A 2017-es konvektív szezon a tavalyi szupercella-áradat után visszafogottabban indult. Április 4-én este vonult át felettünk az első zivatar, ezt azonban egy hónapos szünet követte, mivel ezután csak május 4-én dördült meg újra az ég Egyházasrádócon, noha ezt én személyesen nem hallhattam. A nőverem és két munkatársa ugyanis május 3. és 5. között egy túrázgatásokkal egybekötött kis kikapcsolódást szervezett a Tisza-tó környékére, és előtte napokban a modelleket nézegetve egyre inkább úgy éreztem, hogy nekem is érdemes csatlakoznom, noha én másfajta "jó időben" reménykedtem, mint ők. Végül nem haboztam, betársultam hozzájuk, és nem is bántam meg, hiszen az itthoni 4-ei (amúgy elkerülő) zivatarral szemben minden napra jutott némi konvektív esemény.
3-án kora reggel indultunk útnak, így délben már a Hortobágy füvét taposhattuk. Előtte Budapest térségében már átautóztunk az ott tartózkodó emelt konvekciós záporos csapadéktömbön, de ez nem nyújtott érdemleges látványt. A Hortobágyra érve napos, igencsak fülledt idő fogadott minket, így sejthető volt, hogy valami készül. Egy szoborcsoport pedig bemutatta, hogyan kell a hortobágyi kútvízből zivatarokat gyártani, bár ekkor még csak a castellanus-mezőkig jutottak el.
Tevékenységüket azonban hamar siker koronázta, hiszen a párás légkörből 1 óra körül egy mini Cb tűnt elő kelet felé, miközben a hortobágyi halastavaknál sétáltunk. Ez zivatartevékenységet ugyan még nem produkált, de északkelet felé elvonulva szépen kiterebélyesedett. Érdekességképpen megemlítendő, hogy a fennálló divergencia miatt talajalapú konvekció még ekkor is alig volt, ez a góc is Ac mezőkből nőtt ki.
A következő gomolycsoport, mely szintén kelet felé, de az előzőnél kicsit távolabb indult meg fél 3 körül, már jóval határozottabbnak tűnt. Így nem volt meglepő, hogy 20-25 perc alatt terjedelmes üllőt fejlesztve zivatarrá alakult. Sőt, átmenetileg szupercellás jegyeket is hordozott, már amennyire a nagy homályban, hátulról rálátva ki lehetett venni, hiszen az üllő kissé visszanyíródott, illetve egy határozottabb feláramlási torony fejlődött ki. Később azonban több helyen is erősebb gomolyosodás kezdődött az üllő alatt, illetve a radarkép alapján is új cellák pattantak ki az eredeti körül, így ha szupercella is volt, csak egy jó fél-háromnegyed óra erejéig.
A tavi séta végére jutott már néhány dörgés is, mivel kelet felé újabb zivatar pattant ki, ezúttal már hozzánk közelebb.
Időközben pedig már délnyugat felől is morajlott néha egyet-egyet, előrevetítve, hogy valami komolyabb dolog készülődik. És ez valóban így is történt, hiszen miközben úton voltunk vissza Tiszafüredre, hogy elfoglaljuk a szállást, a radaron egyértelművé vált, hogy egy szupercella indult meg felénk. Ez ugyan az a cella volt, melyet Neofita is megfigyelt, nekem azonban már nem volt vele ekkora szerencsém, mivel csak a bedöglését nézhettem végig, és azt is tisztes távolságból. Eleinte a távolban még láttam a falfelhőjét, de mire közelebb ért, teljesen felszívódott, majd rövidesen az egész cella feloszlott. Mint utólag kiderült, ezzel a légkör el is lőtte a szupercellás puskaporát ott, hiszen a komolyabb események java végül a vártnál kicsit nyugatabbra, a Duna mentén és a Duna-Tisza közén zajlott.
A napnak ugyanakkor még messze nem volt vége. Kora este a Hortobágyon egy konvergencia-zóna mentén újabb zivatarok jöttek létre, így a Tisza-tó partján ezeket figyeltük a távolban. Később viszont a Tiszántúl felől egyre több zivatargóc húzódott a térségünkbe is, így a békakuruttyolást egyre gyakrabban dörgések nyomták el. Végül az egyik erősebb cella telibe is kapott, és intenzív záporesővel kergetett be a tóparti villámfotózásról. Ez utóbbi nem bizonyult kifejezetten sikeresnek, hiszen a hortobágyi villámok túl messze voltak, az érkező rendszer pedig viszonylag kevés látható villámot produkált, inkább csak a felhőben villogott. Egy szedett-vedett lecsapót azért sikerült fogni, bár sajnos a fókusz meglehetősen rossz lett.
4-e a várakozásoknak megfelelően eseménytelenül telt, mely kiváló lehetőséget biztosított a Tisza-tó körbebiciklizéséhez. 4 óra körül viszont, amikor visszaértünk Tiszafüredre, nyugat felé próbálkozott megindulni a légkör. Tornyos gomolyok jelentek meg, és a távolban a Duna-Tisza közén kialakuló zivatarok is láthatóak voltak, de ez a próbálkozás végül hamar abbamaradt. Nem maradtunk azonban zivatar látványa nélkül ezen a napon sem, mivel a tóparti naplemente-nézés sötétedés után távoli villámok megfigyelésébe torkollott, melyeket a Tátrában kialakuló két izolált zivatargóc szolgáltatott. A tiszta időnek és a derült égnek köszönhetően kiválóan látszottak mind a zivatarfelhők, mind a villámok, még egy-egy pozitív lecsapóhoz is volt szerencsénk, melyek a felhők előtt-mellett húztak végig.
Bár ennyi (koránt sem csak konvektív) élmény után kissé nehéz volt a hazaindulás, konvektív szempontból ez koronázta meg ezt a 3 napos kiruccanást. A déli órákat Poroszlón töltöttük a Tisza-tavi Ökocentrumban, és onnan 2 óra előtt már látszott, hogy a Mátra felett erős gomolyosodás indult meg. Mivel a hegységtől kiindulva déli irányban egy konvergencia húzódott, a vidraetetés után rögtön el is indultunk hazafelé, hogy az én konvektív étvágyam is csillapodjon. A lakoma hamar el is kezdődött, mert még mielőtt felértünk volna az M3-as autópályára, már berobbant a légkör, gyönyörű gomolytornyokkal lett tele a konvergencia.
Kál után már megközelítettük a rendszert, így megálltunk egy rövid pihenőre. Itt a napsütéssel együtt nagyon szép, kontrasztos látványt nyújtott a zivatar, melyből egy-egy villámot is láttunk. Időközben viszont látszott, hogy a rendszer délebbre eső része is kezd bedurranni, így folytattuk utunkat, egyenesen bele a közepébe. Az egyik cella épp akkor erősödött meg, egyre határozottabb csapadéksávokat eregetett, melyeket néha egy-egy látványos lecsapóval fűszerezett. Amikor beértünk a viharba, intenzív, nagy cseppes záporba kerültünk, még az autópályán is állt a víz helyenként.
Hatvan környékén kerültünk a zóna elé, és ez a része sem bizonyult látványtalannak. A rendszer hosszan görgette maga előtt a kifutófelhőzetét, mely igencsak turbulens alappal rendelkezett, kissé jobban megelőzve pedig láthatóvá váltak a feltörekvő gomolyok is.
Maglód mellett ismét megálltunk egy rövid időre, ahonnan kitűnő rálátás volt az egész rendszerre. Időközben azonban a gust front elkezdett kifutni, így a gomolyok sora egyre jobban megelőzte a mögöttük lévő zivatarokat. Illetve a térségben jelen lévő középszintű felhőzet miatt a labilitás is csekélyebb lehetett, aminek következtében a gomolyok már nem nőttek olyan magasra, mint korábban. Mindezek ellenére a sáv nagyszerű látványt nyújtott. Az M0-son Budapestet megkerülve még figyelemmel kísértük az egyre jobban katyvaszba ágyazódó rendszert, majd végleg magunk mögött hagytuk. "Jóllakottan" értem haza. :)
