Mielőtt azonban rátérnék az eseményekre, néhány mondatot az előző nap is megérdemel. Ekkor is lesodródott már ugyanis két szpercella az Alpokból délután. Az első 2 óra után éppen Egyházasrádóc mellett haladt el, ám én éppen ekkor indultam haza Budapestről, így sajnos lemaradtam róla. 5 óra körül azonban, amikor beértem Szombathelyre, egy kis LP-szupercella fejlődött ki a Kőszegi-hegységtől északra. Ugyan az élettartama nem volt túl hosszú, csak kb. 3/4 óra, minden jellegzetességet meg lehetett figyelni rajta, és a radaron is jól látszott, hogy jobbra kitért a fő áramlásból. Erről először a vonatból, majd Szombathelyen a vasútállomás környékén már sikerült néhány képet készítenem:
A következő közel 2 órában nem sok esemény történt, de 7 óra után újabb szupercella indult meg az ország felé, mely fél 8-ra már elérte a Kőszegi-hegység térségét. Ráadásul ez erősebbnek tűnt az előzőnél, így nem voltam rest, ismét biciklire pattantam. Mikor felértem a falu északi részén lévő dombra, már szép látvány tárult a szemem elé. Bal oldalt látszott a szupercella mezociklonja, tőle jobbra bedig egy hosszan elnyúló, beáramlási sáv-szerű felhősáv húzódott:
Ahogy szépen lassan közeledett a cella, látványos tányérok képződtek rajta:
Aztán rövidesen kivehető lett a falfelhője is, bár ez már kezdett egyre zömökebb és szakadozottabb lenni, előrevetítve a szupercella gyengülését:
És ez valóban így is lett, néhány perc múlva ugyanis eltűnt a falfelhő, és szemmel láthatóan gyengülni kezdett a cella. A mezociklon ugyanakkor gyönyrűen magába csavarta a beáramlási sávot:
A látványt végig tetézte, hogy a szupercellát igen aktív vilámtevékenység jellemezte. Lecsapók ritkán voltak, ugyanakkor sok ágas-bogas felhővillám akadt, melyek olykor az üllő alatt cikáztak, míg máskor végighúztak szinte az egész cellán a csapadéksávok előtt. Sajnos ezekből egyet sem sikerült elcsípni. Magáról a szupercelláról sem készült már több kép, mivel egyrészt időközben egyre jobban kezdett besötétedni (ekkor már fél 9 körül járt az idő), másrészt rövidesen teljesen feloszlott a mezociklon.
9 óra körül egy másik szupercella is bepróbálkozott még, de ez is az előzőek sorsára jutott, már a határ előtt legyengült. Ennek ellenére a lehető legjobban sikerült kijönni a helyzetből, hiszen még éppen világosban, tökéletes szögből figyelhettem meg a hozzánk legközelebbi, és egyben a legerősebb szupercellát. Az pedig nem is baj, hogy a gócok nem maradtak tartósabban életben, hiszen Ausztriában, Burgenland érintett területein komoly jégesők is előfordultak belőlük.