2022. június 4-én egy térségünkben elhelyezkedő sekély ciklonális mező és az ahhoz kapcsolódó konvergencia-zónák alakították az időjárást. A magasban viszont határozottabb volt felettünk a nyugatias áramlás, így viszonylag nagy szélnyírás állt rendelkezésre, az áramlási mezőben pedig időnként kisebb peremháborgások érkeztek. Az egyik ilyen 4-ére virradó éjszaka vonult át az ország felett, és hozzá kapcsolódva elsősorban a Dunántúlon és északon fordult elő eső, zápor, helyenként zivatar.Ez a zóna napközben fokozatosan gyengülve elhagyta az országot, de a délnyugati peremén délután a délkeleti csücsökben még kipattantak zivatarok. Mögötte a modellek alapján szárazabb és kissé melegebb levegő áramlott fölénk, ami a nagykönyv szerint nem túl kedvező a konvekcióhoz. Ennek megfelelően az alapvetően labilis környezet ellenére a modellek sem nagyon vártak már ekkor semmit délutánra, csak éjszaka mutattak újabb záporokat, zivatarokat - ugyanakkor néhány nappal korábban még voltak olyan verziók, melyek délutánra is számoltak besodródó, akár hevesebb, szupercellás zivatarok lehetőségével a nyugati, délnyugati országrészre. Mivel aznap éjszakás szolgálatom volt Budapesten, vagyis kora délután el kellett jönnöm otthonról (Egyházasrádóc), sok jelentőséget nem tulajdonítottam a napnak, ez azonban gyorsan megváltozott, hiszen jókora "modell-bukta" lett a helyzetből, és a május 24-eivel vetekedő szupercellás-zivataros délutánban, estében volt részük az otthoniaknak. Utólag könnyen lehet, hogy az év legaktívabb, leglátványosabb "házhoz jövő" konvektív helyzetéből maradtam ki...
Nem is vacakolt sokat a légkör a "szívatással", rögtön 3 óra után kinőtt az első Cb a Kőszegi-hegység felett, amint elindult a vonatom Szombathelyről, így ezt még én is láthattam.
Ez eleinte még kínlódott a száraz levegővel, de csak sikerült neki életben maradnia, és "legördülnie" a hegyekből Szombathely fölé, ahol aztán meg is erősödött. Mivel mind a radaron, mind a webkamerákon kezdett szupercellás jelleget ölteni a góc, és hétvége lévén apa legalább otthon volt szerencsére, szóltam neki, hogy lőjjön róla néhány fotót. Ekkor jól látszott a csapadékmentes feláramlási alap és a megdőlt feláramlási torony.
A cella azonban rövidesen beágyazódott a hozzá kapcsolódó konvergencia mentén kialakuló záporokba, illetve eleve inkább ciklikus jellegű volt - hol erősödött, hol gyengült. A frissen létrejött záporok egyike tőlünk északra átmenetileg szintén mutatott szupercellás jegyeket, de ez hamar legyengült.
A Kőszegi-hegységtől nyugatra viszont időközben egy újabb szupercella jött létre, ami már határozottan kitért az áramlásból és dél-délkelet felé indult meg. Feltelehetőleg a korábbi gócok által benedvesített levegőnek is köszönhetően a szupercella jelentősen megerősödött, és egy jól fejlett, klasszikus példánnyá nőtte ki magát. Az előző képen legalul, részben még a fák mögött már látható volt a cella, közelebb érve azonban az előtte lévő záporok fokozatosan elgyengültek, beleolvadtak, így egyre jobban kibontakozott a struktúrája.
Apa a falutól északra lévő dombra felmenve várta be a cellát, ahonnan nagyszerű rálátása volt (el lehet képzelni, milyen gyorsított videót tudtam volna innen készíteni...). A struktúrája talán akkor volt a legszebb, határozott falfelhőt alakított ki, mely egy kisebb farokfelhőben végződve szívta fel nem csak a nedves levegőt, de magát az előoldali leáramlás csapadékát is.
Bámulatos, tankönyvi mezociklon:
Közeledve a szupercella fokozatosan beleért a délebbre lévő szárazabb levegőbe, így kezdett kiáramlás dominánssá válni. Ennek jeléül a falfelhő elszakadt a csapadéktól és az elje egyre jobban kifutott a gust front mentén, a csapadéksáv esetében pedig a már korábban is jelen lévő burst-ös jelleg még határozottabb lett.
Minket végül csak a széle érintett, a java nyugatra, délnyugatra vonult el. De rövid ideig így is intenzív csapadékhullás volt, és jégeső is előfordult, 1,5-2 cm körüli átmérővel. Körmendet azonban háromnegyed 6 körül telibe kapta a cella, a viharos széllel járó légzuhatag és a 3-4 cm-es jég ott már károkat is okozott.
A szupercella Zala megyét elérve fokozatosan gyengülni kezdett, mögötte viszont Vas megyében beindult a "futószalag", ugyanis sorra keletkeztek és érkeztek a záporok, zivatarok Ausztria felől. Fél 8 után egy újabb szupercella is átlépte a határt, ami 8 óra körül vonult át Egyházasrádóc felett erős kifutószéllel és ismét intenzív csapadékkal, de ezúttal már jég nélkül. Erről már én és apa is lemaradtunk, viszont ekkortájt érkezett Körmendre a Czimbuli Zsolt - Papp Péter viharvadász páros, akiknek sikerült megörökíteni az igen látávnyos szupercellát, melynek tányéros szerkezetű feláramlási alapja és hosszan elnyúló falfelhője volt. Ez utóbbi később görgőfelhő-szerűen előresietve némileg leszakadt a feláramlási alapról.
Kis Kelvin-Helmholtz örvényeket is lekaptak az előrenyomuló felhősávon:
Ezt követően még egy ideig csemegézgettek a ki tudja hányadik zivatarok lecsapó villámaiból:
A rendszer mádik oldalán pedig Dombai László fotózott villámokat Vépről:
A zivatartömb végül éjfél után hagyta el Vas megyét délkelet felé. A megye délnyugati harmadán összességében sokfelé hullott 20-30 mm csapadék, de a legtöbb zivatar által érintett Bucsu-Körmend sáv környezetében 40-50 mm-es összegek is előfordultak. Így például Szombathely déli részén 49,5 mm-t, Jákon 47,7 mm-t mértek. Egyházasrádócon 41 mm jött össze, ebből 21 mm esett a két szupercellából és egy köztük átvonuló érintőleges záporból, 20 mm pedig az esti, éjszakai zivatarokból.
