2016. május 24-ét írunk, nyugat felől dübörögnek a szupercellák, Nagykanizsa, Balaton, falfelhő, jégeső, türelmes vagyok. Besötétedik, nyugodtan alszom, aztán hajnali 02:09-kor az eső kopogással ébreszt. Alig pár csepp, szerencsém volt, már robogok is fel a dombtetőre, hátamon az összehajigált felszerelés, hónom alatt a kiskutya, másik kezemben... ajjajj... álványt elfelejtettem.. szuper.. Kuporogva nyomkodom a gépet, se távkioldó, se semmi.. nembaj, élvezem a műsort, vakulok, örülök, vigyorgok, hideggé gémberednek az ujjaim, de nem baj, elégedetten ücsörgök és 3 órán kéresztül csak kattogtatom a gépet.
Egy kis ízelítő belőle:
Az észak-nyugatabbra és dél-nyugatabbra villámló 2 góc találkozása:
..aztán a műsor java inkább már D-Ny-ra tevődött:
stbstb.... Aztán ahogy közeledtek, úgy durvultak a lecsapók, már iso 100-on is égtek, úgyhogy állítgathattam tovább..
..aztán egyre közeledtek-közeledtek..
..majd elkezdett világosodni, de a műsor ugyanúgy folytatódott..
..hajnalban még volt egy érdekes felhőpróbálkozás, aztán jött a jég...
