A július 14-ei szerencsés szupercellás szombat után a légkör gyorsan visszaállt a nyáron már megszokott sekély ciklonos kerékvágásba. Így augusztus 10-éig és 14-éig kellett várni, hogy két gyenge hidegfront felborzolja kissé a kedélyeket, és ismét esélyt teremtsen érdemlegesebb (nem egy helyben toporgó, egycellás) konvekcióra is. Olyan szempontból ezúttal is szerencsém volt, hogy mindkét hidegfront egy-egy szabadnapomon érkezett, ugyanakkor a műsor azért hagyott némi kívánnivalót maga után.
A 10-ei helyzet meglehetősen bizonytalannak, de egyben ígéretesnek is tűnt. Ekkor az alsóbb légrétegekben már délelőtt belöttyent a front nyugat-északnyugatra, hogy aztán napközben kissé visszahullámozzon, és visszafordítsa a szelet keleties irányúra. Ha lenne az alpokaljai szupercelláknak nagykönyve, akkor abban biztosan meg lenne írva, hogy ennél tökéletesebb helyzetet szinte kitalálni sem lehetne a szupercellákhoz. Igen ám, csakhogy ezúttal a magasban nem volt felettünk elég erős az áramlás. Így a szélnyírás igencsak határesetesnek bizonyult, és ha ez még nem lett volna elég, a két fő modell éppen az általában már kedvező értéknek vett 15 m/s körül mozgott. Míg a GFS főként a nyugati megyékre 15-17 m/s-os nyírást várt, mely már elegendő lett volna szupercellákhoz, addig az ECMWF csak 12-13 m/s körüli értékekkel számolt. Kétségesek voltak továbbá a nedvességi viszonyok is, mivel a magasban csak estétől látszott határozott nedvesség-advekció. Mindezek miatt sokáig bizonytalan volt, hogy indul-e viharvadász csapat, de végül a Vityi "Nanovich" Nándor, Mirk "Mici" Tamás ás Kovács "Lász" László hármas délután úgy döntött, hogy nekivág. Mivel célterületként Vas megyét jelölték ki, én épp otthon voltam, csatlakoztam hozzájuk, így négyen indultunk neki a dimbes-dombos vasi utaknak, szupercellák reményében. Korábban Graz környékén létre is jött egy példány, ez azonban már Burgenland előtt szétesett, a zivatarok maradványfelhőzete azonban egyre jobban behúzódott nyugat felől. Elsőként dél felé mentünk, és Csákánydoroszlótól nem messze várakoztunk közel egy órát. Ez idő alatt volt ugyan próbálkozott pár határozottabb gomoly a közelben, és egyik-másik mintha még nyírásra utaló jeleket is mutatott volna, de látszott, hogy ott még nem elegendő a nedvesség.
Időközben viszont láttuk, hogy tőlünk délre, a Balaton mellett zivatarok pattantak ki a talajfront konvergencia-zónáján, illetve erőteljes konvekció indult meg tőlünk keletre is a Rába vonalában. Ezért úgy döntöttünk, célba vesszük valamelyik területet. Kicsit tanakodtunk, hogy melyik legyen a kiválasztott, végül a Rába-menti konvekció mellett döntöttünk, mivel az még éppen alakulóban volt, illetve elérhető közelségben maradt az osztrák határ térsége is, ha valami mégis kialakult volna Ausztriában.
Utólag kiderült, hogy a balatoni zivatarok közül az egyik egy rövidebb életű (hibrid?) szupercella volt, amit Kiss "Sprinterx2" Győző meg is örökített. Igaz, mi ezt valószínűleg semmiképp sem tudtuk volna elcsípni, hiszen elég messze voltunk.
A Rába-menti konvekció viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert hirtelen sok cella alakult ki egymás mellett, így ha volt is elégséges nyírás, azok nem tudtak szupercellává fejlődni, multicellás tömbbé álltak össze. Minden esetre néhány látványosabb cella kialakulását azért végig tudtuk követni, és az utolsóból volt szerencsénk látni pár távolabbi, üllőből kicsapó pozitív lecsapót is.
Ekkor azonban már 7 óra után járt az idő, és mivel lassan kezdett sötétedni, érdemlegesebb dolog kialakulása pedig sem élőben, sem a radaron nem látszott, elindultunk vissza Budapestre (mivel másnap dolgoztam, én is a csapattal maradtam). Visszafelé a már gyengülő Rába-menti cellákból még láttunk néhány szép szétágazó „spider” villámot az üllő alatt futkosni, és néha a csapadékba is belementünk. Zárásként Nanovich és Mici gyorsított felvételei:
Thunderstorm at Rábahídvég (10.08.18) from Geza Proba on Vimeo.
Multicell thunderstorm near Rábahídvég, HU (10.08.18) from Geza Proba on Vimeo.
- - - - -
Augusztus 14-e valamivel biztatóbbnak tűnt, mivel ekkor már a front előtt bejött a nedvesebb légtömeg az országba, illetve határozott örvényességi advekció is segítette a konvekciót. A nyírás viszont ezúttal a GFS-en és az ECMWF-en is csak 10-13 m/s körülinek látszott, így sejthető volt, hogy inkább multicellás konvekció lesz, az viszont jó eséllyel rendszerbe szerveződve. Ekkor két egyetemi ismerősömmel, Vaszkó Andrással és Góth Rolanddal terveztünk zivatar-megfigyelést Budapesten, ezúttal azonban a zivatarok területi eloszlásában voltak sokáig bizonytalanok a modellek. Csak a front előtt 24-36 órával kezdték pedzegetni, hogy a talajfront kicsit lassabban tör be a korábban vártnál, és így nem az ország déli és keleti, hanem középső része kaphatja a zivatarok javát. Ez végül realizálódott is, és a várt zivatartömb Nagykanizsa környékén kezdett összeállni, majd haladt a Balaton és Budapest irányába. Itt kell megemlíteni, hogy Sprinterx2 ismét nagyon szerencsés volt, hiszen a rendszer előtt kialakult egy izolált góc is a Balaton nyugati csücskében, ami feltehetőleg szupercella lett (legalább is nagyon határozott forgást produkált).
A közeledő rendszer előtt a Duna vonalában kialakult egy front előtti konvergencia-zóna is, melyen a délután közepétől egyre több zivatar pattant ki. Eleinte ezeket figyeltük a Gellért-hegyről, miközben vártuk az érkező rendszert.
Amikor az már megközelítette a várost, lejöttünk a hegyről. A Szabadság hídon átsétálva már feltűnt a közeledő peremfelhő, így gyorsan átvillamosoztunk a Boráros térre, az előzőleg megbeszélt célhelyre (itt ugyanis be tudtunk húzódni a Petőfi híd alá a csapadék érkezésekor, de a viszonylag jó kilátás miatt még követni tudtuk az eseményeket).
Mire odaértünk, már jóval közelebb jött a peremfelhő, és mögötte először a Rákóczi híd, majd az ELTE épületei mögött is látszott, ahogy felkapja a port a szél.
Alig telt el 1-2 perc, és hozzánk is megérkezett a porvihar, volt, hogy alig láttunk valamit a Boráros térből. A viharos szél a közelben, a Körút Mester utcai részénél egy fát is kidöntött. A lágymányosi mérőállomás 83 km/h-s széllökést mért, így feltehetőleg nálunk is 70-80 km/h körül alakultak a legerősebb lökések.
Kb. 10-15 perc elteltével csillapodott a szélvihar, és megérkezett a csapadék is. Addigra azonban már gyengülni kezdett a zivatarrendszer, illetve az erősebb gócok eleve tőlünk nyugatra vonultak. Így nálunk többnyire csak gyenge záporeső volt, olykor egy-egy szép felhővillám kíséretében.
