Amint kiértem, dél felé két apró, de igen látványos cellácskán akadt meg a szemem. Elég szépen eljátszott velük a szélnyírás, látványos rotáció jelei mutatkoztak rajtuk, és egy-két szupercellás jegy is megfigyelhető volt, mint pl. a feláramlási torony, az alatt feláramlási alap, sőt a bal oldalon lévő cella alján még valami falfelhő szerű képződmény is megjelent (az 1. és a 2. képen látszik a legjobban), és oldalról mintha szárnyfelhő-tornyok kapcsolódtak volna hozzá.
Ez a balra lévő cella kicsit később, zoomolva is jól festett.
Időközben azonban a másik cellával voltam elfoglalva. Ez ugyanis hirtelen egy pici tubát eregetett ki magából, nagyjából pont ott, ahol a szupercellás tubáknak lenniük kell. Hogy mezociklonális volt-e, nem tudom, de mindenképp jól nézett ki. Bár az egész csak fél percig, ha tartott, egy ideig még szemmel tartottam a cellát, hátha. De többször már nem próbálkozott.