A 2016-os konvektív szezon nyitánya - akárcsak tavaly - március legvégére esett, és igen látványosra sikeredett. Bár kisebb konvektív események korábban, 6-án és 15-én is előfordultak, ekkor csak gyenge záporok és hózáporok voltak, mérsékelt látvány mellett. 29-én viszont már viszonylag meleg és kellően nedves légtömegbe érkezett egy hullámzó hidegfront, mely ki is mutatta a foga fehérét. Az eseményeket otthon, Egyházasrádócon követtem végig.
A front reggel már érintette Vas megye északi részét, így napkelte környékén látványos Altocumulus castellanusok látványára ébredtem. Észak felé pedig nagyobb tornyos gomolyok is voltak, melyekből nem sokkal később kisebb zivatarfelhők fejlődtek ki. Bár zivatartevékenység végül nem fordult elő belőlük, csak záporokat okoztak a megye északi-északkeleti felén.
A front már délelőtt visszahullámzott, így nálunk nem is fordult át a szél, végig délkeleti maradt. A hőmérséklet pedig ismét magasra, 17 fokig emelkedett. A légkör viszont labilis maradt, melyet délelőtt is Altocumulus castellanus mezők jeleztek.
Az események java a déli órákban indult be. Ekkor a front mentén az Alpokban zivatarok alakultak ki. Az első, valószínűleg szupercellás góc Kőszegtől alig északra vonult el, de ez tőlünk egyáltalán nem volt megfigyelhető. Ekkor ugyanis már 7 oktára növekedett az alacsony- és középszintű gomolyfelhőzet mennyisége. 1,5-2 órával később az Alpok délkeleti részén keletkezett zivatarok egy vonalas rendszerré álltak össze, mely kelet felé indult meg. Ennek hosszan elnyúló üllője 2 óra körül már előbukkant észak felé a szakadozó felhőzet közül.
Ezt követően bő egy órán keresztül még nem történt semmi érdemleges, csak fölénk húzódott a rendszer messze elnyíródó üllőfelhőzete. A zivatarzóna közeledtével azonban kezdtek felgyorsulni az események. A lassan besötétedő északnyugati égbolton egyszer csak előtűnt a domb mögül egy szakadozott peremfelhő.
A radarképek alapján a rendszer két erősebb beágyazott gócot is tartalmazott, melyek jó eséllyel szupercellák lehettek, ugyanis a fő áramlásból kitérve, ÉNy-DK irányban mozogtak. Az elsőként kialakult távolabbi, nyugatabbra lévő gócról, mely később beleolvadt a vonalas rendszerbe, csak egy képet sikerült készíteni, sajnos nem a legjobb szögből. A lelógó felhőzet valószínűleg falfelhő volt, bár ekkor már kezdett feloszlani. Kicsivel korábban még jobban annak nézett ki, csak akkor a fák-bokrok takarása miatt nem tudtam lefotózni.
A keletebbi góc, mely Szombathelytől nyugatra lépte át a határt, éppen felénk vette az irányt, így azt jobban meg lehetett figyelni. Ennek is szupercellás kinézete volt, bár a kiáramlás és a zivatarzóna oldalról érkező kifutószele már elkezdte alávágni a feláramlást. Ahogy közeledett a zivatar, egy távoli lecsapó villám után meghallhattam az év első dörgését is, de csak 5-10 perccel később dörgött ismét.
Mire ideért a zivatar, teljesen elvesztette szupercellás jellegét. Ellenben a látványos peremfelhő megmaradt, és át is vonult felettünk. Az érkező felhősor elé már befújt az északkeleti szél, és cseperegni kezdett az eső is, de kb. 15 percre teljesen megszűnt a zivatartevékenység.
Tőlünk délre viszont egy erőteljes, feltehetően ismét szupercellás góc fejlődött ki (mely később Zalaegerszeg felett vonult át, jégesővel), így mire megérkezett az erősebb csapadék, újból több villámlás és dörgés is volt. A zivatar 6 órára vonult el, mögötte pedig látványos mammák tűntek fel dél felé, az intenzív zalai cella hátsóján. Összesen 6 mm csapadék hullott.
