával is. E kettő kölcsönhatása révén igen gyors konvekció indult meg, és 15-20 perc alatt ki is alakult az első zivatar a város északnyugati csücskében. Ez természetesen újabb fotózási körre ösztönzött.
Mikor elindultam a Bikás parkból, már látható volt a frissen kifejlődött zivatarfelhő, melynek déli oldalán újabb tornyok lövelltek felfelé:
Mire metróval a Kálvin-térre értem, ezekből a tornyokból újabb zivatarfelhők lettek:
A Gellért-hegy kitakarását elkerülendő, gyorsan elsétáltam az Erzsébet hídig, és onnan követtem végig az eseményeket. Pazar látványt nyújtott az előttem fortyogó konvergenciazóna, melyen újabb és újabb gomolytornyok indultak el felfelé, továbbá az elsőként kialakult és azóta már észak felé eltávolodott, terebélyes üllőt növesztő zivatar:
Nyugat-északnyugat felé újabb zivatar fejlődött ki, melynek látványát fokozta, hogy besütött alá a lemenő Nap:
Végül az egyes zivatargócok összekapcsolódásával egy komplett zivatarzóna alakult ki északnyugat felé, melyben a hegyek mögött több lecsapót is lehetett látni. A különleges fényviszonyoknak köszönhetően pedig igen szép színekben tündökölt az egész rendszer:
Egy ideig még gyönyörködtem a látványban, de mivel a rendszer fokozatosan eltávolodott észak felé, a kifutó gust front mentén pedig nem volt friss keletkezés, elindultam vissza. Útközben azonban még lőttem egy fotót a legdélebbi zivatar mammásodó üllőjéről:
Ezzel azonban még nem volt vége a napnak, mert sötétedéskor dél-délnyugat felől újabb zivatarok érték el a vársot. Ezek leginkább a belvárost érintették, nálam a Bikás parknál csak nyomnyi mennyiségű csapadék hullott az első körből. Kelet felé azonban végigkövettem a látványos villámshow-t, melynek néhány tagját sikerült megörökíteni is:
Végül éjszaka újabb csapadéktömbök érték el Budapestet, melyekből már nálunk is előfordult néhány mm eső. Kezdetben pedig még zivatartevékenység is volt, igaz inkább már csak tőlünk délre.
